Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 17. szám, 2025. április 25.
KOVÁCS ZOLTÁN
Az újabban igen tevékeny Lázár János építési és közlekedési miniszter a Megafon Központ által indított Patrióta YouTube-csatornának adott interjút. Hogy mi lesz a 2026-os választás tétje, Lázár azt mondta, mérföldkő lehet az egész ország történetét illetően. Szerinte az a kérdés, hogy mi lesz Magyarországgal a következő évtizedben. Arról beszélt, hogy nem a Fideszről döntenek az emberek, hanem a saját sorsukról. „A normalitás és a jólét, amit ez a kormányzat képvisel, az folyamatos ostrom alatt áll.”
Mondja Lázár, de maga is tudja, a választások a Fideszről is szólnak, sőt, a legutóbbi választásokhoz képest különösképp: nemcsak a társadalom megosztott, de a Fidesz-szavazók is. Ráadásul az is tény, hogy kevesebben vannak, mint a korábbi választásokon, ilyenformán egy esetleges vereség merőben új helyzetet teremthet.
A gondolat második mondata is kérdéses: „A normalitás és a jólét, amit ez a kormányzat képvisel, az folyamatos ostrom alatt áll.” Hol itt a normalitás? A társadalom struktúrája ugyanis torz: szegényekre, néhány térséget illetően mélyszegénységben élőkre, és velük szemben a Fidesz-rendszer kegyenceire oszlik, akik lassan azt sem tudják, mennyi pénzük van, milyen vagyontárgyaik, csak azt tudni, hogy tovább mélyül a szegények és gazdagok közötti árok. Utóbbiak vagyonának jelentős része pályázati támogatásokból, állami megrendelésekből származik. Ez a normalitás és a jólét, amiről Lázár beszél. Erre magyarázata is van: az, hogy ebben az országban valakit mindenki szeressen, nem létező kategória – mondja lelkesen. Ezt így annyira életszerűnek gondolja, mélynek és magvasnak, hogy talán reméli is, sokan elhiszik. Most azonban hosszú idő után könnyen elképzelhető, hogy az efféle konyhai igazságok nem lesznek elegendőek a 2026-os választás megnyeréséhez.
Az utóbbi időben a korábbiakhoz képest amúgy többször nyilvánultak meg kormányzati emberek – még a miniszterelnök maga is –, de ezekből a beszélgetésekből annyi derült ki egyértelműen, hogy elszoktak a normális és őszinte beszédtől. Alighanem újra meg kellene tanulniuk beszélni, mert amit főosztályvezetőtől miniszterelnökig bezárólag gyakorolnak, az egyszerű szókészlettel, lazára vett gesztusokkal művelt politikai halandzsa. Mintapéldája a kormányfő péntekenkénti rádióinterjúja, amiben látszólag mindenről szó esik, csak épp nem tudni meg semmit. Ilyenre persze sem riporter, sem kérdezett nem is törekszik. Arról ad hírt, hogy a kormányfő megvan. Ezt onnét tudni, hogy hetente legalább egyszer hallani őt. Nem sok, de ezt biztosan tudhatjuk. Sőt, Orbán legutóbb az Öt YouTube-csatornán már videófelvételen is leült vitatkozni, ami tartalmát tekintve olyan volt, mint egy képpel dúsított péntek reggeli rádióinterjú: most úgy nem mondott semmit, teljes életnagyságban. Igaza volt egy kollégának valamikor egy ATV-s beszélgetésben, aki úgy látta, olyan volt, mintha a kérdéseket is, a válaszokat is mesterséges intelligencia segítségével fogalmazták volna. Ez nem a riporter hibája: tudomásul kell venni, hogy ha a kormányfő nem hajlandó egyenes és őszinte válaszokat adni, csak ezt a langyos semmit fogalmazza újra meg újra, nem kell kérdezni. Ezzel a riporter csak azt sugallja, hogy milyen tökös ember a magyar kormányfő, hajlandó bemenni az oroszlán barlangjába és birokra kelni rámenős riporterekkel. De hát se oroszlánbarlang, se rámenősség. Az önmagában nem szakmai teljesítmény, hogy erősen megilletődötten szembeülünk Orbán Viktorral, mert az hajlandó volt odajönni. Azt meg máig nem érteni, hogy Orbán Balázst hívták, de véletlenül Orbán Viktor jött. Ekkora kupleráj még az én munkahelyi asztalomon sincsen.
De most újabban Lázár beszél elég sokszor. Említett beszédében úgy nyilatkozott, az ország egyik fele mindig szemben áll a hatalommal.
Ez az egyszerű igazság természetesen felveti, miként nyerhet négyszer egymás után kétharmaddal a Fidesz, de ez csakis elméleti kérdés: irgalmatlanul sok kormányzati pénz felhasználásával, a köztévé, közrádió pártadóvá silányításával, a fél ország megtévesztésével, másfelől a Fidesz egész története gyakorlatilag az ellenségkeresés jegyében zajlott és zajlik ma is. És most nem egyszerűen a hatalommal szemben szerveződik az ellenzék, hanem a hatalomgyakorlás módjával, az érték nélküli politikával szemben. Azt már a vak is látja, hogy ilyen, a nagyhatalmak kegyeiért folytatott politikai vezetés a rendszerváltás óta nem volt. Lehet kiabálni az unió különböző intézményeiben, lehet a magyar érdekekkel szembeni Oroszország-politikát bemutatni, az Egyesült Államok elnökének ölebeként viselkedni egy időben, ez messze nem értékek képviselete, hanem halászás a zavarosban. Unióellenesség, oroszpártiság, békepolitika, bármit jelentsen is ez utóbbi. És persze Ukrajna uniós csatlakozásának megakadályozása. A hivatalos magyarázat szerint Ukrajna csatlakozása a magyar gabonatermelés halála lenne. Már ez is kérdéses így, de akkor vajon miért támogatjuk Törökország csatlakozását? A török gabona nem számít, csak az ukrán?
Lázár szerint Magyar Péter gyűlöletre, haragra építi a kampányát. Azt mondta, a Tisza Párt politikája arról szól, hogy uszítsa az embereket, és nekivezesse őket a kormánynak. Szerinte Magyar pártjának nincs programja. „Azt nem gondolhatják az emberek, hogy Magyar Péter majd a semmiből itt csodát tud tenni” – mondta az építési és közlekedési miniszter a Tisza Párt egészségügyi reformokra vonatkozó ígéreteiről. Ez érdekes gondolat: Lázár szerint pillanatnyilag nincs itt semmi, a semmiből pedig Magyar Péter sem tud csodát tenni. Hogy négy kormányzati ciklus után miért nincs az egészségügyben semmi, az valóban vitára érdemes kérdés. Lázár János vezető kormányzó párt vezető embere, nyilván van fogalma arról, miért alakult ez így. A Tiszának – de bárkinek, aki kormányra kerül – csodát kell tennie, és nem csak az egészségügyben. Jó felvetés, kiváló vitapontok: a sok értelmetlen beruházás, a hasznot sosem hozó, viszont gigantikus pénzeket fölemésztő sportpályaépítés, a magánzsebeket duzzasztó kastélyprogram, az unióval szembeni miniszterelnöki magánháború, amiből az ország még sokáig nem keveredik ki. Igaza van Lázárnak: kormányzásuk végeztével csodára lesz szüksége annak, aki valami értelmeset akar. Először is a sittet kell elhordani.