Rövid történelmi séta

Ünnepnapon az ember sétálna egyet; hol is történtek a sorsfordító események, megindul, hogy levegőt szippantson, homlokzatokat kémleljen, poros rézkilincseket markolásszon bepárásult szemekkel. Lám, akkor is ugyanúgy mint most, s lám, akkor is ugyanott, mint most én — gondolja, mígnem ünnepélyesen koppanó léptekkel megérkezik a Múzeum lépcsőihez. A timpanonra néz, tekintetét onnét vezeti le a nyolcoszlopos rizaliton, mígnem szeme megakad a lépcsőt szegélyező pofafalakon: lám, Petőfi Sándor a nevezetes napon itt nem szavalta el a Nemzeti dalt. Igen sok helyen elszavalta, de itt nem.

No igen, mondja az ember, s levegőt vesz, további sétákhoz gyűjt erőt — a Pilvax felé indul.

Tudja bár, hogy ez a Pilvax, amelyiket most majd megtekint, nem az a Pilvax. Az eredetit 1841-ben alakították ki az egykori Úri utca 3-ban. Ott gyülekeztek rendszeresen írók, költők, Petőfiék is itt találkoztak március 14-én este, hogy a szokottnál hangosabban, kipirult fülekkel vitassák meg a közállapotokat.

Hogy másnap kinyomtassák a Tizenkét pontot, elszavalják a Nemzeti dalt, hogy megforgassák az egész roskadozó világot.

Hogy győzelemre vigyék a forradalom ügyét, amihez azonban föltétlen kellett a sajtó, amint azt a közelmúlt közép-európai eseményei alkalmával is láttuk. Az ifjak a Landerer-nyomdát találták erre a legmegfelelőbbnek. S miután mindebben megállapodtak: igen hevült állapotban, már későbe nyúló éjszakai órában távoztak is a kávéházból. Azzal, hogy másnap korán reggel ugyanott találkoznak.

No, ez sem ment olyan egyszerűen.

Mikszáth írja. hogy a társaság eleve késésben volt, amire az sem jelenthet elfogadható magyarázatot, hogy a forradalmárok előző nap későn kerültek ágyba. Szemerkélt a havas eső, szél tört az országba, enyhe front volt aznap, ilyenkor az ember legszívesebben visszafeküdne. Csak Petőfi és Vasvári tudott idejében fölkelni. A többi forradalmár egészen egyszerűen elaludt. Jókaiért például külön kellett valakit küldeni, időbe telt, míg lelket vertek belé, hirtelenjében azt sem tudta, mi történik körülötte. Amikor aztán végre-valahára fölöltözködött és erőnek erejével becipelték a Pilvaxba, még mindig csak heten-nyolcan voltak.

„Éppen a leglármásabbak maradtak el” — írja Mikszáth a Jókairól szóló könyv idevágó fejezetében. „Végre betoppant Degré, aki vidékről jött, egypár jurátus is beváltotta szavát, de még mindig szerény gyülekezet volt egy forradalom csinálásához.”

— Nem rebellis a magyar korán reggel — sopánkodott Jókai, aki Bulyovszkival egyetemben amellett volt, hogy mintsem nevetségessé váljanak, inkább ne csináljanak semmit.

Még szerencse, hogy Petőfi nem tágított. Ő egyébként is föltétlen szerette volna elszavalni a Nemzeti dalt, ráadásul Degré külön miattuk utazott föl a fővárosba, most már második napja hangoskodnak itt, nincsenek is magukban a pesti vásárra is jó csomó parasztember érkezett. Ott ülnek most is az asztaloknál, csendesen reggeliznek, miközben kíváncsian figyelik, mi történik a belső asztaloknál.

Ilyen helyzetben nem lehet elcsúsztatni a forradalmat. Petőfi kiabálni kezdett, mire azt mondták, akkor inkább menjünk: nehezen viselték a lírikus hisztérikus fejhangját, társaságban különben is kibírhatatlan volt. Kilenc felé voltak már annyian, hogy a költő végre elszavalja a Nemzeti dalt, majd aztán szedelőzködtek is, és bementek a nyomdába. Könnyen tehették, Mikszáthtól tudni, hogy Landerer direkt nyitva hagyta nekik. „Azért jöttünk — fordult Petőfi a nyomdászhoz —, hogy e kéziratot kinyomtassuk.”

Itt további nehézségek kezdődtek.

Landerer száraz hangon közölte, hogy amíg nincs rajta a cenzor pecsétje, erről szó sem lehet. Amint Mikszáth írja, a forradalmárok ekkor zavarodottan néztek össze, minden szem Petőfire szegeződött. Tanácstalan volt a vátesz is, bár ő egész délelőtt rosszkedvűnek látszott, képtelen volt túltenni magát azon, hogy a társaság fele nem tudott idejében fölkelni.

A helyzetet végül maga Landerer oldotta meg. Nyilván átgondolta, hogy a megzavarodott tömeg lélektana mikre vezethet. Ha nem szól, ezek fogják magukat és elmennek, amit lelke mélyén nem akart, lévén maga is demokrata szellem. De az is előfordulhat, hogy a tehetetlen tömegből valami hangadó előlép, és iszonyatosan megverik őt. „Foglaljanak már le egy sajtológépet!” — fordult akkor Irinyihez, s miután az megtörtént, megelevenedett tekintettel, kellő ünnepélyességgel jelentette ki: „Az erőszaknak nem állhatok ellent!” — s parancsot adott a pontok kinyomtatására.

Ezzel győzött a pesti forradalom, s miközben az ember már hazafelé lépked, a forradalmi ideológia idevágó kérdéseit feszegeti: mit üzen Petőfi a mának?

Hogy forradalmat lehetőség szerint vasárnapra ütemezzünk (adott a tömeg). Korszakos események előtt este tanácsos időben ágyba kerülni, a dokumentumok megfogalmazását (pontok, versek) nem az utolsó éjszakára hagyni, sajtófoglalás esetén pedig előre fixálni azt, hogy valaki föltétlen tartózkodjék majd a helyszínen. Gikszer bármikor becsúszhat, ilyenkor jó, ha van, aki föltalálja magát.