Három közrendőr

Mint ismeretes, a Központi Nyomozó Főügyészség pillanatnyilag öt embert gyanúsít az ukrán pénzszállítók elleni akcióval, az úgynevezett aranykonvojüggyel összefüggésben. Júniusban Hajdu János egykori terrorelhárító főigazgatót gyanúsították meg. Hajdu nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését. Az ügyben érintett az a Szathmáry István is, akinek a testvérét Baka András köztársasági elnök jelölte legfőbb ügyésznek, de aztán a parlament nem választotta meg.

Hanem most három közrendőr is képbe került.

A Telex cikke szerint a Terrorelhárító épületében fogva tartott hét ukrán állampolgárt idegenrendészeti őrizetbe vették, és még aznap éjjel három kőbányai kerületi rendőrt kiküldtek, gondolom, hogy jegyzőkönyvet vegyenek föl. A három rendőr meg is érkezett, el is kezdte volna az intézkedést, csakhogy ekkor az ukránok már aludtak. Nem ébresztették fel őket: valószínűsíthető, hogy aznap ez volt velük kapcsolatban az egyetlen emberséges intézkedés. Csakhogy a gyanú szerint a rendőrök valótlan tartalmú rendőri jelentést írtak, ezért közokirat-hamisítással gyanúsítják őket. Kár, hogy ennek a tartalmát a köznép nem ismerheti meg. Vajon mit írhattak a jelentésbe? Hogy túlságosan mélyen aludtak? De bármit írtak is, pillanatnyilag öt gyanúsított van: Hajdu és Szathmáry, akik részt vettek az intézkedésben, és három közrendőr, akik nem, most azonban egybezárta őket a történelem: gyanúsított Hajdu is, a közrendőr is. Az arányosság szempontjából olyan a terrorelhárító főnök meg az ügybeni közrendőrök viszonya, mint Seszták Miklós 11 milliárdos korrupciós gyanúsítása meg Magyar Péter telefonügye között: tény, hogy ennek is, annak is fölfüggesztették a mentelmi jogát. Ami pedig a fő kérdést illeti, nevezetesen, hogy ki rendelte el a pénzszállítókkal szembeni fegyveres akciót, azt nem tudni, a vizsgálat jóformán a kérdésfelvetésig sem jutott el. Orbán volt miniszterelnök az egyetlen, számára védelmet és menekülést jelentő magyarázata szerint a hatóságok közvetlen kormányzati utasítás nélkül hajtották végre, a háttérben folyó egyeztetések és politikai nyilatkozatok alapján azonban a döntéshozatali felelősség bonyolultabb képet mutat. Nehéz más okot találni arra, miként lehetséges, hogy őt magát, aki nélkül az országban két tányér sem csörrenhetett össze, a hatóság még nem hallgatta meg az ügyben. Tízből nyolcszor egyes szám első személyben beszél. „Azért küzdök, hogy a csak négy év alatt odaadni tervezett teljes 13. havi nyugdíjat már 2022-ben, azaz felgyorsítva odaadjuk az érintetteknek” (2021). Küzd, ha nyugdíjról van szó. Elrendel, ha még több homokzsák kell. Utasít, elrendel, figyelmeztet. Csak az ukránok elleni fegyveres akcióban nem aktív, talán csak később tudta meg, mi történt az alacskai parkolóban.

Esterházy Péter 1988-ban, amikor először kapta meg a Szlovén Írók Szövetségének Vilenica-díját, és amikor már látszott a Kádár-rendszer összeomlása, köszönő beszédében azt mondta, miközben alig várja, hogy véget érjen az egész rendszer, egyvalamit sajnál: hogy megszűnik a túlélést segítő kis magyar abszurd. A Közép-Európára, ezen belül Magyarországra olyan nagyon jellemző látásmód, ami egyszerre humor, egyszerre realitás. A játszótéren a gyerekek Hajdu Jánost játszottak, és egymás előtt hajoltak meg, a peep show-ból kilép egy vak ember, majd fehér botjával végigkopog a Körúton, és hát a kor tipikus gondolata: „A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.” Ezek megszűnnek, az ország normális lesz és unalmas

Igaza lett, az abszurd helyett megjelent a brutalitás. A behemót magyar bírvágy. Mindent megszerezni, mindent elsumákolni, de mindezt betakarni a haza iránt érzett olthatatlan szeretettel és honfibúval. Például a volt miniszterelnök szerint a hatóságok kormányzati utasítás nélkül jártak el az ukrán aranykonvoj ügyében, de hozzátette, hogy szükség esetén maga rendelte volna el az akciót, és büszke arra, hogy az akció meghiúsította Európa egyik legnagyobb pénzmosási manőverét. Mondja ezt jóval azután, hogy a nemzeti adóhatóság júniusban felfüggesztette, majd augusztusban bűncselekmény hiányában megszüntette az ukrán pénzszállítók ellen pénzmosás miatt indított nyomozást.

Vajon mire büszke Orbán? Egy minden elemében sikertelen, sőt amatőr akcióról van szó, ami nyilvánvalóan a választások előttre volt időzítve. Annak reményében, hogy ez a terrorelhárítási látványpékség meghozza majd a politikai hasznot. Minthogy akkor a Fidesz már erősen vesztésre állt, kétségbeesett, hazárd lépés volt. Ilyet egy kormányfőnek alárendelt akcióhős saját szakállára nem tesz. Persze kérdés, Orbán tisztában volt-e azzal, hogy vesztésre áll. Emberei eldugták előle a vereséget mutató felméréseket, lekezelő hangnemben beszéltek a konkurens közvélemény-kutató cégekről, nyilvánvalóan abban a reményben, ha isten akarja, a kapanyél is elsül, valami csoda folytán nyerhet a Fidesz, és akkor megy az élet tovább. Lehet pályázgatni, elemezgetni, és ami a magukat nagytőkéseknek tartó lumpeneket illeti, mehet tovább a túlárazás, mutyi meg miegyebek. Ne legyen kétség: ha nyer a Fidesz, a konvojügy is másként alakul, meg a Balásy-cégek meg a tihanyi beépítéses rombolás és természetkárosítás, autópálya-koncessziókkal, lordnak beöltöző párthólyagokkal.

Érzékelem, hogy a piacképességére korábban oly büszke jobboldali sajtó, ahogy szakírók fogalmaznak, újraépíti magát. Negyven éve dolgozom ugyanitt, mindig megüti a szemem, ha az Élet és Irodalom címet leírva látom. Most, hogy Hont András valamilyen sarzsit kapott az Index valamilyen egységénél, pályafutását több portálon látom összefoglalva. „Korábban publikált szinte az összes napi- és hetilapban (Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Heti Válasz, Magyar Narancs, Élet és Irodalom) és több folyóiratban is” – írja a kinevezésével kapcsolatban szolgálati közleményében az Index. Csak a rend kedvéért: az ÉS-be nagyon sokan írnak, Hont több évtizedes munkássága alatt speciel összesen kettőt: egyet csaknem húsz éve, egy rövid reflexiót pedig tavaly decemberben. Abban miről értekezett a szerző? „Azt sem tegnap kezdtem el hajtogatni, hogy ennek a vérig sértett gruppie-értelmiségnek igazából nem a NER-rel van baja, hanem azzal, hogy nem ők csinálják. Most sem ők fogják, bárki áll majd az élén, mert az már eldőlt, hogy a NER marad.”

Ha a vátesz jövőbe tekint, ne legyen smucig!