Csak a szégyen

Abban nincs semmi új, hogy mára Európa szégyene lettünk. Mondhatnánk ugyan, hogy a mostani kormány juttatta ide az országot, de hát a kormányt a választások alapján összeült parlament választotta, a választójoggal bíró lakosság nagyobb része. Javaslom, hagyjuk, miből lett az országgyűlés kormánypárti kétharmada, mert az nem vezet sehova. Amit újabban művelünk országúton, intézményekben, meg amerre az országot valamilyen formában és valamilyen szinten képviselő vezetői tesznek, az ép ésszel aligha fölfogható. A nemzeti szégyen.

Itt van az ukrán pénzszállítók ügye. Az ügyészség feljelentés alapján lépett akcióba. Hogy ki volt a feljelentő, nem tudni, sőt azt sem, miként győzte meg a feljelentő az ügyészséget, hogy érdemes vizsgálni egy már évek óta rendőrségi útvonalengedéllyel Magyarországon át ingázó bankközi pénzszállítmányt. Annyi biztos, hogy ezt a feljelentést küldték tovább a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak, hogy bírálják el. A feljelentés mindenesetre elég volt ahhoz, hogy felfegyverzett magyar hatóságok megállítsanak két áthaladó ukrán autót, és a személyzetet kifektessék a betonra. A vámhatóság indokként pénzmosás gyanúját emlegette, mindezt annak ismeretében, hogy az elfogott járművekkel engedéllyel szállítottak Ausztriából Ukrajnába 40 millió dollárt, 35 millió eurót és kilenc kilogramm aranyat. Arra viszont nem adtak a hatóságok magyarázatot, miért vetődött fel a pénzmosás gyanúja, amit az is gyengít, hogy a szállítmányt kísérő hét ukrán férfit az eljárás eredményét meg sem várva órákon belül kiutasították Magyarországról. Az ügyészség arról tájékoztatta a Népszavát, hogy az alárendeltségükbe tartozó nyomozó ügyészségeken nincs folyamatban büntetőeljárás. Közölték, hogy a nyomozás még felderítési szakaszban van, ahol az ügyészség törvényességi felügyeletet lát el, de a nyomozást nem ők végzik. Pillanatnyilag tehát semmit sem tudni, csak hogy a lóvét a magyar hatóságok megtartották. Azóta az Országgyűlés gyorsan összeütött egy törvényt, ami erősen érinti a visszamenőleges jogalkotás tilalmát, lényegében elismerve, hogy amit műveltek, az jogszerűtlen. „Nem véletlenül csináltuk, amit csináltunk” – ezt Lázár János mondta egy Gödöllőn tartott lakossági fórumon, ahol a továbbiakban a szilárd jogrendről és a jogkövetés fontosságáról beszélt. Máig nem világos, miért bilincselték meg az ukránokat, és miféle pénzmosásról beszélnek a magyar hatóságok: bűnös származás nélkül anyagiak nem lehetnek pénzmosás tárgyai , márpedig a két bank közötti szerződés ténykérdés. Az Európai Központi Bank szerint az ukrán pénzszállítók elfogása az unió monetáris stabilitását fenyegeti. (Nem mintha a magyar kormányt az unió monetáris stabilitása érdekelné.)

Az ügy tehát még le sem zárult, amikor kiderült, hogy Panyi Szabolcs, a Direkt36 munkatársa olyan anyagon dolgozik, amely azt mutatja majd be, hogyan szivárogtat érzékeny európai uniós információkat Szijjártó az oroszoknak. Ehhez évek óta gyűjtötte a bizonyítékokat, és hetekkel ezelőtt szólt róla a magyar nemzetbiztonsági szolgálatoknak. A hétvégén a Washington Post is közölt egy cikket, amelyben az amerikai lap arról írt, Szijjártó az uniós tanácsülések szüneteiben folyamatosan tájékoztatja Lavrovot, miről van szó a teremben. Szijjártó először úgy reagált, kitaláció. „Ukránpárti propaganda.” Miután viszont Panyi másnapi reakciójában közzétette egy beszélgetés leiratát, ami Szijjártó és Lavrov között 2020-ban zajlott arról, hogyan kellene segíteni Peter Pellegrinit a szlovák választási kampányban – aminek a tanácsülésekhez nyilván semmi köze –, Szijjártó már arról beszélt, sokan kérnek szívességet tőle. Aztán azt is mondta, nincs titok az Európai Unió külügyi tanácsülésein. Még később aztán támadásba lendültek: úgy kommentáltak, Panyi cselekedete kimeríti a hazaárulás törvényi tényállását. Már az is baj, természetesen, hogy olyan kormányban, ahol minden második ember jogvégzett, létezik ilyen jogi értékelés, de a helyzet alighanem súlyosabb. Két héten belül ennyi kormányzati melléfogás és az ezekhez kapcsolódó sok zagyva és hazug magyarázat egy amúgy is vesztésre álló kormányzatnak alighanem elég kell hogy legyen a vereséghez. A legnagyobb gond az, hogy pillanatnyilag mégiscsak ez a társaság jelenti a külvilág felé Magyarországot. „Ez állami útonállás, csak a szégyen tölt el, mint ennek az országnak a polgárát” – mondta nemrég Bárándy Péter ügyvéd.

Stimmel. Ezt nem tudom pontosabban megfogalmazni.