Szivarok

„Fogadjon meg egy tanácsot, Columbo, tegyen egy lépést a civilizáció felé” – mondja Clifford Calvert nagyvállalkozó Columbo hadnagynak, amikor megtudja, hogy a nyomozó rágyújtás előtt fogával harapja le a szivar végét. És szivarvágót nyom a rendőr markába (Végzetes nyom, 1997).

Ez a mondat ötlött emlékezetbe, amikor kiderült, hogy hosszas alkudozást és zsarolást követően a magyar kormány végül megkapta a remélt pénz egy részét, ma még nem tudni, milyen áron. De bárhogy is, megkaptuk, igaz, az unió feltételeket támasztott a magyar kormány eddigi politikájával szemben, felhívta a figyelmet a közös értékek tiszteletére.

Nagyjából azt javasolta a kormánynak, mint Cliffort Calver Columbónak: lehet tenni egy lépést a civilizáció felé. Alig hihető persze, hogy ez a kormány képes lesz erre. A cseh pénzügyminiszter korábban közölte: azonos csomagban kezelik az Ukrajnának szánt támogatást és a Magyarországnak járó uniós forrásokat. Feltehetően azért, mert az uniónak elege lett a magyar kormány vétófenyegetőzéseiből, még akkor is, ha ezekből a végére csak a szájaskodás maradt. Orbán természetesen magyar érdekekre hivatkozva tette mindezt, amivel azonban két baj is van. Egyrészt már nem lehetett különbséget tenni a magyar érdekek meg Putyin érdekei között, másrészt lassan másfél évtizedes kormányzása alatt egyetlen lépést sem tett az általa még ellenzékben kritizált egyoldalú orosz energiafüggőség felszámolására. Szimpla politikai cinizmus, hogy miután ennek lazítására kísérletet sem tett, az általa csak súlyosbított energiakiszolgáltatottságra hivatkozva zsarol. Lehet magyar érdekről beszélni, de szót kellene ejteni az elvesztegetett időről is, már csak azért is, hogy teljesebb legyen a kép. Aztán színre lép Deutsch Tamás is, a Fidesz európai parlamenti képviselője, aki szerint minden fordítva van: nem Magyarország zsarolja az uniót, hanem az unió Magyarországot. Igaz, hogy valamennyi érintett tagállam hajlandó volt megszavazni az Ukrajna támogatását szolgáló közös, 18 milliárd euró uniós hitelfelvételt, csak a magyar kormány nem, Orbán azt szajkózza, hogy az ország kész 76 milliárd forint értékben pénzügyi hitelt nyújtani Ukrajnának. Nincs vétó és nincs zsarolás – hangoztatják a kormánypárti oldalon. Ilyen szám persze a költségvetésben sincs. Ismerve a magyar–ukrán kapcsolatokat, Ukrajna  bele se menne egy ilyen akcióba. Ezt már közölték korábban Szijjártóval, aki  „ezt nem tudta értelmezni”. Általában is elmondható, hogy amit a magyar kormány nem szeretne, azt nem tudja értelmezni. Az ürügy az volt, Orbánék nem helyeselték, hogy Ukrajna támogatása miatt az ország eladósodjon. Mondják ők, akik nagyjából két következő generációt adósítottak el kínai meg orosz hitelekkel.

Látszólag jókor jött, hogy a belga hatóságok pénzmosás, korrupció és bűnszövetkezetben való részvétel vádjával vizsgálati fogságba helyezték Eva Kailit, az Európai Parlament egyik alelnökét és három további gyanúsítottat. A belga ügyészség szerint Katar komoly összegekkel próbálta lefizetni az uniós parlament több magas rangú tagját. Az éppen zajló labdarúgó-világbajnokság stadionjainak építése közben egyes hírek szerint tíz év alatt akár több ezer indiai, pakisztáni, nepáli vendégmunkás halhatott meg. A november 21-i EP-vitán Eva Kaili mégis Katart védte. „Nemcsak a magyar, de az európai baloldal is megvásárolható” – csapott le Deutsch Tamás a brüsszeli korrupciós botrányra. Hogy miként kerül ez az ügy ide, az egyértelmű, a képviselő azt hangoztatja, „most az az európai baloldal keveredett korrupciós botrányba, amelyik Magyarországot rendszeresen korrupcióval vádolja, elítéli a jogállamiság és a demokrácia témájában is”.

A különbség csak az – véletlenül sem istenítve a Nyugatot –, ha valahol Európában valaki korrupcióba vagy gazdasági bűncselekménybe keveredik, akkor azt általában a törvény ellenében teszi, és a hatóságok üldözik. Magyarországon nem így van: nincs például valódi összeférhetetlenség, az úgynevezett rendkívüli helyzetben hozott jogszabályok nincsenek összefüggésben a tényleges állapottal, az ügyészség olykor olyan megszüntető határozatokat hoz, amik ellentétesek a józan észjárással. Nem csupán egy-egy ügyben,  hanem elmondható, hogy az állampolgári jogérzék folyamatosan és feltűnő mértékben eltér a határozatok tartalmától.

Itt a Farkas Flórián-ügy. Az eredetileg ötmilliárd forintos, később 1,6 milliárdos költségvetésűre csökkentett program miatt az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala is vizsgálódott. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2016-ban elismerte, hogy visszaélések miatt kötelezték a támogatás visszafizetésére. De később ezt is megúszta az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ), 1,3 milliárd forintot átvállalt a kormány. Miközben Farkast fölmentették, a Deutsch által emlegetett ügyben a görög hatóságok már be is fagyasztották Eva Kailinak és családjának vagyonát. Még egyszer: „…és családjának a vagyonát”. És nem visszafizettek, hanem befagyasztottak.