Élet és Irodalom,

LXIX. évfolyam, 41. szám, 2025. október 10.

KOVÁCS ZOLTÁN

Először pitiáner ügyekről. Említésre sem méltóak, ha főszereplői nem éppen Magyarország vezetői, az építésügyi minisztertől kezdve az ügyészség vezetőin keresztül föl egészen a kormányfőig, majd azon is túl, egészen a családi legendáriummal ékesített köztársasági elnökig.

Nézzük csak a magyar államférfi gondolkodásának homlokterében folyamatosan feszülő kérdést: hogyan használhatja a hivatali gépkocsit valamelyik családtagja? Nem állítom, hogy az ország fölső vezetőinek jelentős része ezen töri a fejét, de példák sora igazolja, hogy mégiscsak. Itt van például a 2022 őszén az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében autonóm államigazgatási szervként létrejött Integritás Hatóság és annak elnöke, Biró Ferenc. A hivatal feladata az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos csalások kivizsgálása. Az elnök igen aktívnak mutatkozott, és több vizsgálatot indított kényes ügyekben. Rövid időn belül kiderült, hogy Biró hivatali autóját a felesége is használta.

Az állami korrupciót leleplezni hivatott szervezet vezetője ilyenformán egykettőre korrupciós bűncselekménybe keveredett – állította hamarjában az ügyészség. A Magyar Nemzet nevű kormánylap valamelyik gyorstüzelésű munkatársa azonnal szolgálatba helyezte magát, és a kormány segítségére sietett, amennyiben készségesen megírta: felmerült annak a gyanúja, hogy a hatóság vezetője, Biró Ferenc magánéleti célokra használta a szervezet pénzügyi forrásait, a Központi Nyomozó Főügyészség ki is szállt az Integritás Hatósághoz. Nagy ügy? Nem nagy ügy, kicsit meghurcoltak egy embert, aki komolyan vette magát, az élet megy tovább. Hivatali gépkocsit persze ne használjunk magáncélra.

A nyár vége felé Lázár miniszter utaztatta fiát hivatali gépkocsiján. A kormánylap nem helyezte magát szolgálatba, az ügyészség nem szállt ki, vizsgálat nem indult. Egy országgyűlési képviselő ezzel kapcsolatos kérdéseire a Lázár vezette minisztérium államtitkára válaszolt: először is nem állami gépkocsi fuvarozta Lázár fiát, az állam csak üzembentartó. Másrészt „amennyiben a miniszter és a gyermeke ugyanazon irányból ugyanazon irányba utazik, együtt utaznak”. (Mint kiderült, Lázár nem is ült az autóban.) Harmadsorban „eddig is együtt mentek, ezután is együtt mennek”. De azért az ügynek van tanulsága, általános érvényű mondanivalója. Ahogy a minisztériumi államtitkár fogalmazott: amennyiben miniszter és gyermeke ugyanazon irányból ugyanazon irányba utazik, együtt utaznak. Elvileg megalapozott, hibátlan válasz. Biró Ferenc felesége nem utazhat, Lázár János fia igen.

Nem világos, miért olyan fontos, hogy jólétben élő emberek hivatali gépkocsiban utaztassák családtagjaikat, különösen az a miniszter, akinek vagyonbevallásához normál mennyiségű papír nem is elegendő, olykor pótlapok kellenek. Ha van a múlt rendszernek maradványa, akkor az a Lázár Jánosokban él tovább, valahogy így szól: Józsi bácsi, dobja föl a fiamat Pestre, holnap vizsgázik. És Józsi bácsi földobta, ahogy a Lázár gyereket most is földobják a Józsi bácsik, úgyhogy ilyen szempontból először a saját sorokban kellene rendet rakni, mielőtt másokat lekommunistáznak a Fideszben és kapcsolt részeiben.

Tényleg pitiáner ügyek, de ez a mentalitás lecsorog a társadalom rétegeibe, széles körben elfogadott lesz a képmutatás meg a hazudozás, föl sem tűnik a mellébeszélés. Hogy mondhat például a magyar kormányfő hivatalos ukrán tiltakozásra olyat, hogy „Ukrajna mint állam nem is létezik”? A magyar területről érkező drónokkal kapcsolatban nyilatkozta ezt Orbán, majd hozzátette: „Ukrajnának a keleti határán lévő drónokkal kellene foglalkoznia, mert itt NATO-tagállamok vannak, a hátországa biztonságban van. (…) Ukrajna egyébként nem egy független, szuverén ország, mi tartjuk el, a Nyugat tartja el, mi adjuk a fegyvereit. Ha a Nyugat úgy dönt, hogy holnap reggel nem adunk egy forintot sem, akkor Ukrajna bezárhat, kész, vége, megszűnt.”

Miféle badarság ez? Aszongya: ha a Nyugat úgy dönt, hogy holnap reggel nem adunk egy forintot sem, Ukrajna megszűnt. Orbán eddig azt harsogta, hogy Magyarország nem ad fegyvereket, és nem a Nyugat dönti el, mire adunk pénzt. Ez mióta van máshogy?

De ha már: mitől nem szuverén ország Ukrajna? Hogy háborúban áll, és védekezni kénytelen? Ez semmiképp sem jelenti a szuverenitás megszűntét. A szuverenitás a politikatudományban az állami főhatalom birtoklása, a közigazgatás irányítása, képesség a hatalom önálló gyakorlására. Hajlok arra, hogy a szuverenitással kapcsolatos mondat a szavak köznapi jelentése szerint is mélyen sérti Ukrajnát meg az ukránokat. Amikor egy ország élet-halál harcot vív az agresszorral szemben, nyilvánvalóan érzékenyen reagál a hazáját bármilyen meggondolásból bántó kijelentésekre. Csodálom, hogy ezt Orbán Viktor nem érti és nem is érzi. Ennyit az érzelmi és intellektuális vonatkozásokról. Miután Orbán már két éve senkiföldjének nevezte Ukrajnát, és azóta, ahol csak teheti, hangoztatja, hogy a háborút már el is vesztette, nem életszerűtlen azt hinni, hogy valójában ezt is reméli. A dnyiprói polgármester egy éve magából kikelve gazembernek minősítette a magyar kormányfőt – idézte a 444.hu. Nagy János államtitkár ezt visszautasította, és megjegyezte, hogy a polgármestert csak 150 782 ember választotta meg, ezért adja meg a tiszteletet annak, akire 3 060 706 ember szavazott. A zagyva válaszok és kijelentések tehát nem egészen új keletűek. Ez is válasz, sok értelme nincsen. (Magyarországon amúgy nem közvetlenül választják a kormányfőt, Orbánra ilyen szempontból szavazni sem lehetett, legföljebb a pártjára.) De ez a legkevesebb, a kormányfő mondott már mindent, attól kezdve, hogy „a háborúnak győztese nincs, csak vesztese”, egészen addig, hogy csak az oroszok nyer­hetnek. Egyszer filozofál, egyszer győztest hirdet. Orbán ebben a stílusban akkor sem kormányozhat, ha a pártja nyerne. Magával ra­gad­ta az orosz–ukrán háború, és már a hazáját is terepasztalnak tekinti.

Hova jutottunk! Berlinben tárgyalt 2012 februárjában Lázár János a már két éve kormányzó párt frakcióvezetőjeként. A Fidesz akkori német testvérpártja, a kormányzó konzervatív CDU/CSU pártszövetség képviselői felvetették, hogy „pártja ne konfrontálódjon, hanem próbáljon megegyezésre törekedni Magyarországon”. Erre azt válaszolta, hogy „Magyarországon konszolidáció zajlik, közös társadalmi és gazdasági program mögött próbáljuk meg egyesíteni az embereket, és nem akarjuk megosztani a társadalmat”. Nem sikerült, a helyzet rosszabb, mint akkor volt.