Ez Petőfi!

Ezt azért idézzük föl újra meg újra, és semmiképp se felejtsük el, különösen most, amikor az orosz kőolaj ötödik hete nem érkezik, miután az oroszok szétlőtték a Barátság kőolajvezeték egy ukrajnai szakaszát. Ezt mondta 2007-ben még ellenzékből Orbán a pártja megalapításának 19. évfordulója alkalmából tartott konferencia záró szónokaként: „Nem szabad megengedni, hogy Magyarországot a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék.” És erősen hangsúlyozta, „nem kellene megengednünk az utánunk következő fiataloknak, hogy miután a szovjetrendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot”. Ez a kétszer is elhangzott intelem nyilván az orosz energiafüggőség súlyos veszélyeire figyelmeztetett. Ezt mondta, sőt még azt is, a Fidesz nemzedéke üzeni a jövőnek, hogy „mi az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, de az oroszoknak, a Szovjetuniónak és a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk, és azt üzenjük a jövőnek, ne engedjék, hogy visszamásszanak az ablakon”. Így fogalmazott 2007. március 30-án, majd kormányra kerülve pontosan az ellenkezőjét tette: az ajtót az oroszoknak kinyitotta, a nyugati világnak meg becsukta. 2016-ban Tusványoson már azt magyarázta, hogy az európai vezetés megbukott, Brüsszel nagyobb probléma, mint Mekka, Nyugaton gazdasági elit- és demokráciaválság van.

Ami az orosz energiafüggés mérséklését illeti, látványosan nem tett semmit, helyette még erősebbre fűzte a szálat Putyinnal. De ez közismert, legföljebb annyiban színesedett a kép, hogy elvbarátaival már ebbe a perspektíva nélküli, tunya, Putyinhoz dörgölődzésbe is belerángatnák a Nyugatot, mint azt például Deutsch Tamás egy 2022-es ATV-interjúban tette, amikor az unió újabb szankciós döntéstervezetét bírálta: „nehogy már a kommunista rendszer következményeit rajtunk kérjék számon”. Ilyet nem kér senki számon, de bizonyosan kedvezőbb lenne a helyzetünk meg a megítélésünk, ha az évtized nem az oroszok tövében történő látványos sündörgés jegyében telt volna. Az elvárás ugyanaz, mint amit Orbán megfogalmazott Gyurcsánynak címezve: le kellene szállni az orosz kőolajról. Igaza volt, a kérdés csak az, hogyan jutott idáig: az egykor biztos energiapolitikai irányt mutató hetyke ellenzéki vezér most, kormányfőként vélhetően valamilyen katonai bázis mélyén réved gondterhelten egy műholdfelvételre, amiről kétséget kizáróan állapítja meg, hogy a vezeték ép, az ukránok politikai okok miatt nem továbbítják a kőolajat. A telex.hu szakértőket kérdezett meg, akik szerint, ha valóban profi elemzés készült volna, akkor a modern műholdak infravörös (SWIR) szenzorait is bevethették volna, hogy a sűrű füstön keresztül is belássanak a tűzfészekbe. „A műholdfelvételek ugyanis képtelenek a felszín alá látni – írja a portál. – Hiába tűnik épnek egy épület kívülről, egy közeli robbanás lökéshulláma tönkreteheti a szivattyúk elektromos vezérlését vagy a szoftveres irányítást. A föld alatti csövek állapotát nem mutatja a fotó.” Gyakran van persze, hogy bizonytalan tartalmú képen az ember olyan erősen akar valamit látni, vagy egy keresett tárgyról annyira szeretné hinni, hogy az, amit keres, hogy el is hiszi róla, amit szeretne. Morvai Ferenc kazángyáros például 1989-ben saját finanszírozású expedíciót vezetett a szibériai Barguzinba, hogy megtalálja Petőfi Sándor földi maradványait. Kiásták a megjelölt sírt. Borzák Tibor riportkönyvéből kiderül, hogy a helyszínre érkező Morvai belenézett a gödörbe, és annyit mondott: Ez Petőfi! Azóta sincs hivatalos akadémiai álláspont, sőt több kutató a megtalált leletet női csontváznak tartja, de nem ez a lényeg, hanem hogy a féktelen akarat miként torzítja akár még a látást is. Ez pedig rossz útra vihet: kutatóként, főleg politikusként lássunk hideg fejjel, különösen, ha el akarjuk kerülni a háborút.

Mert ha nem, elszabadulhat a pokol. Ebből a nagyon kérdéses műholdképből indulva Szijjártó például oda jutott, hogy Zelenszkijnek „cinkosa a Tisza Párt”, majd innen oda, hogy „a Brüsszel–Berlin–Kijev tengely azért hozta ezeket a döntéseket, hogy segítsenek a Tisza Pártnak”, majd végül, hogy „segítsenek Magyarországon Ukrajna-barát kormány létrejöttében”. Lám, két ugrás, és hova juthat a politikus, ha ellenzékből lazán odavet egy intelmet, de aztán kormányra kerülve valami történik vele – nem tudni, mi –, és azonnal szembemenetel korábbi önmagával. Ehhez a fordulathoz ideológiákat gyártat le illiberalizmustól szuverenitásvédelmen keresztül konnektivitásig, ami jön. Ezek a hívei számára jól hangoznak, aztán addig működnek, amíg nincs baj, és nem kell színt vallani. A háború Putyin közelségében négy éve csak különleges katonai művelet, az amerikai–iráni konfliktus lapzártakor öt napja tart, de sem ő, sem gyorsreagálású külügyminisztere azzal kapcsolatban még meg sem szólalt.