Élet és Irodalom,

LXVII. évfolyam, 1. szám, 2023. január 6.

KOVÁCS ZOLTÁN

Ebben az országban csakis olyanok élhetnének boldogan és kiegyensúlyozottan, akik semmin se tudnak csodálkozni. Akik egyre nagyobb beletörődéssel nézik, mi folyik itt. Tekintetüket néha megjártatják azon, ami a szemük láttára, világos nappal történik: hogy például egyik napról a másikra eltűnik egy testes balatoni partszakasz, hiányoznak a hegyek tegnap még megszokott ormai, mert helyüket napjaink úgynevezett nagyvállalkozói (értsd: a város közismert simlisei) beépítették. Valakik megvettek egy hőerőművet az államtól, amit aztán az állam drágábban visszavásárolt (lásd még készpénztranszfer). Csak közben a hőerőmű néhány hónapos szakszerűtlen működtetése egyszer s mindenkorra elszennyezett két hegyi patakot, és kipusztította a környező élővilágot. Vagy ennek a fordítottja: kőbányát is vettek már pártközeli cégek pénzén, de aztán olcsón eladták egy rokonnak (lásd még készpénztranszfer). Amire Simicska Lajosnak annyi megjegyzése volt korábbi elvtársai körében: mindenkinek állampolgári joga hülyének lenni (1993, a Fidesz kihelyezett frakcióértekezletének immár kilazult hangulatú záróaktusa a somogyaszalói éjszakában). Aztán a szemek lassan megszoknak mindent, nem csodálkozik itt már senki.

Az új haza új típusú polgárai, akikről pedig a költő azt remélte, egykor majd új nép, másfajta raj, másként ejtik a szót, fejükön másként tapad a haj. De aztán ez sem így lett. Nincs más szó, nincs más haj, és nem is újfajta raj. Lássunk egy friss hírt! Nem Duna-part-lopásról, hegygerinc elbugázásáról, horhosok, lejtők, hágók lenyúlásáról, most csak 44 milliárdról van szó. Azért ennyiért már illik lehajolni. Az újév másnapján megjelent egy lista a kormány.hu oldalon, eszerint a kormány 44 milliárd forintnyi rezsitámogatást oszt szét meghatározott nagyságú közigazgatási egységek között. Ez százharmincnyolc várost és tizenhét fővárosi kerületet jelent. A kormány előzetesen energiamegtakarítási tervet kért az önkormányzatoktól a települések eltérő anyagi helyzete és energiabeszerzési szerződései miatt. Ezután személyes egyeztetésre hívták őket. Az említett lista szerint a legnagyobb támogatást a fideszes Debrecen kapta, hat ellenzéki budapesti kerület viszont egyáltalán nem kap semmit. Budapest X. (Kőbánya) és XV. (Újpalota) kerülete hasonló területű, elhelyezkedésű és lakosságszámú városrészek. A rezsitámogatást azonban csak a fideszes vezetésű Kőbánya kapja meg, a DK-s Újpalota kimaradt. A XV. kerület polgármestere tarthatatlannak nevezte, hogy a kormány nem a rendelkezésére álló adatok, hanem személyes alkuk alapján döntött. „A Demokratikus Koalíció polgármesterei azt beszélték meg és úgy döntöttek, hogy együtt mennek tárgyalni a kormánybiztoshoz, ezt jelezték is neki, aki azt írta vissza, hogy írásban elküldi az ajánlatát. Ez nem történt meg a mai napig” – fogalmazott Cserdiné Németh Angéla. A XV. (DK) mellett a III. (DK), a IV. (DK), a IX. (független), a XI. (DK) és a XVIII. (DK) kerület sem kap egy fillért sem. De nagy a szórás az odaítélt pénzekben is, míg a belvárosi fideszes V. kerület 500 milliót, addig az ellenzéki VI. kerület 76 milliót kap. Legtöbbet a fideszes Csepel, a XVI. és a X. kerület kap. A XVIII. kerület polgármestere úgy látja, a kormány politikai bosszúból 620 ezer budapestit hagyott magára a rezsiválságban, ezért pert indítanak. „A fideszes átlagos kerület kétszer annyi pénzt kapott, mint egy ellenzéki, ezért kénytelenek vagyunk az átlagos támogatásból kiindulni, az 471 millió 500 ezer forint, ezt kérjük mindannyian a bíróságtól, hogy állapítsa meg a kerületeink számára is” – vélekedett Szaniszló Sándor, a pestszentlőrinci polgármester.

Mit válaszolt Láng Zsolt kormánybiztos: ez a lépés komolytalan. Szerinte az önkormányzatok pártállástól függetlenül kapták meg a támogatást, a pénzhez csak az nem jutott hozzá, aki nem kérte. Láng Zsolt a Fővárosi Önkormányzattal is egyeztetett, éppen ezért lepte meg Kiss Ambrus főpolgármester-helyettest, hogy a főváros ugyan egyeztetett, mégsem szerepel a listán: „Az első körös döntésben nem voltunk benne, reményeim szerint ezt követi még egy újabb kör, amikor Budapest számára is jut támogatás, hiszen ezt az energiakrízist egyedül nem fogjuk tudni megoldani” – nyilatkozta az ATV-nek. A kormánybiztos elképzelhetőnek tartja, hogy lesz még második kör, ez azonban más tényezőktől is függ. Na mitől függhet? Az uniós pénzektől. A brüsszeli bürokratáktól, az intellektuális sötétségbe borult Nyugattól.

Itt pedig, az intellektuális fényárban úszó magyar kormányzati gondolkodásban nem arról folyik a vita, hogy miért nem a rászorultság és kapcsolódó elemek alapján kap támogatást a pályázó, meg hogy feltűnő aránytalanságok vannak a megítélt pénzek között, és ezek az aránytalanságok nyilvánvalóan politikai alapúak. Semmiről sem folyik vita, a döntés megtörtént, fogja be mindenki a száját, sőt. Hogy pedig ez ügyben az ellenzéki polgármesterek bírósághoz fordulnak, azt nevezheti Láng Zsolt kormánybiztos komolytalannak, de akár meg is indokolhatná, vajon miért látja annak. Mert egyébként hová fordulhatnának?

És miért éppen Brüsszel? Mi köze van Brüsszelnek ahhoz, hogy Magyarországon a kormány igazságtalan döntéseket hoz? Mit tehet Brüsszel azon kívül, hogy az igazságtalan döntéseket esetleg szóvá teszi? Mindenre az a válasz, hogy az adott ügy hosszú távú stratégiai kérdés. Az egészségügy, az oktatás, az energiafüggés meg a többi. Majd ha Brüsszel utal. Ahogy mondja például Kövér László, az oktatás ügyét hosszú távú stratégiai kérdésként kell kezelni. De vajon mikortól? Több mint tíz éve kormányoznak a házelnök közeli barátai, ugyan mi történt eddig például az oktatással, az egészségüggyel és az energiapolitikával? Eddig nem volt stratégiai kérdés egyik sem?  Tíz évig ömlött a pénz az országba, jutott mindenre a kastélyfelújításoktól a kisvasútig, tort ült a miniszterelnök stadion- és futballmániája vagy a hibbant álkérdésekkel telefogalmazott nemzeti konzultációk egész sora. Vajon miért maradtak ki épp a stratégiai ágazatok, de annyira, hogy az ott dolgozó, amúgy többségükben valóban tűrőképes emberek már mozgolódni kezdenek? A kormányzati reagálás természetesen a megszokott. Időhúzás, és a megszokott rossz duma: Brüsszel nem ad pénzt. Amikor a Gyurcsány-kormány megbukott, évekig mást sem lehetett hallani, mint hogy az elmúlt nyolc év így, az elmúlt nyolc év úgy. A Gyurcsány-kormánynak nyilván ezer hibája volt, de Gyurcsány nem térdelt le Putyin előtt, és legfőképpen nem fordított hátat a Nyugatnak, nem tett lépéseket az orosz birodalom felé. Bármit mond is Orbán, ma már mindenki láthatja, Putyin embere. Még most is, az ukrán háború lassan második évében. De ez már föl sem tűnik, és lassan senki sem csodálkozik.