Élet és Irodalom,
LXX. évfolyam, 6. szám, 2026. február 6.
KOVÁCS ZOLTÁN
Nem tudom, hogy van ez. Ül a magyar kormánytag a repülőgépen, előtte még a végtelen út. Három óra, tíz óra, vagy annál is több. Mire gondol ilyenkor? Hogy csak le ne zuhanjon a gép? Hogy kik várják leszálláskor, milyen lesz a szálloda? Nyugi, osztályon felüli. Visszafelé ugyanez: órák a fellegek fölött, egy hideg ital, kis szédülés, de mi jár ilyenkor a fejében? Ha szerencsénk van, legföljebb csajok, mélyebben nem kotor a valóságban, abból csak baj lehet. Például eszébe juthatna, hogy ebben az országban legalább öt éve nem történik semmi, már azon kívül, hogy bevezették a „különleges jogrendet”. Először 2020 márciusában, a Covid idején, „az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány” miatt. Aztán jött az orosz–ukrán háború, újabb ok a veszélyhelyzet fenntartására. Ha kormánytagunknak csak annyi eszébe jutna, hogy a világon a legrégebb óta nálunk van rendeleti kormányzás nem létező veszélyhelyzetre hivatkozva, már az is eredmény volna. De egyelőre még tart a repülőút, a pia már bársonyosan szétterült a szervezetben. Lehetetlen, hogy ne éreznék, ez az egész egy behatárolt idejű bűnös színjáték, aminek egyszer vége lesz.
Talán-talán ilyen is eszükbe jut, amikor beretválkoznak és szépítkeznek. Belövik a sérót. Nincs kizárva, amikor már minden jó és kellemes végigszaladt rajtuk, hirtelen jön a felismerés: hogy ez talán mégsem normális. Nevezetesen, hogy ők eszelős módon gazdagodnak, miközben az ország népének jelentős része nem jön ki a fizetéséből, télen sok helyen fáznak, be sem tudnak fűteni. Ilyenkor megrémülnek, mi lesz, ha megindul a nép. De a nép nem indul meg, mert akcióba lép a jóságos főnök, és a tűzoltókat mozgósítva fölfűrészelteti a nemzeti tüzelőkészletet. Sőt, ha márciusban nem jön valami pusztító árvíz, már nyert ügyük van az áprilisi választáson. Ugyan, mint említettem, már jó ideje nem kormányoznak, mert a választásokra készülnek, ennek következtében keserves gazdasági és társadalompolitikai adatok jönnek. A koronavírus-járvány uniószerte rontotta a várható élettartamot, de az átlagos uniós polgár így is legalább 80 évre számíthatott a húszas évek elején. Eközben Magyarországon az addigi 76-ról 74 évre csökkent az átlagos élethossz a két évvel ezelőtti adatok alapján. Az EU-n belül Magyarországon volt a negyedik legnagyobb mértékű népességfogyás. Ezen valamennyire enyhíteni tudott a bevándorlás, de így is 3 százalékkal kevesebben lakják jelenleg az országot, mint 2012-ben. Nem szeretnék cinikus lenni, de utoljára Matolcsy György jelentett be népességnövekedést, jegybankelnöki kinevezése után hét hónappal elégedetten állapította meg, hogy már ennyi idő alatt is számottevően nőtt a lakosság száma.
Országvezetőink üres idejükben azon is elgondolkodhatnának, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint minden ötödik magyar esetében jelentős az elszegényedés kockázata. Bár ez az arány valamivel kisebb az uniós átlagnál, egy fontos jóléti mutató tekintetében viszont mindössze négy uniós tagállam áll rosszabbul nálunk: tavaly 10-ből 4 magyar nem tudott megengedni magának egy egyhetes üdülést, ami a hazai életszínvonal hanyatlását jelzi. Nem tartom kizártnak, hogy ilyen is átfut a hazai kormánypolitikusok agyán, de még mielőtt mélyebbre ereszkednének, csak-csak megérkeznek valami ismerős tőgymeleg eszmetársi közegbe.
Itt van például Kovács a vadászkutyájával, ő képes hosszan beszélni a kutyás életforma szépségeiről. A rendezvényről készült fotón látható Semjén Zsolt egyedi méretre készített, tweedkabátban, moorlandi stílusú mellényben. Időtlen elegancia. Szakértői fél térdre ereszkedve vizsgálja a kutya szemfehérjét. Bizonyára jön majd Rákay Philip, és beszámol, hogyan vásárolta be magát egy brit autósklubba, a Royal Automobil Clubba, fotó is készült róla: kétsoros bézs színű zakójában a klub epsomi kastélyának parkjában sétálgatott. Újabban nyakfűtéses, vádlimasszírozós százmilliós Maybachhal jár. Soha nem érdekelt, kinek mennyi van a bukszájában, de hát álljon már meg a menet, az ország rosszul áll, nagy az elszegényedési kockázat, hova lett a szociális érzékenység? Rákayt onnét ismerte meg az ország, hogy egyszer bejelentette egy Kossuth téri Fidesz-gyűlésen, a téren már kétmillióan vannak, de még mindig jönnek.
A rendezvény első széksorában a kutyás Kovács mellett foglal helyet a szarvasölő Semjén, az agráriummal sokat kezdeni nem tudó dr. Nagy István, és eggyel odébb Hankó Balázs kulturális miniszter, akiről csak azt tudjuk, hogy az oktatás nehézségei ciklusokon áthúzódóak.
Kovács másik oldalán Szűcs Lajos, korábban a Pest Megyei Önkormányzat megyei közgyűlésének elnöke. Ugyancsak korábban a Magyar Tenisz Szövetség elnöke. Elnökösködésének idején a szövetségben mintegy 13 milliárd forintos kár keletkezett, amit később a költségvetésből pótoltak. A felelős személyeket nem azonosították, jogi következménye nem lett.
És most ott ülnek. Egy párt- vagy kormányrendezvény kiemelt résztvevői. Természetesen arról, hogy az ország negatív pályán van, rettenetes az infláció, magas az államadósság, a gazdaság versenyképessége rossz, növekedés nincs, arról nem Kovács meg a kutyája tehet. Nem is Semjén, és lehet, hogy dr. Nagy meg Hankó sem. Meg az ott nem ülő Lázár sem, meg senki sem. A magyar politikában nem szokás felelősséget vállalni. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy ilyet hallhattam volna. Talán ezért maradt meg bennem Berecz Frigyes (nem János!) ipari miniszternek az 1990-ben megjelent Tévúton című könyve. Keserves beismerése annak, hogy amiben hitt, az nincsen, és az sem biztos, hogy ő maga jól csinálta, amit csinált. De ő legalább hitt valamiben, mai utódai szimpla politikai kalandorok. Ajánlott olvasmány politikusvadászoknak és automobil-őrült Petőfi-transzformátoroknak. Mindez csak azért érdekes, mert amit ezeknek a főnöke művel, abba egy ország belezavarodik. Pedig még mindig van megállás, sőt visszafordulás: elveszik az arc, de megmarad az ország. Már ha az ország többet ér, mint Orbán arca.
A most regnáló politikusoknak egy részét még láttam nyitottnak és lelkesnek, de aztán mi lett belőlük? Hatalmukhoz ragaszkodó, házsártos öregemberek, akik ez ügyben minden jellemtelenségre képesek. A nagy részük politikai esélyleső. Orbán a háborúellenesség hazug egyendumájával házal két ugyancsak hazug ember között. Százezrek haltak már meg, ugyanannyian lettek földönfutók, amikor az ország miniszterelnöke még mindig nem merte Putyin szemébe mondani, hogy ami Ukrajnában zajlik, az háború, Putyin kíméletlen inváziója. Még mindig valami különleges hadműveletről beszél. Putyin jelenlétében számára ez a megengedett. Legújabban Orbán kifejtette, hogy Putyin nem háborús bűnös, sőt ő már azt sem tudja, ki kezdte a háborút.