Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 37. szám, 2025. szeptember 12.
KOVÁCS ZOLTÁN
Szijjártó Péter szerint a magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a kárpátaljai magyarokat megvédjék az orosz–ukrán háború következményeitől. A külgazdasági és külügyminiszter az InfoRádió Aréna című műsorában kijelentette: „Mi a háború legelején világossá tettük, hogy ezt a háborút elítéljük. Világossá tettük, hogy ezt a háborút, mint minden egyes háborút, elfogadhatatlannak tartjuk. Én ezt nyilvánosan elmondtam Oroszországban is, kértem az oroszokat, hogy ezt a háborút hagyják abba, mert ez nekünk rossz.”
Ez bizonyosan így volt, bár nem hallotta senki, hogy a magyar kormány hivatalosan háborút emlegetett volna Ukrajna és Oroszország között: a kormányzati terminológia minden további nélkül azonnal átvette a putyini szóhasználatot: Ukrajnában „különleges intézkedések” zajlanak.
Vagyis a háború elején a kormány semmit sem tett világossá, már milliók menekültek Ukrajnából életüket mentve, sokak összes vagyona két teletömött nejlonszatyor. Az orosz tüzérség és kapcsolódó harcászati egységei nagyvárosokat lőttek, több mint százezer orosz reguláris katona indult Ukrajna ellen, amikor a magyar kormányfő fontosnak tartotta újra és újra bejelenteni: lesz rezsicsökkentés, amíg Paks 2. szerződése létezik. Ezt tették világossá a kormány és emberei, amit a kormányfő néha megtoldott azzal, nem engedhetjük, hogy Magyarország fizesse meg a háború árát, majd rendszerint fölhívta a figyelmet kedvenc fordulatára, a stratégiai nyugalomra.
Ami nem annyira stratégiai nyugalom volt, hanem stratégiai gyávaság: a kormányfőnek több mint tíz év alatt sikerült addig-addig űznie a jellemtelen kettős játékot az oroszok meg az unió között, míg az általa vezetett ország egy váratlan pillanatban az összes európai ország közül a leglehetetlenebb helyzetben találta magát. Szeretett barátja, az Orbán által minden pillanatban megbízható, korrekt partnerként kezelt Putyin úgy indított háborút Magyarország közelségében, hogy arról nyilván nem tájékoztatta a magyar kormányfőt, sőt öt nappal a csapatok megindítása előtt Moszkvában fogadta, és nagy mennyiségű, a kormánypropaganda szerint megfizethető energiát ígért neki. Ez sajnos nemcsak a kormány, hanem az ország szégyene is egyben, ebbe a lehetetlen helyzetbe ráncigálta az országot Orbán. Hogy mi lesz, arról vasárnap Kötcsén beszélt: „Ukrajnát éppen most osztják fel. A háború előtt Ukrajnának egy nagyon világos helyzete volt; egy ütközőállamként létezett, amelyben 50 százalék befolyást gyakoroltak az oroszok, 50 százalékot meg a nyugatiak, erről időnként vita volt, ilyen kormány jött, amolyan ment, de senki nem kérdőjelezte meg azt, hogy Ukrajna egy, a Nyugat és Oroszország között elhelyezkedő terület, egy ütközőállam. (…) Ez volt a helyzet a háborúig. A háború következtében ez megbomlott. Hogy hogy történt pontosan, egy másik előadás témája lehetne.”
Hát talán, mert az oroszok felmondták az 1994-es budapesti memorandumot, mi meg sietve az oroszok mellé álltunk, gyakorlatilag feledve az uniós értékeket és az ezekre épülő belépési és tagsági szerződésünket. Kitört a háború. Orbán kedves barátja, Vlagyimir Putyin indította, elpusztult már vagy százezer ember, de lassan három év elteltével a magyar kormányfő még azt sem nagyon merte kimondani, hogy ami zajlik, az háború. Tavaly októberben Pekingben Orbántól annyira futotta, hogy „a különleges intézkedések miatt a kapcsolataink sok kárt szenvedtek”, magyarul is hallhatóan kerülve a háború szót. Ettől függetlenül Szijjártó még kérhette az oroszokat, hogy ezt a háborút hagyják abba, „mert ez nekünk rossz”. Nem tudom, van-e olyan háború, ami nekünk jó, Oroszország a háborút már annak kitörése előtt elveszítette. Mint Buda Péter írja a hvg.hu-n, „Oroszország egy felszínes hipotézissel a kezében, anélkül kezdett ebbe a háborúba, hogy a győzelem előfeltételei – a kézzelfogható gazdasági, katonai és politikai erőviszonyok – terén tényleges előnyre tett volna szert azzal a Nyugattal szemben, amely az Ukrajnával szembeni támadásban, teljesen jogosan, valójában a nyugati vezetésű világrenddel szembeni támadást láthatja.”
Ehhez nyújtott segítő kezet Orbán. Bárhogy végződik az, ami ma Ukrajnában zajlik, pontosan tudjuk a keserves valóságot: ha Oroszország megnyerné is a háborút, megint a rossz oldalra keveredtünk.