Stampedlik

A Nemzeti Nyomozó Iroda tájékoztatása szerint kedden gyanúsítottként hallgatták ki Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökét.

Azért ilyen hírre ebben az országban sokan ledöntenek egy stampedlit. Sőt, még egyet.

Nyilván Matolcsy személye is lényeges, hosszú pályafutása során sok badarságot beszélt az újszülöttek piros pöttyeitől kezdve a Fidesz családtámogatási intézkedéseinek már fél év alatt is kézzelfogható eredményéig, a kritikusok lekezelő kioktatásáig, a „blöff, blöff, blöff” visszatérő szófordulatáig. De míg az említett megnyilvánulások főként Matolcsy szerény intellektusáról tettek tanúbizonyságot, fontosabb, hogy a gyanúsítotti kihallgatás a Fidesz-éra politikai gyakorlatától nem független. A botrány még tavasszal robbant ki, amikor Simor András volt jegybankelnök arról beszélt, hogy az MNB egyik alelnöke nyomást gyakorolt az Erste Bankra, hogy távolítsák őt el a bécsi Erste Group felügyelőbizottságából. Simor szerint megzsarolták a bankot, és kellemetlen hatósági eljárásokkal fenyegették. Simor kijelentései után a jegybank belső vizsgálatot indított, amely nem zárta ki, hogy a jegybank korábbi vezetése valóban nyomást gyakorolhatott az Erste Bankra Simor személye miatt. Ezután tettek feljelentést.

Ami a Fidesz-kor általános gyakorlatát illeti, a kormányzati média és a politikai erő az elmúlt tizenhat év alatt folyamatosan nyomás alatt tartotta a megszerzendő célszektor szereplőit. Tipikusnak volt mondható a kiszorítási gyakorlat, amennyiben kormányközeli üzletemberek vételi ajánlatot tesznek egy-egy stratégiai cégre, és ha a tulajdonos ellenáll, a hatósági ellenőrzések megszaporodnak a vállalatnál, ha ez is kevés, akkor „visszautasíthatatlan” ajánlatot tettek. Természetes volt az aszimmetrikus pályázati támogatás, állami monopóliumok és koncessziók létrehozása meg a különadók. Simor András esete nem rendszeridegen volt, hanem ellenkezőleg: a rendszer része.

Matolcsy György épp kihallgatásának reggelén jelentkezett egy videóval, amelyben pont az Erste megzsarolásáról beszélt. Az ügyet „hamis mesének” nevezte. Hozzátette: nem volt jelen olyan megbeszélésen, ahol az Erste Bank magyarországi vezérigazgatóját megfenyegették volna. (Még jó! – KZ) A nyilvánosságban elhangzottak alapján úgy véli, hogy mindez – ha volt ilyen egyáltalán – valójában szakmai vita lehetett. Önmagában is furcsa, hogy Matolcsy mindaddig semmit sem tudott az ügyről, amíg arról a sajtóból nem értesült. Nem tudja, volt-e olyan találkozó, ahol a Simor által állított zsarolás történt. (Ő nem volt ott, viszont abban  biztos, hogy a találkozón nem volt zsarolás.) Azt is kijelenti, neki semmi szerepe sem volt a meg nem történt ügyben. Majd a 2008-as világválságról beszélt. Különösen ért ahhoz, hogy saját maga gyártotta elméleteit a legváratlanabb pillanatban hozza elő, így az idők során sokfélét mondott, attól függően, milyen ambíciói voltak.

Egyik legemlékezetesebb megszólalása egy londoni útja után maradt a hálás utókorra, amikor angol banki ismerőseinek számolt be a kormány „gigászi harcáról”, még 2012-ben. A banki ismerősök megkérdezték, miként álltak ellen a magyar kabinetet ért gyilkos támadásoknak. Ez a gyilkos támadás egyébként az IMF-től érkezett, onnét sikerült a korábbi kormánynak mentőhitelt fölvennie. „Mondtam nekik – a banki ismerősöknek –, kell hozzá egy miniszterelnök, egy frakció, egy kormány, egy nemzet, egy nép, egy békemenet és még néhány egyéb dolog. Azt mondták, ők ezt nem értik. Megebédeltünk, hazajöttem” – számolt be londoni kalandjairól egy hódmezővásárhelyi lakossági fórumon. Akkor épp gazdasági miniszter volt, és jegybanki elnök szeretett volna lenni. Az is lett: az ő tevékenysége révén 2015–2016-ra egekig nőtt a „közpénzjellegét elvesztő” jegybanki alapítványi vagyon, ami részben a Matolcsy család közvetlen közelébe került. A magántőkealapokat több kormányközeli milliárdos használta, és itt-ott használja is még.

2022 decemberében, mandátuma vége felé a parlament gazdasági bizottságának ülésén hirtelen kritizálni kezdte a magyar gazdaság helyzetét. Megállapításai szerint „szembe kell néznünk azzal, hogy a magyar gazdaság válságközeli helyzetben van”, és „megbomlott a kormány és a jegybank gazdaságpolitikai összhangja – és ez sokba kerül”. A jegybankelnök hirtelen úgy látta, „helytelen a kormány válságkezelési stratégiája”. Ha ez még nem lett volna elég, azt elemezte, hogy a helyzet nem egyszerűen a szomszédban zajló háború következménye. „Szembe kell nézni azzal, hogy a pénzügyi, makrogazdasági mutatóink az Európai Unióban az első-második legrosszabb helyen vannak – jelentette ki, sőt hozzátette: – Jövőre már a legrosszabb lesz, mert a 15–18 százalék között várható infláció a legmagasabb lesz az Európai Unióban. Szembe kell nézni azzal is, ha Magyarország nem változtat a gazdaságpolitikáján, ha nem hajt végre kétharmados gazdaságpolitikai fordulatot, akkor elveszíti az évtizedet, stagnálás, stagfláció következik. Ez most még visszafordítható, jövőre már nem.”

Ezt mondta, feltehetően a vesztét érezte. Túlment azon a határon, amit úgy lehetett elkönyvelni, hogy a jegybanki elnök és Varga pénzügyminiszter régóta vívott presztízscsatája. Matolcsy alapvető hibákat sorol fel, olyan mélységűeket, amelyek szerinte akár csődközeli helyzetet is előidézhetnek. „Ahogy a hibákat belül követtük el, úgy a megoldás is belül van” – mondta, megvillantva a reményt. Mit reagált erre Orbán? Semmit, vagy majdnem semmit, például, hogy szabad országban élünk, a jegybanki elnöknek joga van elmondani a véleményét. A kormányközeli média egy nappal Matolcsy elemzése után már arról írt, hogy a jegybanki elnök sértettségből mondta, amit mondott, mert ő maga élete végéig jegybanki elnök szeretett volna maradni, de belátta, hogy ez nem megy, és így vágott vissza. Ebben a gondolatban a Fidesz-médiának történetesen igaza van – hogy Matolcsy haláláig jegybanki elnök akart maradni –, de a gondolat úgy lett volna teljes, ha fölsorol mindenkit, aki ugyancsak a haláláig a pozíciójában szeretett volna maradni: Orbántól Semjénen keresztül Lázárig, Schmidt Máriáig, Rogántól Kövérig. De ez nem ilyen egyszerű, az efféle, ilyen mértékben korrupt és kártékony életpályákat nem lehet csak úgy ágyban, párnák közt befejezni. Előtte meg kell bukni. Ki így, ki úgy, de mindenképp szégyenteljesen.

Nemrég érkezett a hír, hogy ugyanebben az ügyben további hat személyt gyanúsítottak meg. Úgyhogy az ember iszik még egy stampedlit, ha ugyan maradt még az üvegben.