Hleb

Indul a Békemenet, ez általában a kormánypánik jele. Az esemény maga egy nagy vonulás, amit a Civil Összefogás Fórum (CÖF) nevű cég szervez október 23-ra. Útvonala többnyire a Hősök tere, Andrássy út, Bajcsy-Zsilinszky út, a lehető leggazdaságosabb így: a máig nem tudni, milyen pénzen fővárosba buszoztatott emberek kiszállnak a Hősök terén, ami ezen a napon ilyenformán hevenyészett buszpályaudvarrá alakul, majd a tömeg megindul a központ felé. Az eseményt a hét elején Csizmadia László jelentette be, ő a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) kuratóriumi elnöke is. Elmondása szerint üzenetet fogalmaznak meg Brüsszelnek és a „hazánkban lébecoló ellenzéknek”. Brüsszelnek címezve arra figyelmeztetett: a magyar jogállamiság a magyar demokrácián nyugszik, és visszautasítják a népfelség elvén ejtett sebeket. Ha a jogállamiság és a demokrácia elé bármilyen jelzőt teszünk, az önmagában is aggasztó, mert azt jelenti, hogy ez esetben e két fogalom nem egészen azt jelenti, ami a politikai fogalomrendszerben és kultúrában elfogadott, de aligha meglepő, mióta Tusványoson megtudhattuk, hogy ami nálunk kialakul, az meg az illiberális demokrácia. Az Orbán-kormány zavaros fogalmakkal és feneketlen hazugságokkal kormányoz jóformán a kezdetek óta, ezt ma már hozzá egykor lojális politikusok is elképedve nézik, mondjuk Jeszenszky Gézától Pálinkás Józsefig. Ez a politikusi kör olykor hangot is ad csalódottságának, bár kissé nehéz megérteni, mégis mit nem láttak jó tíz évvel ezelőtt. A kormány hazugságban született, és többnyire hazugságban is éli napjait. Már a Civil Összefogás Fórum elnevezése is pontosan olyan hazug, mint az az évekig hangoztatott blöff, hogy a szervezet tagjainak befizetéseiből tartja el magát. A Békemenet szokásos élképe is beszédes. A filmrendezővé támogatott rádióriporter, a köpönyeggel jól bíró főszerkesztő, a szocialista–szabad demokrata világban a baloldali sajtót végighaknizó, momentán trágárkodásban piacvezető publicista.

Ez az ország, hogy őket idézzem, tényleg többet érdemel.

Nem hagyjuk a magyar szuverenitást – jelentette ki Csizmadia László a budapesti sajtótájékoztatón hétfő este. Demokrácia csak ott van, ahol az emberek elmondhatják a véleményüket saját sorskérdéseikről, úgy élhetik az életüket, ahogy szeretnék – tette hozzá, és még mindig nem szakadt le a plafon. A jelenlegi ellenzékről azt mondta: „semmire sem volt jó” 2002–2010 között, 2006-ban pedig egy délután alatt „államterrorral véres köztársaságot hozott létre” a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Astoriánál. A mondat első fele lehet akár igaz is, annyiban talán igen, hogy kormányzási hibákat követett el, de az államterrort meg a véres köztársaságot aligha gondolhatja komolyan. Amúgy október 23-án a Békemenet babakocsival, karon ülő gyerekekkel vonul végig azon az útvonalon, ahol „ők ezt a balhét elkövették” – mondta a CÖF elnöke. Bencsik András újságíró, a Demokrata főszerkesztője a következő Békemenet okairól szólva kiemelte: nem szabad engedni, hogy az „elképesztően zajos és agresszív” ellenzéki propagandakampány bárkit is elbizonytalanítson. Ezek vagy valótlanságok, vagy szimpla zagyvaságok.

Orbán Viktor a minap a következőt írta abból az alkalomból, hogy szeptemberben a CEU épületében nemzetközi konferencia zajlott: „Évek óta azt hallom a liberális politikusoktól és az őket támogató médiumoktól, hogy a magyar kormány bezáratta és elüldözte a CEU-t Budapestről.”

A miniszterelnök szerint az eseményen a liberális akadémiai és politikai élet jeles képviselői is részt vettek, ami azért történhetett meg, mert „akik eddig az egyetem bezárásával kampányoltak, nyilvánvalóan nem mondtak igazat.

Mit gondolhattak azok a jó nevű kutatók, politikusok és értelmiségiek, akik megjelentek és előadtak a konferencián? Vajon hogyan egyeztették össze egyetemi fellépésüket azzal a hazugsággal, hogy a CEU-t a magyar kormány elüldözte Budapestről?”

Mi ez? Miről beszél Orbán? Mi működhet CEU néven Bécsben, ha nem a Budapestről elüldözött egyetem? A CEU budapesti épületében folyik oktatás, de a vita nem erről szólt két éven keresztül, és ma már nyilvánvalóan nem ugyanaz az oktatás történik, mint korábban, még ha CEU felirat áll is a homlokzaton. A Bakonyban mind a mai napig egy kis község valamikori boltjának falán ez olvasható: Hleb. Vagyis kenyér. A Vörös Hadsereg rengeteg katonája élte itt mindennapjait, a felirat megmaradt. De ha szabad javasolnom, a kormányfő ne ide térjen be, ha esetleg pékárut óhajt fogyasztani, mert itt már valami vegyiáru-kereskedés működik. Nem gondolom pontosnak a párhuzamot, de arra jó, hogy megvilágítsa a gyengébbeknek: egyik helyen sem az van már, amit a valamikor kitett felirat jelez.

Elképzelni is nehéz, és az emlékezet sem képes megőrizni azt a mérhetetlen mennyiségű hazugságot és félreinformálást, amit az évtized alatt hallhattunk Orbántól és eszmetársaitól.

„A magyar politikának fontos kiindulópontja, hogy a politika és az üzlet egymástól el legyen választva; politikusok a politikával foglalkoznak, üzletemberek meg az üzlettel” – jelentette ki, amikor azt kérdezték tőle a parlamentben, miként lehetséges, hogy édesapja állami beruházás beszállítója. Ezzel a családi üzleteléssel amúgy is folyton gondja van, egyszer maga alá temetik a bajok. „A Fidesz függesztette fel egyoldalúan a jogai gyakorlását, nem pedig a többiek” – mondta, amikor már épp megszületett volna a felfüggesztési határozat az Európai Néppártban. Formálisan igaz, tartalmilag egy szó sem. Vagy: „Itt van több mint 1 milliónyi kínai vakcina, amit néhány napon belül az emberek rendelkezésére tudnánk bocsátani, csak nincs meg hozzá a hatósági papír” – vagyis mindenről az európai gyógyszerészeti hatóság tehet. „Magyarország kormánya egy korrekt viszonyt alakított ki minden önkormányzattal, és ez így lesz a jövőben is, nincs jelentősége, hogy az önkormányzatnak milyen pártszíne van” – ezt talán kommentálni sem érdemes, viszont az igazi nagy durranás: „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” És most aztán jön a Civil Összefogás Fórum békemenete, nincs kétségem, sokan lesznek.

Ez az ország úgy viselkedik, mintha egyenesen az ő életföltétele volna az a hazugság, mely pedig csak az ő mai urainak életföltétele. Az országnak hazudnak a kormányzói, s az ország azt hazudja vissza, hogy rendben van. Az ország kéjesen, álmosan nyújtózik egyet, s kinyújtja kezét-lábát: tessék.

Ezt az utolsó bekezdést, ezt a három mondatot nem én találtam ki, Ady Endre írta 1908-ban, a Budapesti Naplóban. Az a címe: A hazugok országa.