Élet és Irodalom,
LXVI. évfolyam, 22. szám, 2022. június 3.
KOVÁCS ZOLTÁN
Parragh László nem nyilatkozik túl gyakran – évente egyszer legföljebb, ha nagyobb plénum előtt megszólal –, de akkor képes egyetlen mondattal százezreket megsérteni. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egy tíz nappal ezelőtti interjúban a közalkalmazottak béremeléséről beszélve megint csak közfelháborodást kiváltó nyilatkozatot tett, azt mondta: a bérezés mellett a dolgozókat – azon belül a tanárokat és a tűzoltókat – más is motiválhatja. Az előbbiekről az a véleménye, hogy nekik „ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek”, a tűzoltókat pedig szerinte „a társadalmi megbecsültség és az adrenalinlöket” motiválhatja. Néhai rokonom jut eszembe, aki tudomást szerezve arról, hogy egyetemre járok, éjszaka pedig egy színházban díszleteket tologatok hajnalig, örvendezve gratulált, mondván, nagyon jól csinálom: nappal egyetem, éjszaka színház, albérletet sem kell fizetnem, hiszen mindig vagyok valahol. „Délutánonként – nézett rám büszkén – még sétálgathatsz is az ELTE meg a Madách Színház között. Térben, időben szabad vagy.” Mint említettem, hajlott korú, gyengülő ember volt már, néha eltévedt a kisvárosban az utcán, ahonnét pedig szinte csak világháborúk idején mozdult ki, amikor jött a behívó. Korosodva olykor zsebre vágta a fagylaltot, keserű történet. Így romlik és erőtlenedik az ember, mentségére szolgáljon, hogy 92 éves korában mondta mindezt. Parragh meg, ha jól számolom, ereje teljében, hatvanévesen beszélt szakmai megbecsültségről, hosszú és forró nyarakról meg tűzoltók adrenalinlöketéről.
Véleménye mindenképp fontos. Részben, mert kamarai elnök, de amúgy is gyakran feszít a miniszterelnök környezetében, állandó kötcsei meghívott, díszünnepségek első sorát tölti. A politikai élkép része, ilyen minőségben értékelendők gondolatai is. Értékeljük is ilyen minőségben!
A pandémia kellős közepén, két éve például az ATV stúdiójában járt. Már akkor is kitűnt tájékozatlanságával: arra a kérdésre, miért nem azokban az ágazatokban avatkozik be a kormány, amelyekben már addig is sokan vesztették el állásukat, az iparkamarai elnök ezt válaszolta: „Most erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni.” A kérdés persze nem az volt, hogy ő vagy a testület mit tud tenni, hanem arra irányult, neki mint Orbán egyik fontos emberének van-e tudomása arról, miért nem ott segít a kormány, ahol már a járvány első heteiben is sok volt a munkanélküli. Hogy a válságkezelés egyik szaktekintélye gyakorlatilag semmit sem tudott a válság kezeléséről, az meghökkentő volt, de akkoriban annyi ellentmondásos nyilatkozat, sőt: miniszteri levél született, hogy már senki sem emlékszik rájuk, mára egymást szorítják ki az emlékezetből.
Mint említettem, Parragh László ritkán nyilatkozik, de akkor képes egész ágazatot kétségbe ejteni. Ez valószínűleg úgy működik, mint íróban a regény: mondanivalója lényege először alighanem a bensőjében fogalmazódik, s amikor ez összegződik, csak akkor lép színre.
Egy emlékezetes szereplése alkalmával arra a kérdésre adott választ, hogy a járványhelyzetre tekintettel nem engednék-e el a nehéz helyzetbe került vállalkozások ötezer forintos kamarai regisztrációs díját.
Rövid, néhány perces interjúban akkor azt a több százezer embert sértette vérig, akik amúgy a Parragh által vezetett kamara tagjai. A bravúr akkor ezzel a mondattal, pontosabban annak záró fordulatával sikerült: „Kötelező kamarai tagság nincs, van egy ötezer forintos regisztrációs díj, ami, ha belegondolunk, egy olyan kicsi összeg egy vállalkozás tekintetében, ha valaki nem tud egy év alatt ötezer forintot kifizetni, az ne menjen el vállalkozni.” Aztán nyilatkozott arról, hogy helyes lenne, ha új egyetemi szakot kamarai engedély nélkül nem lehetne indítani, mégis, fő gaztette a szakoktatás és részben az általános középfokú oktatás szétverése. „A polgármesterek nem mernek bezárni gimnáziumokat, ami óriási hiba” – jelentette ki még 2017-ben Debrecenben. De nyilatkozott a pedofíliáról. Akkoriban rossz érzéssel írtam le a pedofilellenes, de lényegében melegellenes törvény végrehajtási rendelkezéséről, hogy látva néhány kormányhoz közeli, ki tudja, hány bátor ember tekintetét, ők komolyan gondolják, hogy a homoszexualitás és a pedofília egyformán elítélendő. Vagyis nem egyszerűen a botrányos kormánymaszlagot mondják föl, hanem fejükben ténylegesen úgy állt össze, hogy nemi perverzió ez is, meg az is. Úgy gondoltam, bántó túlzásba estem, de aztán szólásra emelkedett Parragh László. Egy tanévnyitó ünnepségen annak előrebocsátásával, hogy ugyan „erős vívódás volt benne, ezt szóba hozza-e”, végül csak kibökte, mi nyomja a lelkét: „Azt már nehezen viselem, amikor mondjuk a kilencéves kisfiamat a tanár úgy segíti fel a létrán vagy a kötélen, hogy egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik.” Mint látjuk, Parraghnak a létrán történő iskolai fölsegítésről kifejtett gondolata a homoszexualitással és a pedofíliával kapcsolatos összes létező butaságot, rosszindulatot és a kapcsolódó zavaros tévhit minden további elemét bravúrosan sűríti egyetlen mondatba. Azóta elvbarátai elmagyarázták neki, hogy amit a tanévnyitón (még egyszer: tanévnyitón!) mondott, az enyhén badarság.
Az iparkamarai elnök most a KATA kisvállalkozói tételes adózást javasolja megszüntetni. (Később javasolja módosítani, majd még később azt mondja, majd meglátjuk.) Hirdeti ezt mint az a kamarai vezető, aki épp a kamarába tömörültek érdekeit képviseli! „A KATA adózás nagyon sikeres lett, talán túlságosan is” – mondotta. És csak ezután tért rá a tanárokra, róluk annyit mondott, „ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek”. Vagy talán nem mehetnek – tehetjük hozzá: a pedagógusok többségének július közepén ér véget a tanév, augusztus 20-a után pedig már be kell menniük a munkahelyükre. A köztes idő sem csak pihenéssel telik, sokan táboroztatnak, tanterveket készítenek, felzárkóztató programokban vesznek részt, akár saját szabadságuk terhére. Hogy Parragh is tudjon róla: kétheti táboroztatásért egy közpénzből működő alapítvány harmincezer forint értékű CBA-utalványt ad a pedagógusnak. Gondolom, ez általánosnak tekinthető.
Mégis, Parragh kijelentéseiben az ő személye talán a legkevésbé fontos. A szörnyű, hogy abban a politikai környezetben, ahol mozog, az ilyen gondolkodás általánosan elfogadott. Úgy érzi, otthon van járványhelyzeti segélyezésben, egyetemi struktúra kérdéseiben, a létrán történő fölsegítés és pedofília összefüggéseiben, adrenalinlöketben, pedagógusnyarakban. Ilyen erények emelték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöki székébe, 2017 óta a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja. A 2020-as Befolyás-barométer szerint Magyarország 38. legbefolyásosabb személye.