Élet és Irodalom,
LXV. évfolyam, 46. szám, 2021. november 19.
KOVÁCS ZOLTÁN
Schmidt Mária, a miniszterelnök ideológiai holdudvarának egyik vezető embere fejébe vette, hogy ezekben a nehéz napokban Sólyom Lászlónak elő kellene lépnie tudósi remeteségéből, és mint korábbi köztársasági elnöknek szóvá kell tennie, hogy az ellenzék választási kampányában alkotmányos puccsot hirdet. „Alaptörvényünk – panaszolja Schmidt –, amire egyébként mindannyian felesküdtek, megsemmisítésével, kétharmados törvények feles többséggel való hatályon kívülre helyezésével fenyegetnek.” Levelének ez a fő gondolata, de biztos, ami biztos, belekever mindent, Hegedűs Andrástól az ötvenes éveken keresztül az őszödi beszédig: a múzeumigazgató asszony jól láthatóan az a típus, aki úgy gondolja, minél több elemet ír bele egy szövegbe, és minél hosszabb a levél, annál inkább igaza lesz. Végül odáig jut, hogy „önnek döntő szerepe volt abban, hogy Magyarországon nem valósulhatott meg a történelmi igazságtétel, nem vonhattuk felelősségre a minősített hazaárulókat. (…) Ön, véleményével és döntésével az igazsággal szemben a jog mellett állt ki, és ezzel meg akarta fosztani az újonnan kiépülő demokratikus rendszert erkölcsi legitimációjától.”
Schmidt Mária egyszerű gondolkodású ember. Mindent pótol azonban a kormányzó erő iránti lojalitása, így aztán ma már Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. A XX. és XXI. Század Intézet főigazgatója, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatója.
Pillanatnyilag az a meglátása, hogy a 2021-re kialakult bonyolult politikai helyzetben egy momentán közjogi felhatalmazás nélküli, de kétségtelenül tekintélyes jogtudósnak kellene közbelépnie, hogy ne történhessen alkotmányos puccs. Ennek elemeit föl is sorolja: Sólyomnak azért kellene szólnia, mert az ellenzék „diktatórikus eszközök használatát, a legfőbb ügyész azonnali letartóztatását, a bankszámlák miniszterelnöki döntés alapján történő zárolását, egyesek földönfutóvá tételét, repülési tilalom elrendelését, vagyonelkobzást” ígér híveinek. Felszólította Sólyomot, hogy „foglaljon állást a jelenlegi magyar ellenzék által tervezett alkotmányos puccs ügyében”.
De mégis, mi ennek a Schmidt által veszélyesnek minősített szituációnak a lényege? Mint ismeretes, a 2022-es választások tétje a demokratikus rend, a parlamenti demokrácia visszaállítása, amire azért van szükség, mert a hatalomban lévő politikai erő a jogrend erőszakos és a jogállam szellemiségével össze nem férő megbuherálásával gyakorlatilag kizárólagos hatalomra tett szert. Most ennek a túlhatalomnak a megszüntetése ügyében folyik hetek-hónapok óta komoly szakmai és politikai vita. Az országossá nőtt polémia számtalan elképzelést hozott felszínre interjúk, kommentek, médiabeszélgetések és újságcikkek formájában, részben vagy egészben kapcsolódva az eredeti koncepcióhoz. Megállapítható, hogy a kibontakozó vita az utóbbi hetekben elérte az alkotmányjogász-közösséget is, ezúttal már a legnevesebb jogtudósokat is megszólalásra késztetve. Mi több, a probléma a politikai szférában is elsőrangú beszédtémává vált, egyre-másra rendezett vitafórumok tárgya lett, és további megszólalók reagálását váltotta ki szóban és írásban egyaránt. Egyik fő kérdése, miként szüntethető meg a Fidesz-kormány törekvése, a hatalmi ágak, főhivatalok, országos hatóságok vezetőinek ész és időtartam nélküli, ciklusokon átívelő bebetonozása. Erről folyik a vita, amit Schmidt Mária tűrhetetlennek tart, és ez ügyben Sólyom Lászlóhoz fordul, de olyan hevülettel, hogy elmondja róla: Sólyom is a demokrácia kerékkötője volt már a rendszerváltáskor is. Nem mellékesen: mivel Sólyom nem rendelkezik Facebook-regisztrációval, Schiffer András válaszolt Schmidtnek, amiben felhívta a figyelmét, egyrészt, hogy Facebookon keresztül a levél nem jut el a címzetthez, továbbá az LMP alapítója azt is írta, hogy Sólyom majd akkor szólal meg „nyilván”, „ha az alkotmánypuccs reális veszéllyé válik” – írja a Népszava. „Választási kampányba viszont eddig sem folyt bele.” Schiffer szerint a történelmi igazságtétel elmaradását „azoktól tessék számonkérni, akik elszabotálták az alkotmányozást ’90-ben (van köztük hajdani liberális, aki Sólyom elnökkel ellentétben ma is aktív politikus)” – utalt Orbánra és a Fidesz vezetőire, akik annak idején a tulajdonkárpótlás leghevesebb elutasítói voltak, az időről időre napirendre kerülő ügynöktörvényt pedig biztos, ami biztos, többnyire leszavazták. Legutóbb 2012-ben, amikor pedig már kétharmaduk volt, de ezt bezzeg nem szavazták meg, akármennyire akarták is föltárni a múltat.
Schmidtet és a többi jobboldali eszmetársat persze önmagában megdöbbenti az, hogy Magyarországon szakmai és politikai vita folyik. Ilyen tíz-egynéhány éve nem volt, és ráadásul róluk, a jobboldalról meg a jobboldali politikusok viselt dolgairól. Hogy például másfelé kellene vinni az országot. Visszavezetni abba az európai közösségbe, ahova mindig is vágyott, és eltéríteni az orosz, török, kínai példától. Hogy nem a türk tanács megfigyelői státusza a fontos, hanem az európai közösség alapértékei, amelyek persze ellentmondanak az ész nélküli hatalomkoncentrációnak.
Sólyom László politikai pályája egyébként pontosan úgy, olyan hatalmi alárendeltségben működött, amilyet a Fidesz szánt neki. Már köztársasági elnökké választása is megalázó volt. Emlékeztetőül: a 2005-ös elnökválasztás első fordulójában a Fidesz pártvezetője felhívta őt telefonon, közölte vele, hogy „Elnök úr, ne lepődjön meg, lesz egy kis meglepetés”, majd a párt képviselői távol maradtak a szavazástól. „Vakondokat” kerestek, MDF-es átszavazókat. Ez annyira fontos volt, hogy nem számított a parlament tekintélye. (Sólyom nyilvánvalóan tudott erről, de nem kifogásolta.) A második és harmadik körben a fideszesek közül az egyéni választókerületek képviselőinek és a megyei listáról bejutottaknak be kellett mutatniuk szavazólapjukat a frakcióvezetőségnek. Ez a kontroll odáig terjedt, hogy miután Láyer József hajdú-bihari képviselő Szili Katalinra adta le a voksát, és ezt frakciótársa észlelte, bevitték a parlamenti jegyzői irodába új szavazólapért. Sólyom László erről is tudott, de akkoriban ezt sem rosszallotta. Ez később visszaütött: Sólyom háromszor jelölt főbírót, mire a parlamentnek végül 2009-ben sikerült megválasztania Baka Józsefet. Akit aztán természetesen a Fidesz–KDNP mozdított el idő előtt úgy, hogy az új Alaptörvény hatálybalépésével a Legfelsőbb Bíróság megszűnt, és annak helyébe a Kúria lépett. Az alkotmányerejű törvényhozás pedig nem tette lehetővé, hogy Baka András bíróság előtt keressen jogorvoslatot. „Eltávolításommal a jogállam sérült” – mondta akkoriban Baka, aki szerint a jogellenes lépés oka egyértelműen az volt, hogy szót emelt a jogállamiság védelmében – már a Fidesz-kormányzás idején. Baka 2014-ben pert nyert Strasbourgban. Mindez főként azért érdekes, mert amikor Schmidt Mária a köztekintélynek örvendő Sólyom fellépését kéri, akkor olyan emberét várja el, akinek a hitelét pontosan az a politikai erő koptatta, amelyik már korábban is lejáratta. Ugyan hogyan várhatja el a saját maguk által lejáratott ember kiállását? Kérdezhetném úgy is, hány bőrt akar még Schmidt Mária Sólyom Lászlóról lehúzni?