Utálja a luxemburgiakat

A Fidesz frakcióvezetője interjút adott a Partizánnak, és kérdésre válaszolva kifejtette, hogy miután a következő választás 2030-ban lesz, csak azt megelőzően nagyjából másfél évvel érdemes azzal foglalkozni, hány párt és milyen formában induljon el. „Arról zajlik most a beszélgetés, hogy a Fidesz a jövőben azzal a stratégiával, amivel eddig dolgozott, hogy egy nagy gyűjtőpártként összefogja a teljes jobboldali konzervatív politikai közösséget, ez működőképes lesz-e a jövőben is. Ez egyáltalán nem biztos, hogy működőképes lesz a jövőben, de erről most még nem lehet ítéletet mondani” – jelentette ki. A gondolat egyetlen biztos pontot tartalmaz, nevezetesen, hogy a következő választások 2030-ban lesznek. (Megjegyzem, ez is csak a négyéves választási ciklus miatt látszik biztosnak, különben nem az.) Bóka frakcióvezető választási formációkról beszélt, amik még bizonytalanok, természetesen, hiszen az sem biztos, hogy lesz-e még Fidesz, szakad-e a párt, mi lesz a Kereszténydemokrata Néppárttal, ami ebben a szövetségben mégiscsak – amint azt a momentán önkéntes száműzetésben lévő Orbán mondta – a kormányzás szellemi és erkölcsi horgonya, másfelől a Fidesz biztosítja a kormányzáshoz szükséges politikai mozgásteret és többséget.

Most azonban se többség, se erkölcsi horgony, sőt.

Nehéz ilyen időkben jövőről beszélni, ha mégis, talán nem is a szervezeti kérdésekről kellene, mert azok bizonytalanok, de arról igen, hogy érdemes volt-e vagy egy-másfél évtizeden keresztül hazudozni, félrevezetni az országot és kettészakítani a társadalmat. Aztán mire volt jó? Mi lett belőle, hova vezetett ez? Erről lehetne beszélni. A frakcióvezetői magaslat akár súlyt adhatna a gondolatoknak, bár kétségtelen, hogy erről a főbűnös, Orbán Viktor sem beszél. A vereség óta futballtornán és Tusnádfürdőn járt, valamint Szerbiában, a gučai trombitafesztiválon bukkant fel, ahol sört ivott és hajdučki csevapot rendelt, ahogy különben tette azt a magyar vagyonos réteg mondjuk a századfordulón: elhagyott szerelmesek és csalódott politikusok Ótátrafüreden (Starý Smokovec) vagy a Balkánon heverték ki a megpróbáltatásokat, juhtúrós sztrapacskával ott, burekkel emitt. A szerelmesek felejtettek, a politikusok zenét hallgattak, és tervezték a visszatérést, amit lázas hajnali ébredés után rendszerint őszre prognosztizáltak.

Bóka frakcióvezető fenti nyilatkozata amúgy Baka András köztársasági elnökké választásának előestéjén hangzott el, a parlamenti szavazás után pedig haladéktalanul véleményt mondott. Álláspontja szerint Magyarország többé nem jogállam, mert a 17. alaptörvény-módosítás illegitim módon távolította el Sulyok Tamást a Sándor-palotából – hangoztatta, míg Tuzson Bence fideszes képviselő, korábbi igazságügyi miniszter szerint mindennek hosszú távú következményei lesznek, hiszen az összes döntés, amit egy ilyen módon megválasztott köztársasági elnök hoz, az megkérdőjelezhető, és felül kell vizsgálni.

A legjobb azonban, amikor fideszes vagy kereszténydemokrata képviselők azon sopánkodnak, hogy Baka elnök nem testesíti meg a nemzet egységét. Mert Tuzson például tizenhat éven keresztül volt tevékeny részese a Fidesz–KDNP-szövetség alapjában véve kártékony és elhibázott, nemzetépítőnek titulált politikájának. Vezető ideológusai abban látták a nemzeti erőt és egységet, hogy a konnektivitás téves értelmezése jegyében ahhoz dörgölődztek, akiben az azonnali hasznot látták, vagy akivel ez hosszabb távon kifizetődőbb volt, mint a következetes szövetségi politika. Ez aztán átláthatatlan, és mint a Fidesz-kormányzás végén, elsősorban Szijjártó külügyminiszter némely telefonjából kiderült, vállalhatatlan és megalázó helyzetbe hozta az országot. Az a társaság hiányolja a nemzeti egység megőrzését, amelyik a rendszerváltás óta a legtöbbet tette az egység megbontásáért. Szavakban persze ment a félrevezetés, ilyen vonatkozásban a plafon a csillagos ég.

Bóka szerint Baka András jogtudósként jelenleg jogsértő eljárásban vesz részt, és hozzájárul a „Magyar Péter önkényének kiépítéséhez”. Majd felidézte, hogy a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökeként Magyarországot perelte be a nemzetközi fórumon, Bóka szerint „lényegesen kisebb sérelemért, mint amivel most a köztársasági elnöki tisztség megüresedését a Tisza előidézte”.

Mi is volt a Baka-ügy? Baka Andrást 2009-ben, Sólyom László javaslatára és csak harmadik nekifutásra választották meg a Legfelsőbb Bíróság elnökének, pedig másodjára a Fidesz és az MSZP is a támogatásáról biztosította. Megbízatása hat évre szólt volna, de az Alaptörvény átmeneti rendelkezései alapján 2011-ben, három és fél évvel a mandátuma lejárta előtt távoznia kellett. Mivel az elmozdításáról szóló szabály az Alaptörvénybe került be, a döntést az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatta. Ekkor fordult Baka a strasbourgi bírósághoz, amely kimondta, hogy Baka korábbi eltávolítása, megbízatásának idő előtti megszüntetése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a megbízatását megszüntető döntés ellen nem állt rendelkezésére jogorvoslati lehetőség. A strasbourgi bíróság kimondta azt is, hogy Baka megbízatását valójában az egyes jogalkotási lépéseket kritizáló véleménye miatt szüntették meg. Emlékezetes, a volt főbíró több alkalommal nyilvánosan kifejtette az Orbán-kormány törvényalkotásával, elsősorban az igazságszolgáltatást érintő átalakításokkal kapcsolatos, erősen negatív véleményét, például a bírói korhatár kérdésében. Egyébként Baka András pontosan arra a sorsra jutott, mint Jóri András korábbi adatvédelmi biztos. Eltávolították Jórit is, majd eltávolítása jogszerűtlenségének nyilvánvaló tényét megállapította az Európai Unió Luxembourg városában működő bírósága. Viviane Reding, az igazságügyi kérdésekben illetékes Európai Bizottság akkori elnöke az ítélethirdetés után nyilatkozatban állapította meg: a bíróság igazolta a brüsszeli bizottság jogi elemzésének következtetését, miszerint EU-jogellenes volt az adatvédelmi biztos megbízatásának idő előtti megszüntetése. A volt magyar kormányfő számára ez a jövőre nézve akkor annyit jelentett, egyszer s mindenkorra megutálta a Luxemburgi Nagyhercegséget és az ott élő összes luxemburgit – köztük Viviane Redinget magát –, de annyira, hogy luxemburgi embert Magyarország az unióban soha többé nem támogatott. Intellektuálisan igen csekély hozadék. Van honnét elindulni.