Élet és Irodalom,
LXVI. évfolyam, 49. szám, 2022. december 9.
KOVÁCS ZOLTÁN
A hét eseménye, hogy Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kritizálta a magyar gazdaságirányítást az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának ülésén. Fő megállapításai szerint „szembe kell néznünk azzal, hogy a magyar gazdaság válságközeli helyzetben van”, és „megbomlott a kormány és a jegybank gazdaságpolitikai összhangja – és ez sokba kerül”. A jegybankelnök úgy látja, „helytelen a kormány válságkezelési stratégiája”. Ha ez még nem lett volna elég, azt elemezte, hogy a mostani helyzet nem egyszerűen a szomszédban zajló háború következménye. „Szembe kell nézni azzal, hogy a pénzügyi, makrogazdasági mutatóink az Európai Unióban az első-második legrosszabb helyen vannak – jelentette ki, sőt hozzátette: – Jövőre már a legrosszabb lesz, mert a 15–18 százalék között várható infláció a legmagasabb lesz az Európai Unióban. Szembe kell nézni azzal is, ha Magyarország nem változtat a gazdaságpolitikáján, ha nem hajt végre kétharmados gazdaságpolitikai fordulatot, akkor elveszíti az évtizedet, stagnálás, stagfláció következik. Ez most még visszafordítható, jövőre már nem.” Ezt mondta.
Ez mintha túlmenne azon a határon, amit úgy lehet elkönyvelni, hogy a jegybanki elnök és Varga pénzügyminiszter régóta vívott presztízscsatája. Matolcsy alapvető hibákat sorol fel, olyan mélységűeket, amelyek szerinte akár csődközeli helyzetet is előidézhetnek. Sőt, Matolcsy tudomása szerint a kormány jövőre jelentős hitelfelvételre készül. Úgy véli, több ezer milliárd forintra lenne szükség, „a 25 vagy 50 milliárd forintos energiahatékonysági programok olyanok, mintha nem lennének”.
„Ahogy a hibákat belül követtük el, úgy a megoldás is belül van” – mondta. Mit reagált erre a kormányerő? Semmit, vagy ahhoz közelit, például hogy szabad országban élünk, a jegybanki elnöknek joga van elmondani a véleményét. Ez vajon miféle reagálás? Sőt, a kormányközeli média egy nappal Matolcsy elemzése után már arról írt, hogy a jegybanki elnök sértettségből mondta, amit mondott, mert ő maga élete végéig jegybanki elnök szeretett volna maradni, de belátta, hogy ez nem megy, és így vágott vissza.
Persze, mielőtt beleszerelmesednénk Matolcsy Györgybe, nem mondott mást, mint szomorú tényeket a magyar gazdaságpolitikáról és borús prognózist az elhibázott hazai inflációkezelésről. Amit amúgy számos közgazdász eddig is mondott, csak azokat a kormány illetékesei jobb esetben semmibe vették, rossz esetben lehazaárulózták azt, aki mondta. A demokratikus intézményrendszer ellenőrző elemeit megszüntették, nincsen működő parlamenti bizottság, a szakszervezeteket szó szerint kinyírták a közéletből, ez a kormányzás semmi egyébről nem szól, mint Orbán Viktor kamarillázásáról, vagyis a döntéseket ténylegesen nem a hivatalosan arra létrehozott szervezetek hozzák, hanem a kontroll nélkül működő miniszterelnök. Esetleg támaszkodva tanácsadóira, akik bizonyosan rátermett emberek, csak épp szavuk nincsen.
Matolcsy gondolatai nagyon szimpatikusak lehetnek az ellenzéknek, de hát vigyázat, ő az idők során sokfélét mondott, attól függően, milyen ambíciói voltak. Legemlékezetesebb megszólalása egy külföldi útja után maradt a hálás utókorra, amikor angol banki ismerőseinek számolt be a kormány „gigászi harcáról”, még 2012-ben, akik megkérdezték, miként álltak ellen a magyar kabinetet ért gyilkos támadásoknak. „Mondtam nekik, kell hozzá egy miniszterelnök, egy frakció, egy kormány, egy nemzet, egy nép, egy békemenet és még néhány egyéb dolog. Azt mondták, ők ezt nem értik. Megebédeltünk, hazajöttem” – számolt be londoni kalandjairól egy hódmezővásárhelyi lakossági fórumon. Akkor épp gazdasági miniszter volt, és jegybanki elnök szeretett volna lenni. Azt se feledjük, hogy 2015–2016-ra egekig nőtt a „közpénzjellegét elvesztő” jegybanki alapítványi vagyon, ez részben a Matolcsy család közvetlen közelébe került. A magántőkealapokat több kormányközeli milliárdos használja, nagy előszeretettel. Matolcsy György bármit mond, ugyanannak a romlott rendszernek a része, amelyiket bírál, és amelyikben a szemünk láttára tűnik el a közvagyon. Pontosan olyan kártékony, mint Mészáros, Parragh, Tiborcz meg a többiek. Annak a rendszernek a vezető figurája, amelyikből rég kiveszett a morál, ha egyáltalán volt valaha is, amelyikben a társadalmi felelősségvállalás nulla, amelyik nem hajlandó kommunikálni senkivel, és behúzódva a hatalom sáncai mögé, legföljebb önös érdekből, nehezen kideríthető okokból szólal meg, amikor megszólal.
Most nem tudni, mi akar lenni, bankelnöki mandátuma 2025-ben jár le. Hirtelen sötét fellegeket lát gyülekezni, és ő maga mutat utat.
„Bajban vagyunk, sok szempontból saját döntéseink hiánya miatt vagyunk bajban, de egész Európa bajban van” – mondta. Úgy véli, már 2010-től tudatosan át lehetett volna állni megújuló energiaforrásokra, amit eddig nem emlegetett. Az inflációból való kiút egyik legfontosabb elemének tartja az energiaátmenetet, ez ugyanis a külkereskedelmi mérleg, a folyó fizetési mérleg és a költségvetés szempontjából is segít a megbomlott egyensúly helyreállításában. Csupa perspektivikus gondolat, amelyeket lett volna alkalma elővezetni. Huszonkét éve a Fidesz vezető közgazdásza, jelentős pozíciókban. 2000–2002 között gazdasági miniszter, egyben az Országos Atomenergia-bizottság elnöke. 2002-től a Növekedéskutató Intézet igazgatója, 2006-tól 2013-ig a Fidesz országgyűlési képviselője. A második Orbán-kormány nemzetgazdasági minisztere, 2013-tól a Magyar Nemzeti Bank elnöke. A 2020-as befolyás-barométer szerint ő Magyarország 4. legbefolyásosabb személye. Lett volna lehetősége ezeket a távlatos gondolatokat megfogalmazni korábban is, mégsem tette.
„Nem, a régi eszközökkel nem lehet nyerni, a szocializmusba pedig nem érdemes visszamenni” – összegez Matolcsy, és ebben teljesen igaza van. Egyszer majd meg is vitathatná ezt a miniszterelnökkel, aki viszont már hosszú ideje építi le lázasan a gazdaság piaci elemeit: „Engem nem a piac érdekel, hanem a magyar emberek” – mondta már egy éve, és amúgy most már végigsétálhatna Budafoktól Békásmegyerig, megtekinthetné a benzinkutak környékén, mivel jár, amikor nem érdekes a piac.