Grúzia messze van

Vlagyimir Putyin orosz elnök az Orosz Történelmi és a Hadtörténeti Társaságok újjáalakulásának 10. évfordulója alkalmából rendezett találkozón arról beszélt, hogy három országnak, Romániának, Lengyelországnak és Magyarországnak is lehetnek területi követelései Ukrajnával szemben, mivel erőszakkal vették el tőlük a ma Ukrajnához tartozó területeiket. Szerinte a szovjet korszakban néhány orosz történelmi területet is átengedtek Ukrajnának. A három szóba hozott ország közül kettő, Románia és Lengyelország nyomban reagált. A román külügy másnap nyilatkozatot tett közzé, amiben kijelentették, hogy elutasítják az orosz elnök beszédében elhangzott állításokat, amelyek tévesen azt sugallják, hogy Romániának területi követelései vannak Ukrajnával szemben. Továbbá közölték, hogy Románia továbbra is határozottan támogatja Ukrajna függetlenségét, szuverenitását és területi integritását. A lengyelek is nyomban reagáltak Putyin beszédére, ők azt írták, hogy „Putyin olyan pletykákról és álhírekről beszélt, amelyek teljesen távol állnak a valóságtól”. A magyar kormány három napig szóhoz sem jutott, végül aztán az index.hu megkeresésére reagált a beszédre. A külügy, szokásához híven, akkor sem Putyin felvetésének érdemi részére – a területi követelés kérdésére – válaszolt, hanem homályos és gyáva közleményt adott ki, miszerint „Nem tartjuk helyesnek a háborús konfliktust mélyítő nyilatkozatokat. Az ilyen nyilatkozatok helyett azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség!” Ez a két mondat egyenes folytatása annak a politikai maszatolásnak, amit Orbán Viktor a háború kitörésének első két hetében ismételgetett a határt járva, és szakadatlan „stratégiai nyugalomról” beszélt. Ennek a jelzős szerkezetnek sem akkor, sem később nem derült ki a valós tartalma, ma ugyanúgy homályos, mint február 24-én, a háború kitörésének napján. Akkor pedig, amikor mára teljesen elvadult a háború, és amikor mindkét oldalon sok tízezerben mérhető a halott katonák száma, megbecsülni is nehéz az áldozatok tömegét, lehet ugyan sápadt hangon béketárgyalásokat sürgetni, Egy magát erős európai vezetőnek képzelő kormányfőtől ez kevés. Persze ne feledjük, előbb-utóbb minden háború eljut a béketárgyalások szakaszába, de ez nem Orbán sikere lesz, még ha borítékolni lehet: ebből is hasznot igyekszik majd húzni.

Arra, hogy Putyin szerint Magyarországnak területi követelése lehet Ukrajnával szemben, talán lehetséges egyenes választ adni, de nem Orbánnak. Őt lassan egész Európa Putyin ölebének tartja, egyre kevésbé van meg a lehetősége ebből az egész országra nézve szégyenletes helyzetből szabadulnia. Az az eleinte összeesküvés-elméletnek ható tétel, miszerint Putyin valamivel zsarolja Orbánt, alighanem több mint politológusi feltételezés. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő szerint a kormányfő valamilyen módon elvesztette a képességét, hogy autonóm módon viselkedjen az orosz elnökkel szemben. „Szégyellheti magát a kormány, amelyik úgy gondolkodik, hogy bizonyos gazdasági szempontok, vagy az, hogy néhány fokkal esetleg itt-ott hidegebb lesz, szóval ha ez a szatócsszempont képes minden mást felülírni – jelentette ki Sz. Bíró a Friderikusz Podcast vendégeként, a beszélgetést a 444.hu szemlézte. – Vannak helyzetek, amikor az erkölcsi és a nagy stratégiai döntések felül kell hogy írják a gazdasági szempontokat. És ez a háborús helyzet mind nagy stratégiai szempontból, mind erkölcsi szempontból szerintem egyértelműen kijelöli a helyünket, és ez a hely az ukránok sokoldalú támogatása mindaddig, amíg győzelemmel nem fejezik be ezt a háborút. Itt szerintem nincs kompromisszumnak hely.”

Így látja a történész, de nehéz is másként értékelni, különösen, amikor a kormányfő már olyan kérdésekben is maszatol, amelyekben korábban nem tette. A Twitteren úgy fogalmaz október 23-ával kapcsolatban: „A mai egy nemzeti gyásznap. Leverték a forradalmunkat 1956-ban, de a szabadság és az önrendelkezés szeretete a mai napig él.” Sokszor idézett mondat, de nem véletlen, mert az általános alany (leverték) meglepő olyan embertől, aki mindig büszkén állította, hogy a bűnösöket meg kell nevezni. Most így intézi el a kérdést az, aki 1989-ben az újratemetés napján még megnevezte a legfőbb bajt: „Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.” Jól hangzott ez a beszéd, még akkor is, ha sok új nem volt benne: több mint egy éve ez volt már a közös, nyíltan kimondott álláspontja a demokratikus ellenzéknek, nyilván a Fidesznek is.  A temetés napján Rácz Sándor is belevette a hatalmas tömeg előtti beszédébe a szovjet csapatok kivonását. Az viszont érdekes, hogy akkoriban Orbán pontosan tudta, mi az az agresszió, meg kik verték le a forradalmat – nem kell töprengeni: az oroszok.

A Partizánmédia elevenítette föl, hogy amikor az orosz hadsereg Grúzia területén hajtott végre akciókat, 2008-ban a kormányzásra már erősen készülődő Fidesz-pártelnök egy szárszói rendezvényen ezt mondta Oroszországról: „Beszéljünk világosan, ami katonai agresszió, az katonai agresszió. – Majd így folytatta: – A ma bennünket körülvevő konfliktus lényegi ténye pedig úgy hangzik, hogy Oroszország egy másik független állam, Grúzia területén katonai akciókat hajt végre. Ez az a tény, amiről nekünk véleményt kell kialakítani, minden más csak mellébeszélés, önfelmentés és a szocializmusból itt maradt erkölcsi relativizmus maradványa.” Vagy úgy. Grúzia nem számít, különben is, tizennégy éve történt. Nézzünk szembe: így lett Magyarország Európa szégyene.