Népszabadság, 1991. december 31.
MEGYESI GUSZTÁV
Egy Ausztráliáról szóló útikönyvet olvastam éppen, amikor egy kormánypárti ember elkiáltotta magát a rádióban: nekünk magyarként kell európainak lennünk, nem pedig európaiként magyarnak, ahogy azt egyesek akarják.
Mondom, ausztrál útikönyvet olvastam, elképzeltem ezt a mondatot egy ausztrál politikus szájából. Normálisnak néznék?
Irigylem Ausztráliát, magyar szempontból a legjobb hely a világon, olyan ország, amely egyúttal kontinens is, az ország neve: egy egész földrész neve. Így Ausztrália, ha ki akar kerülni a szarból (mert szar mindenütt van), akkor elsősorban Ausztráliához kell csatlakoznia, mondhatni tehát, hogy az ausztrálok az Ausztrália Házba akarnak bejutni.
Logikus. Mármost nyilván ott is vannak népi-nemzeti gerincű ausztrálok, és vannak liberális ausztrálok, utóbbiakat nyilván ott is helyből és izomból lekommunistázzák előbbiek, mondván, hogy ezek nem is ausztrálok, hanem csak ausztrálok. Ám ennek nincsenek komoly következményei a lakosságra nézvést, s nem is veszélyezteti Ausztrália felzárkózását Ausztráliához. Tegyük fel ugyanis, hogy az ottani uralkodó párt ugyanolyan tézisekkel dolgozza meg a népet mint a magyar uralkodó párt. Akkor ez a magyar-európai, európai-magyar tézis ott emigyen hangzana:
NEKÜNK AUSZTRÁLKÉNT KELL AUSZTRÁLNAK LENNÜNK. NEM PEDIGLEN AUSZTRÁLKÉNT AUSZTRÁLNAK.
Mire fel az ellenzéki pártok nyilván kikérnék maguknak ezt a tételt, s épp az ellenkezőjét hirdetnék, mármint hogy NEKÜNK AUSZTRÁLKÉNT KELL AUSZTRÁLNAK LENNÜNK, NEM PEDIG AUSZTRÁLKÉNT AUSZTRÁLNAK.
Én azt nem állítom, hogy Ausztráliában ebből a súlyos ideológiai különbségből nem tör ki civakodás a parlamentben, s még az is elképzelhető, hogy tudományos munkásságok születnek a témából, sőt, komoly egzisztenciák teremtődnek, ám az valószínű, hogy a vita végül is bájjal és jókedvvel tölti el a lakosságot. Nem befolyásolja a gazdaság felvirágoztatását, az emberek ellátását, a kormány szavahihetőségét, de még a múlttal való piszkálódást sem, mármint hogy ki kicsoda és honnan jött.
Egy auszi következésképpen röhög azon, ha valaki veri a mellét, hogy ő auszi és hogy erre a tényre embereket hergel fel azok ellen, akik auszik. Egy auszi azon is mulat, hogy az őse fegyenc volt, és azon is, ha az őse nem volt az. Miért ne mulatna, hiszen már a kérdés fölvetése is képtelen? Előfordulhat persze, hogy én — mint nem fegyencleszármazott — kiröhögök valakit azért, mert annak fegyenc őse volt, ám ezt az illető nem fogja érteni, illetve ha érti, ő is kiröhög engem. Semmi esetre sem fog Ausztrália két részre szakadni, s fölhergelt lakosok sem küldenek egymásnak SAS-behívót Szent Péter nevében, miként az ausztrál rádióban is csendesek maradnak a hétvégi reggelek, de még annyi sem hangzik el, hogy Koala fiam, itt állok a ködben, apád, a Bubu.
Tudniillik mindez értelmetlen.
Ellenben ha egy auszi szembe akarja köpni a másikat, akkor szembeköpi. Ha el akarja venni a másik házát, borát, asszonyát, akkor elveszi, de semmi esetre sem gyárt hozzá ideológiát, legfeljebb annyit mond: itt én vagyok az úr.
Én auszi vagyok, te pedig egy pápua, és most felzabállak téged.
Megyesi Gusztáv