Mi, szerencsések

Még 2023 első napjaiban jelentette be a külügyminiszter, hogy Magyarország 304 ezer adag Pfizer/Comirnaty koronavírus-vakcinát adományoz Nicaraguának, hogy a közép-amerikai országban is gyorsíthassák az oltási kampányt, és felül tudjanak kerekedni a járványon. „Mi, magyarok szerencsésnek vallhatjuk magunkat, hiszen viszonylag időben már rendelkezésre állt olyan mennyiségű oltóanyag, hogy Európában is a leggyorsabban tudtunk oltani” – fogalmazott Szijjártó. Visszatekintve a Covid-időkre, ma már tudjuk, semmi sem igaz abból, hogy Európában a leggyorsabban oltottunk, legföljebb annyi, hogy a kormány beszerzett mérhetetlen mennyiségű bizonytalan hatékonyságú vakcinát. Igazi nyilvános és érdemi összegzése az oltási folyamatnak mind a mai napig nincsen, az egymásnak ellentmondó operatív bizottsági adatok pedig az oltakozással kapcsolatos bizalmat is gyengítették. Azt tehát megtudtuk, hány koronavírus-vakcinát kapott tőlünk Nicaragua. Egy korábbi, 2021-es bejelentés óta még azt is, hány lélegeztetőgépet adományozott az ország Mongóliának, de ha nagyon szigorúak akarunk lenni, meg kicsit cinikusak, megállapíthatnánk azt is, ezen a két adaton kívül további hasonlóképpen biztos számot aligha tudunk. Mind a mai napig nem világos, hány gépet vettünk, és mennyi pénzért. Pontosabban a sajtó meg a Transparency kiderített néhány adatot, például hogy egy időközben letartóztatott malajziai ember érdekeltségébe tartozó cégtől a magyar kormány 178 milliárd forintnak megfelelő összegért 6258 kínai lélegeztetőgépet vásárolt. Ez olyan eszelős felár, hogy arra a sokat látott orvosiműszer-kereskedői világ is felkapta a fejét. Nem biztos persze, hogy az üzleteknek van magyar szempontból büntetőjogi száluk, de idéznék egy akkor elhangzott miniszterhelyettesi kijelentést, a kormány „sundám-bundám” oldott meg jogi problémákat. A kifejtés elmaradt.

A zavaros magyarázkodásaiba meg ügybeni titkosításaiba egyre súlyosabban bonyolódó kormány egy idő után arra igyekezett terelni a figyelmet, hogy Magyarország a koronavírus elleni küzdelem élére áll. A sajtó helyesebben teszi, ha erre figyel. Egy 2017-ben tervbe vett oltóanyaggyár vízióját igyekezett a kormány fölnagyítani, ami nyilván jó elképzelés, bár már akkor is valószínűsíteni lehetett, hogy egyhamar nem lesz belőle semmi. Fedőakciónak nyilván kapóra jött. 2022-ben kellett volna megkezdeni a gyártást.

Egy ellenzéki képviselő 2023 novemberében érdeklődött, arra hivatkozva, a gyárnak már egy éve termelnie kellene. Vitályos Eszter, aki akkoriban még a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára volt, rosszindulatúnak ítélte a felvetést is, mondván, az épületcsarnok héjszerkezete 2022 decemberére elkészült. „A munkálatok az ütemezésnek megfelelően zajlanak, a gyár fel fog épülni” – mondta több mint egy évvel azután, hogy a gyárnak már termelnie kellett volna. Újabb egy év elteltével, 2024 végén a Népszava megtudta, hogy „a megnyúlt nemzetközi technológiai szállítási határidők, az alkatrészhiány, a megnövekedett piaci igények, a gyorsan változó körülmények és az emelkedő árak miatt csak többszöri átgondolás és újratervezés után folytatódhat a beruházás. A Debreceni Egyetem és az e célból általa létrehozott Oltóanyaggyár Zrt. további előkészítési, tervezési, K+F folya­ma­tokat végez.” Keserű György Miklós akadémikus, a Természettu­do­má­nyi Kutatóközpont Gyógy­szer­ké­miai Kutatócsoportjának vezetője indokoltan bizakodott, amikor 2020-ban így nyilatkozott: „A gyógy­szer bevezetéséhez a most lezárult laboratóriumi fejlesztés után további három fázis szükséges, amelyek akár már nyáron lezárulhatnak. Ha a gyártókapacitás hamar kiépül, az nemcsak az itthoni védekezésben jelent majd gyors segítséget, hanem Magyarország egyik újabb sikeres exporttermékét adhatja” (forrás: pharmaonline.hu). Ehhez képest nemrég Gulyás Gergely úgy nyilatkozott: még vizsgálják, mit lenne érdemes Debrecenben gyártani, a koronavírus elleni szerre ugyanis már nincs szükség. Ez akár érthető is lehet, de a 2024-es zárszámadás jelentése már nem: azt írja, hogy a még mindig nem üzemelő Nemzeti Oltóanyaggyárra szánt jelentős összeget teljesen másra költötték el. Az Mfor.hu közlése szerint 3,9 milliárd forintot csoportosítottak át a Gazdaságvédelmi Alapba, 12,1 milliárdot pedig a nem állami felsőoktatási intézmények támogatására.

Így nem lettünk élharcosok, és a fölöslegesen beszerzett vakcinákról meg lélegeztetőgépekről sem beszél már szinte senki.