Nem illemtan

A hét elején interjút adott Jancsics Dávid a 24.hu-nak a Tisza Párt elszámoltatási terveiről. A nemzetközi hírű korrupciókutató, a San Diegó-i Egyetem oktatója határozott állításokat tett azokról a politikai buktatókról, amelyek véleménye szerint már rövid időn belül, akár hónapok alatt alapjaiban rengethetik meg az új kormányzat társadalmi támogatottságát, ha az őszi időszak kezdetéig, azaz legkésőbb októberig nem kerül rács mögé néhány kiemelten nagy név (Dienes Gábriel interjúja, június 23.). A kormánypárt támogatottsága ez esetben drasztikusan eshet vissza, a nyomás már most erős, és az elvárás fokozódik. A társadalomban felhalmozódott elégedetlenség miatt a választók azonnali, látványos eredményeket várnak a bíróságoktól. A határidő szoros, a feladat nehéz. A Tisza-kormány bizonyos fokig a saját ígéreteinek a foglya: a szakértő meglátása szerint a nemzeti elitcsere után a hatalmas magánvagyonok felett rendelkező dinasztiák továbbra is érintetlenül maradtak a helyükön. „A struktúra makacs” – mondja az interjúban Jancsics, és ezt kellene rövid idő alatt lebontani, jogállami eszközökkel. A komplett hivatalos intézményrendszert az elmúlt évtizedben szándékosan egy szűk, családi és baráti szálakon összefonódó kör kiszolgálására állították át. Működésük hálózatos, a kutató elkerülhetetlennek tartja, hogy a struktúrát egészen az állami hivatalok középső szintjéig meg kell tisztítani: a radikális tisztogatás létkérdés. A szakember elmondása szerint a korrupciós gépezet zavartalan működtetéséhez a legfelsőbb szintek mellett szükség volt az állami hivatalok középső szintjén elhelyezkedő egy-kétezer ember asszisztenciájára is. A megalkuvás ára magas. Az államigazgatást képtelenség újjáépíteni úgy, hogy pozícióban hagyják azokat az osztályvezetőket, akik aktívan részt vettek a jogállami keretek lebontásában. Jancsics a korrupció leghatékonyabb formáját látja a magyar változatban: „Egyes számítások szerint a magyar gazdaság 30 százaléka NER-es szereplők, cégek ellenőrzése alatt áll, ami óriási arány. Az összegszerűen hatalmas korrupció viszont nem jelenti azt, hogy nagyon sokan lennének a kedvezményezettjei. És a vagyonátörökítés megkezdődött. A Fidesz választási vereségével a politikai döntéshozók ugyan kiestek a közvetlen hatalomból, a háttérben meghúzódó gazdasági klánok azonban továbbra is a túlélésre játszanak.” A vagyon-visszaszerzési minták külföldiek. A szakértő a hatékony fellépés érdekében az amerikai RICO-törvényt hozta fel példaként, amely a bűnszervezetben való részvételt és a jogtalan előnyök szerzését önmagában is büntethetővé teszi.

A másik, bizonyos fokig témába vágó interjút Bárándy Péter ügyvéd, korábbi igazságügyi miniszter adta a hvg.hu-nak A forradalom nem egy elegáns dolog címmel. A két interjút a radikalizmus köti össze, mondanivalójuk lényege szerint az új kormány hitelességéhez föltétlen kell, hogy azokat a választási ígéreteket, amelyekkel végeredményben választást nyertek, betartsák, ezeknek az ígéreteknek egyrészt maguk is foglyai, másrészt megvalósításuk az ország modernizációjának és demokratizálódásának alapeleme. Bárándy Péter azt mondja, „az, hogy a köztársasági elnök esetében meg kell szüntetni a megbízatását, egyértelmű, mert a jelenlegi elnök olyan mértékben vesztette el a társadalmi megbecsültségét és azt a közbizalmat, ami egy ország első emberétől elvárható, hogy fenntarthatatlanná vált a pozíciójában”. Sőt, azt is hozzáteszi, a kormánynak az előzmények ismeretében kötelessége Sulyok leváltása. A Fidesznek és a vele szövetséges KDNP-nek persze már gyakorlata volt abban, hogy kétharmada birtokában olyan embereket tett elnökké, akik a társadalmi megbecsültségnek eleve nem voltak birtokában (Schmitt Pál kiváló vívó volt, szimpatikus ember sokaknak, nem több), vagy talán birtokában voltak, de azt hamar elvesztették (Novák Katalin pártvonalon futott föl, társadalmi elismertsége eleve féloldalas, aztán elsodorta a kegyelmezés ügye). Mádl Ferencnek és Sólyom Lászlónak tudományos életműve volt, például nem plagizáltak, és meggondolták, kinek adnak kegyelmet. Most meg ugye Sulyok Tamás ügye. Mindezek összegzéseként mondta Bárándy Péter, ne hivatkozzunk eleganciára, a forradalom nem egy elegáns dolog. El kell fogadni.