Főleg milyen időkben?

Örömteli találkozás a Hír TV stúdiójában, Déri Stefi műsorvezető vendége Havasi Bertalan, a Fidesz kommunikációs igazgatója. Amint a műsorvezető elújságolja, közös pont az életükben a beszélgetésnek helyet adó csatorna, itt is volt hírolvasó-műsorvezető a még csak szárnyát bontogató Havasi. A riporter először életpályájáról érdeklődött, megtudtuk, hogy a Magyar Nemzet és a Duna Televízió pécsi tudósítója volt. Hosszasan beszélt újságíró édesapjáról, Havasi Jánosról, akit nem különösebben érdekelt, hogy fia is újságíró lesz. Megjegyzem – ha már hosszan beszélt édesapjáról –, én is ismertem őt: valamikor a kilencvenes évek legelején viszonylag gyakran tért be az akkor még a Széchenyi utcában lévő szerkesztőségünkbe. Közel esett munkahelyéhez, ő abban az időben Andrásfalvy Bertalan sajtófőnöke volt. Néha hosszabban időzött egykori kollégája, Bertha Bulcsu szobájában, vagy az általa becsült Bata Imre társaságában. Finom, halk szavú ember volt, beszélt irodalomról, ritkábban politikáról.

Fiát, Havasi Bertalant ezzel szemben jóformán csakis lökdösődni láttam. Nagy erővel és igyekezettel próbálta távol tartani főnökétől, az amúgy is egyre jobban elmagányosodó Orbán Viktortól az újságírókat. Érdekes pálya, amikor a valamikor érdeklődő és az ügyek közelébe igyekvő emberből az élet elakadásjelző háromszöget gyárt. Ennek a gyalázatos műveletsornak egyik emlékezetes mozzanata volt, amikor 2016 decemberében egy brüsszeli uniós csúcs előtt kiküldte a teremből a korábban ugyancsak gyalázatos módon megszüntetett Népszabadság brüsszeli tudósítóját, Halmai Katalint. Mondván, már nincs lapja. Történt ez függetlenül attól, hogy Halmai Katalinnak még februárig érvényes volt a regisztrációja. (Utána Orbán telefonáltatott, hogy Halmai jöjjön vissza, beszélni akar vele – mint egy dzsentriregényben. Az esetet egyedül Nemes Gábor, a Klubrádió jelen lévő tudósítója tette szóvá.)

Ennyit a múltról. Szó esett még arról, hogy Havasi Bertalan szerint rosszul látjuk: Orbán nagyon is vállalta a vitákat az elmúlt években, sőt ő, aki pedig közelről látta, úgy érzi, kevés politikusban van annyi készség vitára és párbeszédre, mint Orbánban. Nem említeném, mert olyan unalmas, mint egy tegnapi újság, de az utolsó miniszterelnöki vita 2006-ban volt, Orbán azóta csakis saját közönsége előtt beszél ünnepnapokon, évértékelőkön és Brüsszelben. Egyik sem igazi vitahelyzet.

Ami a társalgás legérdekesebb része, az a Fidesz sajtóbirodalmának a jövőjéről szólt. Havasi megemlítette azt a keserves tényt, hogy számításai szerint eddig négyezer ember dolgozott a NER-es médiabirodalomban (ahogy ő ezt nevezi, a „polgári sajtóműhelyeknél”), és arra számít, hogy a leépítések után nagyjából kétezerötszáz ember marad. A Fidesz kommunikációs igazgatója a 444.hu szemléje szerint a Hír TV-n Déri Stefinek arról is beszélt, nem érzi feladatának annak eldöntését, hogy ez a maradék ember milyen stratégia alapján és hierarchiában dolgozzon tovább. Ezen a ponton hangzik el az a kérdés, ami egyszerre mutat tájékozatlanságot meg butaságot is, érzékeltetve, hogy milyen világban él a jobboldali sajtó. Azt kérdezi Déri Stefi, ha nem a Fidesz feladata a jobboldali média működtetése, „akkor kinek a dolga?”.

„Azt mondod, hogy a Fidesznek nem dolga ezeket működtetni. De akkor kinek a dolga? Egyáltalán valakinek a dolga ezeket működtetni?” – vetette fel ezt követően a műsorvezető, mire a szóvivő közölte, hogy a tulajdonos dolga, erre Déri folytatta:

„Nagyon nehéz a piacról megélni. Főleg ilyen időkben.”

Ugyan milyen időkre gondolt a műsorvezető? Milyenek ezek az „ilyen idők”, ha a Fidesz meg Orbán Viktor megbukott a választásokon? Akkor hirtelen nehéz lett a piacról megélni. Vagyis eddig nem a piacról éltek, hanem mindenféle kormány által juttatott apanázsokból. Ebből éltek a jobboldali magyar média keménykötésű harcosai. Dugipénzekből. Amúgy sokszor volt alkalmam a jobboldal nagyszájú, úgynevezett piacvezető újságíróival tévében, rádióban vitatkozni. Magával ragadó volt fennhéjázó, üres önteltségük, ami most hirtelen elfogyott, mert ők tudják a legjobban: soha nem éltek meg a piacon. Mostanában a nemzeti nagypolgárság segítségét várják, csakhogy olyan nincs. Azt épp a Fidesz számolta föl, helyébe olyan lumpeneket ültetett, akiknek némelyike a választás utáni harmadik napon utalta volna pénzvagyonát külföldre, de már nem tudta. Ez a Fidesz-féle magyar tőkésosztály. Nem termelik a pénzt, hanem kapják, és ha tudnak, meglógnak vele, még jó, hogy a kastélyok meg ilyen-olyan puszták nem mozdíthatók.