A nagy zsaroló

Akkor hát mára ide is eljutottunk: olyan térségi országok tartanak előrébb nálunk, amelyek a kelet-európai változások idején lényegesen rosszabb helyzetben voltak, mint mi. A lenézett és sokkal mélyebbről induló Lengyelország vagy a szovjeturalom alatti Észtország már rég elénk került, nemcsak a GDP-t tekintve. (Szlovákia is előttünk volt sokáig, amíg a korrupció és a rossz kormányzás tönkre nem tette.) Aztán, hogy a blama még nagyobb legyen, akkoriban emlékezetesen bántó megjegyzések is elhangoztak főként Romániát illetően, aztán lám, mi lett belőle? Fél évvel az előzetes adatok megjelenése után az Eurostat friss adatközlése alapján: Magyarországon az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson számolva) az EU átlagának 76,6 százaléka volt, míg Romániában ez az arány 76,7 százalék. Vagyis Románia a legismertebb fejlettségi mutató esetében megelőzte Magyarországot.

Mi már csak öt országot előzünk: Lettországot, Horvátországot, Szlovákiát, Görögországot és Bulgáriát. A portfolio.hu közlése szerint az adatok alapján az is újdonság, hogy Portugália, amelynek fejlettségi szintjét az előzetes adatok alapján már-már elértük, újra inkább távolodónak látszik tőlünk. Ugyancsak a portál elemzése szerint: ha az elmúlt időszak trendjeit vetítenénk ki a közeljövőre, akkor a felzárkózási tempó azt mutatja, a magyar gazdaság a lettek és a horvátok esetleges előzése miatt akár aggódni is kezdhet. Már csak három százalékpont a magyar fejlettség előnye a két másik országéhoz képest.

Szégyen ez, nem szégyen? Ez a kérdés így feltéve nyilván rossz, de úgy talán fölvethető, hogy ebben a lemaradásban vajon nincs-e felelőssége annak a kormánynak és kormányfőjének, amelyik tizenhárom éve van hatalmon. Hát, mondhatnánk, de igen, alighanem van, sőt. Míg a magyar kormánypropaganda ma is arról beszél, hogy tíz, húsz vagy harminc év múlva elérjük az ausztriai életszínvonalat (a szám bármikor változhat), Németországból – ugyan más okok miatt, de – hozzánk emigrálnak majd, az a keserves helyzet, hogy Ausztriához nem is közelítünk. A gazdasági okokról nemrégiben Bod Péter Ákos, volt jegybanki elnök beszélt a Szeged Televízió Téma című háttérműsorában: „Románia gazdasága egyre erősödik, Magyarország recesszióban van, az uniós források egyelőre nem érkeznek, és folyamatosan csökken a lakossági fogyasztás. A Kopint-Tárki felmérései alapján azonban nemcsak most rossz a helyzet, úgy látják, még jövőre is nálunk lesz a legmagasabb infláció az Európai Unióban. A szakértők szerint ennek oka az elhibázott gazdaságpolitika. Többek között az is, hogy a kormány maga befolyásolta a természetes gazdasági folyamatokat.” A kutatóintézetek szerint ugyanakkor a román fejlődés egy másik oka, hogy ott a 2010-es évek elejétől kezdve próbálták megfékezni a korrupciót, nálunk akkoriban vált rendszerszerűvé. Békesi László ugyanerről úgy nyilatkozott: „Klasszikus csapdában vergődik a magyar gazdaság. Azért a klasszikus jelző, mert ezt két évszázada ismeri a közgazdaság-tudomány, és ez úgy szól, hogy az inflációt egyidejűleg megfékezni, jelentősen csökkenteni és fenntartani egy erőteljes gazdaságot, közgazdaságtani lehetetlenség. Ez az a helyzet, amikor a fagyi visszanyal, és kiderült, hogy egyáltalán nem szabad kidobni a közgazdasági tankönyveket, sőt, azokat meg kell tanulni és alkalmazni, különösen egy kormánynak és annak vezetőjének.”

Interjút készített a Válasz Online Péterffy Tamással, az Interactive Brokers alapítójával, elnökével és legnagyobb részvényesével. Péterffy magyar származású amerikai üzletember 24 milliárd dollárra becsült vagyonával az amerikai Forbes listáján a globális mezőnyben az 58. helyen áll. Szerinte a magyar gazdaság egyik legnagyobb gondja Mészáros Lőrinc és természetellenesen nagy vagyona. Míg a kormányközeli gazdasági ideológia szerint Mészáros Lőrinc és a hozzá hasonlóan állami pénzzel kitömött és támogatott oligarchák a hazai polgárosodást segítik, addig Péterffy szerint ennek pontosan az ellenkezője igaz: „Mészáros és nagy vagyona hatalmas probléma. Magyarországon talán sokan nem is látják, mennyire gyengíti ez a folyamat az országot. A szabadpiac és az azonos versenyhelyzet erősíti a gazdaságot, növeli az emberek jólétét: minden ezzel ellentétes folyamat káros.” Bírálja az állami beavatkozást a piacba: „A kormányzat a magas infláció és energiaárak miatt ársapkákat vezetett be, amit jelentős hibának tartok. Ha valamit hatósági eszközökkel tartunk alacsony áron, abból az emberek egyre többet vásárolnak, azaz az ársapkák az államnak egyre többe kerülnek” – mondja az interjúban. De amint látható, teljesen mindegy, miket beszélnek mások: az egykor épp Orbán által miniszterelnöknek ajánlott Bod Péter Ákostól Békesi Lászlón keresztül Péterffyig, a kormányfő szerint ennek az egész hanyatlásnak az oka egyrészt Soros György, másrészt a háború, harmadsorban a brüsszeli bürokraták. És miközben ezt hangoztatja, Európa elhúz mellettünk, Magyarország pedig kiszorul a perifériára. Milyen ígéretek hangoztak el a kormányzás kezdetén, vagy még ellenzékben?

Magyarországnak semmi keresnivalója Keleten, mondta 2007-ben, 2008‑ban és 2009-ben a későbbi kormányfő. Aztán 2011 óta máshol se keresgél, csak az oroszoknál és még keletebbre. Sőt: megbízható partnere leszünk az Európai Uniónak!, harsogta, amerre járt. Ma nem vagyunk megbízható partnerek, egyre inkább Európa szemete leszünk a folytonos politikai kétszínűséggel.

„Csökkentjük az állami kiadásokat” – sokszorosára nőtt. Megszűnik a kivételezés, átlátható lesz a pályázati rendszer – ezt is mondta –, de nem lett átlátható, a gazdálkodókat letakarították a földekről, sikerült a legsunyibb pályázati rendszert kialakítani. Átlátható lesz a közélet, ígérte – ezzel szemben titkosítva lett a trafikoktól Paksig minden.

És talán még a szegényedésnél is szörnyűbb az a stílus, amit Orbánék meghonosítottak. Tusnádfürdőn például megkérdezték tőle, jönnek-e majd pénzek az unióból, mikor kaphatja meg Magyarország az uniós pénzeket. Tessék, a válasz, valahogy így: „úgy, hogy odamegyünk egy zsákkal, és hazahozzuk. (…) Oda kell menni Brüsszelbe egy nagy zsákkal, és kész. Az uniós költségvetés a csőd szélén áll, Brüsszel azt kérte a tagállamoktól, hogy módosítsák a hétéves büdzsét, és még fizessenek be sok tízmilliárd eurót a kasszába. Csakhogy ehhez egyhangú döntés kell. Na, és akkor kell tartani a zsákot, és kész. Így, ez a terv.” Tervnek elég lapos, ráadásul ez nem gazdaságpolitika, hanem szimpla útonállás, voltaképpen pitiáner zsarolás. Ezt műveli tizenhárom éve. Most azon fáradozik, hogy ugyan jóformán semmit sem tett az általa korábban lerombolt magyar jogállamiság visszaállításáért, de az unió szabadítsa föl a támogatásokat Magyarország részére. Ellenkező esetben Orbánék nem szavazzák meg az unió költségvetésének növelését. Márpedig, ha a bizottság valóban egy Orbánnal kötendő alkut fontolgat, és ebbe bele is megy, az ilyen paktum az európai értékek kiárusítását jelentené.