Élet és Irodalom,

LXX. évfolyam, 44. szám, 2026. október 30.

KOVÁCS ZOLTÁN

A Wall Street Journal néhány nappal ezelőtti értesülése szerint a Trump-kormány Orbán Viktort látná szívesen az ENSZ következő főtitkáraként. A lap úgy tudja, amerikai vezetők már meg is keresték a volt magyar miniszterelnököt, aki egyelőre nem döntött arról, vállalja-e a jelöltséget, de nem idegen tőle. Vagyis ha így történne, akkor három szavahihető ember – Trump, Putyin és Hszi Csin-ping – támogatna egy negyedik szavahihetőt, Orbán Viktort. Ennek megállapításához nem kell külpolitikai szakértőnek lenni, elég, ha az ember belenéz az újságba. Ami Trumpot illeti, momentán mindennél jobban foglalkoztatja az a számára láthatóan keserves és nehezen feldolgozható tény, hogy nem kapott (ez évben sem) Nobel-békedíjat. Most épp Norvégiáról trágárkodik. Egyik októberi kampányeseményén „szarfészek országnak” (shithouse country: árnyékszék, budi – ahogy tetszik) nevezte, miután az oslói székhelyű Nobel-bizottság másnak ítélte az elismerést: az Egyesült Államok elnökének mély, korszakos véleménye egy országról. Putyin még nem szólalt meg Orbán jelölésének ügyében, de Alekszandr Alimov külügyminiszter-helyettes igen: a helyettes tárcavezető szerint, amennyiben hinni lehet a sajtóban megjelenteknek, akkor „azoknak, akik e kezdeményezés mögött állnak, valószínűleg keresniük kell egy olyan államot, amely vállalja ezt a megtisztelő feladatot. (…) Amint ez megtörténik, akkor megvizsgáljuk a megbeszélés és a konzultáció lehetőségeit. (…) Kétségtelen, hogy minden, a főtitkári posztra hivatalosan jelölt személyt megvitatunk” – hangoztatta Alimov.

Merre járt ebben az időben a jelölt-jelölt? Ő a Père-Lachaise temetőben sétálgatott. Sajtóhírek szerint a nem hivatalos megkeresés nincs ellenére, de csak akkor vállalná el a jelölést, ha biztos lenne a győzelme. Ez az igény – ha van ilyen – érthető egy olyan méretes verés után, mint amekkorát a parlamenti választáson kapott. A jelöltségről szóló hír érdekes aktualitást ad egy 2018-as kijelentéséhez. Az akkori miniszterelnök a Kossuth rádióban beszélt az ENSZ-ről azzal összefüggésben, hogy Magyarország épp kilépett a migrációs program tárgyalásából. Orbán szerint az ENSZ-t nem azért hozták létre, hogy világkormányként működjön, majd így folytatta: „Persze a bürokraták, néhány otthon megbukott és aztán így az ENSZ-be ejtőernyőzött politikus szeretné folytatni a politikai pályáját, és egy világkormányzásban szeretne részt venni”, de ezek „aberrált egyéni ambíciók”. Ehhez most minden együtt áll: az otthon megbukott politikus, az esetlegesen, de azért meglévő ambíció meg az ejtőernyő is.

Orbánnak az ENSZ-főtitkárság ugyan föltétlen jelentene presztízst, de ezt a hazai belpolitikai életre aligha lenne képes konvertálni. Ami ennél pillanatnyilag sokkal fontosabb: a pozíció valamiféle jogi védelmet nyújt. Ma még egyáltalán nem biztos, hogy a korrupció fölszámolásának fölgyorsult folyamatában nem érnek-e el hozzá is a szálak. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy igen, az elmúlt másfél évtizedben az összes döntés mögött valahol ott állt. Most nem tolhat félre mindent, bár az kétségtelen, hogy az ő neve semmilyen gyanús ügy iratain nem szerepel, erre vigyázott. Nem szerepel az emlékezetes székházügytől kezdve, Hatvanpuszta történetén keresztül, az ukrán pénzszállítók elleni igen amatőr fegyveres beavatkozásig bezárólag. Mindenki benne van mindenben, csak ő nem.

Most, az ünnep alatt Párizsban járt: „Néhány napot a családommal és az unokáimmal töltöttünk Párizsban. Október 24-én kimentem a Père-Lachaise temetőbe, mert október 23-án zárva van. Itt található Nagy Imre és mártírtársainak emlékműve.”

Megjegyzem, a Fidesz szempontjából a Nagy Imre-ügy is igen változékony megítélésű. Amikor hoz valamit, előveszik. Akkor hős. Ha valamiért nyűg, nem beszélnek róla, még a szobrát is odébb viszik. Akkor kommunista. 2018-ban a Kövér László által vezetett Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság úgy döntött, eltávolítják a Kossuth tér sarkánál lévő Vértanúk teréről. Még a szoborbontás pontos dátumát sem lehetett tudni. A teljes zűrzavart mutatja, hogy Orbán ideológiai jobbkeze két éve így nyilatkozott: „Pont ’56-ból kiindulva, mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált, mert felelőtlenség, hiszen látszik, hogy belevitte az országát egy háborús védekezésbe.”

Pillanatnyilag így áll a főtitkárválasztás eszmei és intellektuális gondolati környezete – egy bizonyos szögből nézve. És akkor a kínaiak még nem mondtak semmit.