Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 42. szám, 2025. október 17.
KOVÁCS ZOLTÁN
A hír nyilván nem igaz: a brüsszeli magyar Állandó Képviselet (ÁK) egy diplomatája a honi titkosszolgálatokkal együttműködve próbált uniós dolgozókat beszervezni a képviselet számára. Ez ügyben vasárnap Várhelyi Olivér egészségügyi biztos találkozott Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel. Tagadja, hogy tudott volna a brüsszeli magyar kémhálózatról, az Európai Bizottság azonban tovább vizsgálódna, és mihamarabb tisztázni szeretné az ügyet.
A hír azért valószínűtlen, mert a beszervezés és az információszerzés olyan pancser módon történt, amilyen a valóságban jóformán elképzelhetetlen.
Ha nem magyarokról lenne szó. Csakhogy ez honfitársaink között történt. Nagy próbálkozók vagyunk: próbálunk kulturáltan csalni, szövetségeseink hátába kerülni, átverni mindenkit, de ám azonban sajnos mindig lebukunk. Ilyenkor előbb-utóbb előjön a nemzeti érdek, a megváltozott világrendszer, és valaki előrángatja a konnektivitást is. Sok értelme ugyan nincsen, de jó, ha van. Még a húszas évek frankhamisítási botrányában is volt nemzeti szál: amikor magyar jobboldali körök ezerfrankos bankjegyek tömeges hamisításával akartak bosszút állni Franciaországon a trianoni békeszerződésért, valamint – hogy maguk is jól járjanak, ne csak a haza – pénzt biztosítani irredenta vállalkozásaikra. Miután azonban 1925. december 14-én Jankovich Arisztid huszárezredes Amszterdamban lebukott, amikor épp hamis ezerfrankosokat próbált elsütni egy bankban, egymás után estek el további frankhamisító hazafiaink. Hamburgban, Koppenhágában, Milánóban. A botrány hamarosan elérte a magasabb köröket is: Bethlen István miniszterelnököt, Teleki Pál volt miniszterelnököt, akiknek közvetlen közreműködéséről nem lehet beszélni, de tudomásuk volt az ügyről. Magyarországnak azóta sem volt ekkora sajtója, bár néhány éve a Szájer-ügy erősen közelített. Mint a Direkt36 oldalán Panyi Szabolcs feltárásából kiderül, az Európai Bizottság egy magyar munkatársa jellemző módon semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy bizonyos V., a brüsszeli magyar ÁK diplomatája rendszeresen találkozni hívja. Félévente, néha háromhavonta találkoztak, jellemzően parkokban – írja a portál. A megnyerő diplomatát nemcsak a bizottsági ügyek érdekelték, hanem bármiféle pletyka, amit a bizottsági munkatárs az ismeretségi körében hallott. Később V. már nemcsak kérdezgetett, hanem megpróbált egy beszervezési nyilatkozatot aláíratni, hogy az Európai Bizottság dolgozója legyen hivatalosan is az Információs Hivatal úgynevezett titkos munkatársa. V. tudta, hogy a pénz személyesen nem motiválja a bizottsági dolgozót, ezért azzal próbálta rávenni őt, hogy támogatást ígért egy számára kedves szervezetnek. Munkában a magyar szekció.
„Nagyon szimpatikus, okos ember volt. Persze addigra már tudtam, hogy ő diplomatafedésben a magyar hírszerzés embere” – idézte fel a 2015 és 2017 közötti brüsszeli találkozókat a bizottságnak dolgozó magyar a Direkt36-nak. V. hivatalosan a külügy tisztviselőjeként dolgozott ugyan Brüsszelben, de valójában a magyar hírszerzés, vagyis az Információs Hivatal munkatársa volt. Így tudta a magyar tisztviselő. A Direkt36 belga és német újságírókkal közösen készített cikke szerint a 2010-es években a magyar hírszerzés kémkedni kezdett Brüsszelben, és ehhez uniós intézményeknél dolgozó magyarokat próbált beszervezni. A magyar szolgálatok azt akarták elérni, hogy uniós diplomaták minél több belső információt osszanak meg abban az időszakban – 2012–2018 között –, amikor egyre inkább elmérgesedett a viszony az Orbán-kormány és az Európai Bizottság között. Gyakorlatilag azonban a teljes rendszer lebukott, a hálózat szétesett – írja a Direkt36. Ebben az időszakban az Információs Hivatalt a miniszterelnökséget vezető Lázár János felügyelte. (Nyilván nem tudott erről semmit, a szaktársak nem tájékoztatták.)
Tisztában vagyok azzal, van olyan felfogás, ami szerint bármit meg lehet csinálni: szövetségest elárulni, az agresszort megérteni, esetenként akár kiszolgálni, de hol lesz ennek a vége? Már azon a csekélységen túlmenően, hogy miféle emberek miféle felfogása ez.
Ha jól belegondolunk, olyan megaláztatás is ritkán ér komoly politikust, mint Orbán Viktort Sarm es-Sejkben. A találkozón Donald Trump felment a szószékre, az ott lévő szövetségeseknek fel kellett sorakozniuk mögötte a pódiumon. Törzsőrmester katonái közt. Mindenkihez volt egy-egy kedves szava, még a kanadai miniszterelnökhöz is, akit korábban összekevert a brit politikussal. Kemény gyerekekként, illetve a barátaiként hivatkozott a mögötte állókra, itt került szóba Orbán is. Viktor, fantasztikus vagy! Tudom, sokan nem értenek velem egyet. De egyedül csak én számítok.
Viktor pedig szalutált.