Pénzt, de most!

Mindent egybevetve elég mocskos és sunyi játékot játszik a magyar kormány Brüsszelben, hogy megszerezze az uniós pénzeket. Pontosan tudja, az uniónak nincs szándékában, hogy bármelyik tagállamát csődbe juttassa, hiszen azzal saját magát is gyengítené. Különösen most, hogy háború van, és erőt kell mutatnia. A tárgyalások tétje erősen leegyszerűsítve, hogy Magyarország hajlandó-e felhagyni azzal a korrupciós gyakorlattal, amelyet több mint egy évtizede folytat, vagy nem hajlandó. Hajlandó-e tiszteletben tartani a civil szervezetek jogait, vagy nem hajlandó. Tárgyalóink szinte naponta mutatnak be Brüsszelben különböző értékű áldozatokat, azt fürkészve, hogy mikor lesz elég az uniónak. Hogy még áldozzanak-e be valamit, vagy elfogadható már az, amit korábban fölmutattak. Mocskos és megalázó is ez az alkudozás, bár utóbbi nemigen érdekli a magyar politikusokat, ebben a helyzetben már csakis az a fontos, jön-e a pénz. Ez ugyanis alighanem politikai pályájukat is meghatározza. Természetesen lehetne normális kormányzás keretei között is élni, és akkor nem kellene azon alkudozni, hogy például a civil szervezetek megalázásának melyik az az elfogadható szintje, ami fölött az unió esetleg szemet huny már, vagy például a pályázati rendszerben milyen számnál húzza meg a kormány az egyszemélyes pályázatok mennyiségét, de a kisszerűségnél még erősebb a kapzsiság: elvinni mindent, amit lehet és ami még megmaradt. A kormányzat szempontjából mint érték szóba sem kerülhet, hogy talán nem lenne szabad megalázni senkit, és a korrupcióban nem a határokat kellene méricskélni, hanem meg kellene az egészet szüntetni. Így aztán Brüsszelbe sem kellene menni kúszni-mászni. Navracsics Tibor úgy fogalmazott egy Válasz Online-interjúban: amennyiben Magyarország teljesíti a tárgyalásokon tett vállalásait, semmilyen pénzügyi szankció nem érheti. De arról nem beszélt, miért vállalás az, hogy a magyar kormány a jövőben jogszerűen kormányoz? Nem szégyenletes önmagában az, ha erre súlyos ígéretet kell tenni? Értem én, hogy például Navracsics Tibort nem rázza meg, amikor kétnaponta megy különböző ígéretek benyújtása tárgyában alkudozni Brüsszelbe, de az vajon nem számít, hogy ez a kuncsorgás az egész országnak megalázó?

Mi történt az elmúlt tizenkét év alatt? A kormányzat eljátszotta, hogy védi Európát meg a kereszténységet, csak miközben ezt tette, a közéletet átitatta a korrupció, alapélmény lett kormányzati főemberek zavartalan ügyeskedése, aztán amikor baj van, bemutatnak néhány már tarthatatlanná vált főembert: Völner Pált vagy Schadl Györgyöt. Hogyan viszonyul ez a kettő egymáshoz: a kereszténység védelme meg a korrupció?

Csak a hazugság meg a mellébeszélés megy szakadatlanul, például: miközben a kormányfő multiellenes kirohanásokat fogalmaz odarendelt hallgatósága előtt, megvalósul a kormányzati korrupció leggyalázatosabb gyakorlata, az úgynevezett stratégiai együttműködés, amellyel a közvélemény előtt kiátkozott multik különleges kedvezményeket kapnak. Így lett Magyarország a német autóipar legnagyobb szerelőcsarnoka – állapította meg Gwendoline Delbos-Corfield zöldpárti EP-képviselő e lapszámunkban olvasható interjújában. Nyilván nem az a baj, hogy az országban multik telepedtek meg, mert ellenkezőleg: az csak jó. De mire föl ez a kormányzati hazudozás nagy nyilvánosság előtt rossz multikról, akik a függöny mögött amúgy jók? Miért nem lehet egyenesen beszélni?

Vagy itt van a kormányzat által hatalmas robajjal bejelentett Integritási Hatóság a korrupció megelőzése céljából. „Az integritás-tanácsadó az intézkedési terv alapján javaslatot tesz az államigazgatási szerv hivatásetikai és antikorrupciós témájú képzései megtartására, valamint közreműködik ezek végrehajtásában” – írja többek között a törvényjavaslat. Lesz, aki ezt komolyan tudja venni? Hiszen ez nem több, mint mondjuk egy vállalaton belül létrehozott ellenőrzési osztály. Ehhez hasonló intézkedések betartására tett ígéretet a kormány, amit az unió akkor fogadhat el, ha becsukja a szemét, vagy ha komplett hülyének tetteti magát. Pillanatnyilag a magyar kormánynak ez az egyetlen reménye.