Látogatást tett

A múlt héten, ahogy szakírók fogalmaznak, diplomáciai nagyüzem volt Budapesten. Csütörtökön az Európai Politikai Közösség nemzeti vezetőinek kibővített találkozóját tartották, pénteken az uniós tagállamok vezetőinek informális csúcstalálkozójára került sor – számolt be az infostart.hu, majd így folytatta a portál: „a kettő között tett látogatást a Kossuth rádió stúdiójában a miniszterelnök”. Ez a látogatást tett fordulat pontosan jeleníti meg azt a rettenetesen szervilis médiavilágot, ami Orbán fejében magától értetődő: a közrádiónak nevezett, de amúgy pártcsatornaként működő adó stúdiójában, ahova egyébként ellenzéki ember gyakorlatilag a lábát se teheti be, Orbán Viktor látogatást tesz. Ezekről a heti rendszerességgel zajló sajtótörténeti eseményekről este aztán látni néhány híradós filmkockát – érkezik a kormányfő, kíséretében dr. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár. Menet közben utólagos tisztázások, talán időpont-egyeztetések, hajzat, nyakkendő igazítása, aztán az eléjük siető riporter. Így néz ki, amikor Orbán látogatást tesz, mindezt jóságos derűvel.

Ez régi időket idéz: legutóbb talán Kádár János tett látogatást Zánkán, érkezés ugyanígy, derű, emberség, biztató jövő. Először is végignézett a Balaton fölfeszülő acélján, majd érdeklődve állt meg egy asztal mögött, ahol a kispajtások készséggel sakkoztak neki. Ő is látogatást tett. Ez a hazai politikai életben megjelenő bársonyos nyelvi finomság föltétlen új. Már említettem, milyen finoman fogalmazott a kormányfő nem is olyan régen, amikor több százezer katona pusztulását, városok lebombázását és a földönfutóvá lett lakosságot elnézve tárgyszerűen állapította meg: Oroszország a hatalom nyelvét beszéli. Így is megfogalmazható, amikor egy agresszor lerohan egy szuverén államot. Hasonlóképp lesz a médiaszabadság eltiprásából a kedélyesen hangzó „stúdióban tett látogatás”. Ehhez természetesen nemcsak a kivételes pénteki fogadtatást elváró kormányfő és sleppje kell, hanem az annak készséggel eleget tevő kollégák, azok felettesei, valamint a csatorna legfőbb vezetői, ennek a rendszernek az alázatos kiszolgálói. Néha fölbukkan a képernyőn a kormányfőt kérdező fiatal kolléga. Nyilván nem rajta kell elverni a port, nincs is szándékomban. De egészen különlegesen erős gyomra lehet az efféle megaláztatások heti rendszerességű elviseléséhez, vagy pedig ennyire nem érti, minek is ül ott.

A kormányfőt amúgy elég nehéz megfogni, különösen, mert a riporternek az előző mondatban említett okok miatt jól láthatóan nem is áll szándékában, másfelől Orbán ritkán beszél konkrétumokról, helyette rendszereket vázol. Nemigen lehet velük mit kezdeni, itt van például ez a futam: „Ha valaki kommunikál – mondja egyszer csak –, akkor megérti az ember, mi fog történni. Miután senki nem készült fel a mostani helyzetre, most kevés idő alatt kell gyors és fontos döntéseket hozni.”

Hogy kinek van mumpsza? – kérdezte annak idején Hofi Géza, amikor párttitkári szinten mondott valaki valami hasonló halandzsát. Még egyszer: „Ha valaki kommunikál, akkor megérti az ember, mi fog történni.” Ezt mondta. De bárhogy is, ő hogyan kommunikál? Leginkább sehogy. Egy kis pártcsaládot hozott tető alá, de a legbefolyásosabb politikusok nem vállalnak vele közösséget. Hogy Budapestre érkeztek, Orbán is tudja, nem neki, hanem annak köszönhető, hogy az alapokmány szerint az Európai Tanács elnökségét félévente más-más uniós tagállam adja, ez momentán Magyarország. Ennyi, és semmi több. Hogy Orbán nagy munkát végzett a budapesti találkozó megszervezésében, az kétségtelen, de a pluszmunkát magának köszönheti, mert folyamatos unióellenes kirohanásai és feltűnő, sőt zavarba ejtő oroszbarátsága miatt sokan nem is akartak idejönni. Ehhez szorosan kapcsolódik: sokan alig várják azt is, hogy leteljen a fél év.

Mit lehet azon vitatni, hogy a világ jelenlegi helyzete dinamikus változások előtt áll. „A világ gyorsabban fog megváltozni, mint mi azt gondoljuk” – mondta Orbán, utalva arra, hogy a globális politikai fordulatok, mint az Egyesült Államok új elnökének megválasztása és a német kormány bukása, egyetlen nap leforgása alatt történtek meg.

Hogy örül Trump győzelmének, még érthető. Ha már mindent Trumpra tett fel, bár ilyen formában politizálni meglehetős szűklátókörűségre vall, Trump után is lesz Amerika. Aztán persze meglátjuk, milyen lesz az új amerikai politika. De azzal ébreszteni a lakosságot, hogy őt fölhívta Trump, elég gyerekes: „Mar-a-Lago hívja Budapestet! Megvolt a választások utáni első telefonbeszélgetésünk Trump elnökkel. Nagy terveink vannak!” – posztolta Orbán Viktor a hivatalos Facebook-oldalán magyar idő szerint szerdán valamivel éjfél előtt. Ha Trump győzelmének örül, legyen. De miért jó neki a német kormányválság? A miniszterelnök szerint a republikánus politikus győzelme gazdasági előnyökkel jár majd, de ez egyáltalán nem biztos. Trump erős vámpolitikát követ majd az unióval szemben, ami különösen a német autóipar számára lehet fájdalmas, ez vajon mitől jó? Ezek a vámok hátrányosan érinthetik a magyar beszállítókat, és így az exportot is. És ez a kemény vámpolitika Kínát is érinti, vele együtt ezt a mérhetetlen mennyiségben kiépített akkumulátorgyártó kapacitást.

Aztán azért is nehéz Orbánnal vitatkozni, mert állításainak jelentős része nem is igaz. Ezt mondja: a háború és a szankciók politikája az elmúlt két évben jelentős károkat okozott Európának és a világnak, beleértve Magyarországot is. „Ha két éven keresztül arról győzködted a világot, hogy a háború jó, a béke rossz… akkor most hirtelen vágányt átállítani… az nehéz dolog” – fogalmazott, hangsúlyozva a jelenlegi helyzet bonyolultságát.

Ki és mikor mondta, hogy a háború jó, a béke rossz? Épelméjű ember ilyet nem mondott. Vagy: „Ha 2020-ban Donald Trump nyert volna az Egyesült Államokban, akkor ez a két év, ez a lidércnyomásos két év meg sem történt volna, nem lett volna háború.” Ugyan mondhat ilyet komoly politikus, de nem mond. Ilyet a magyar kormányfő mond, mert mit lehet vitatni egy szimpla feltételezésen? „Ezt a háborút Európa egyedül nem tudja finanszírozni” – mondja a kormányfő. Stimmel. Vagyis visszajutottunk oda, ahonnét a magyar kormányfő mindig is kiindult: Oroszország legyőzhetetlen. Örül Trumpnak, Putyin a hatalom nyelvén beszél, de Orbán szerint a kígyó feje Brüsszelben van.