Birgék szivarfüstben

Most már hülyének is néznek minket. Hadházy Ákos megszerezte a hatvanpusztai birtok épületeinek alaprajzait, amelyekből kiderül, hogy az egykori birkaistálló helyén most egy olyan lakóépület áll, ahol tíz apartman, két lift, egy 160 és egy 90 négy­zet­méteres dohányzószoba van, a központi konyha mellett pedig hús- és zöldség-előkészítő is található, és stake-előkészítő. Az egykori uradalmi istállót most vendégháznak nevezik. Az alaprajz szerint a földszinten egy 190 négyzetméteres kandallós étkezőt és egy 140 négyzetméteres társalgót alakítottak ki. Az emeleten klubszoba kapott helyet, plusz szivarszoba.

Az épület nagy központi konyhája egy éttermet is ki tudna szolgálni – mondta Hadházy Ákos. Az alaprajz szerint van külön hűtőtér, italraktár, szárazáruraktár, fogyóeszközraktár, fehér és fekete mosogató, mosókonyha és tisztaruha-raktár is. Emellett söntést is kialakítottak, ami olyan helyiség lehet, ahol italokat és poharakat tartanak. Lázár János miniszter elmondta, ő már járt az egykori istállóban, de semmi rendkívülit nem látott. „Miután egy műemlék épületnek a helyreállítására került sor, én ebben nem látok semmi luxizást. Még egyszer mondom, nekem megmutatta a tulajdonos [istenem, a tulajdonos!], végigmentem azon az épületen, én semmi rendkívülit nem látok ebben. Funkcióváltás az történt, mert ezek nagy épületek, nyilván funkciót kell adni nekik. Lehetne mondjuk 5 ezer birkát tartani benne, az is egy lehetőség, csak senkinek nem tudja eladni az ember a gyapjút manapság.”

Vagyis ha napjainkban jó ára lenne a gyapjúnak, a szivarszoba meg a stake-előkészítő tele lenne birkával. Ezt kellene kedves mindnyájunknak benyelni, mint kacsa a nokedlit.

A miniszter arról is beszélt, hogy nem lát luxust abban sem, ha valaki magánrepülővel megy nyaralni. Szerinte a magyar embereket inkább az zavarja, ha valaki meg is veszi a repülőt vagy a hajót: „A magyaroknak fáj az, a magyarok szemét csípi, a magyaroknak nem tetszik az, hogy ha egy nagyvállalkozó, aki ráadásul állami megrendeléseket is kap, az a pénzét jachtokra költi adott esetben, repülőgépekre költi.” Az a helyzet, hogy ez önmagában talán nem is lenne baj, de úgy már igen, ha a nagyvállalkozó azokat röpteti a levegőben meg úsztatja a vizeken, akik az állam vezető posztjain időznek, esetenként részt vesznek azokban a döntésekben, amelyek a nagyvállalkozó bukszáját dagasztják.

Schmidt Mária az ATV-nek adott interjújában beszélt a repülőútról. „Elmondanám, hogy a múlt héten, amikor a német sajtó megkérdezte, hogy hol nyaral a német kancellár, a válasz az volt: a kancellár nyaralásával kapcsolatban semmilyen információt nem adunk ki. Van, ahol így kezelik a dolgokat.” Ez is igaz, de az is, hogy a német kancellárnak hivatali ideje alatt nem változott a vagyoni helyzete, és kizártnak tartom, hogy a családtagjai degeszre keresték volna magukat, mint Orbán pereputtya, kedves barátai, és azok, akiket ő saját kezűleg emelt az ország nagypolgárai és mágnásai sorába.

„De van más oka is – mondta Schmidt, majd kifejtette, miért érhette meg egy sokórás autóút helyett a magánrepülőt választani: – Az idő pénz, tehát lemenni főszezonban innen Bračra, az bizony nyolc-tíz óra. De ha kék lámpával megy, hogy gyorsabban leérjen, akkor meg arról cikkeznek. Legyen már szabad annak is, aki egy ország miniszterelnöke, legalább annyit, mint bármelyik más állampolgárnak. Én tényleg nem értem, mi ebben a probléma.” Sőt: „Ő nem tud elmenni egy szállodába – mondja Schmidt –, nem tud elmenni bárhová, mert megismerik, percenként odamennek hozzá… nem tud úgy kikapcsolódni. Nyilván azért is szállt most vitorlás hajóra, hogy a nyílt tengeren legyen…”

Ne viccelődjünk azon, hogy Orbán elbújt a tengeren. Ennél nagyobb baj, hogy miért ekkora gond Magyarországon, hova bújjon el a kormányfő, miért nem akkora más európai országokban. A válasz nem túl bonyolult: az Orbán család egész életébe bele-belefolynak összeférhetetlenségi ügyek, hol kisebbek, hol nagyobbak. Az ősbűntől, a gánti kőbánya ma már pitiánernek látszó zűrös privatizációjától, aminek tulajdonosa éppúgy a kormányfő apja lett, gigantikus ügyekig, föl egészen a hatvanpusztai nagybirtokig, ami az országban párját ritkítja. A tulajdonos itt is az apa. Évtizedekig ment a süketelés, amikor kérdezték Orbánt, mi készül Hatvanpusztán, először úgy tett, mintha nem is tudott volna róla, nézett, mint tyúk a piros kukoricára: az egy gazdaság – mondta. Később, hogy egyre nagyobb lett, amikor már álltak a hatvanpusztai paloták, az apjához irányította az érdeklődő médiát. Ahhoz hasonlatos szégyenletes zagyvaságot azonban, hogy momentán azért nincsenek a könyvtárszobában meg a söntésben birkák, mert gyönge a gyapjú ára, még nem hallottunk. Lesznek még.