Élet és Irodalom,
LXVI. évfolyam, 32. szám, 2022. augusztus 12.
KOVÁCS ZOLTÁN
Halálos csóknak nevezi Káncz Csaba, a privatbankar.hu geopolitikai jegyzetírója Orbán Viktor magyar kormányfő egy-egy hivatalos útját, pontosabban a kormányfői látogatás után bekövetkező sajnálatos események sorozatát. Tény, hogy Orbán szinte bárhol fordult meg a világban, nyomában halál, káosz, belpolitikai válság, legutóbb pedig, miután küldöttségével elbúcsúzott Donald Trumptól, az exelnök floridai birtokán házkutatást tartott az FBI, ennek végkifejletéről még nincs hír. Annyit tudni, a korábbi elnök különlegesen fontos iratokat vitt magával a Fehér Házból. A jegyzetíró felidézi a látogatások sorát, amit néhány további elemmel dúsítva közlünk.
Az orbáni rontás 2008-ban kezdődött, amikor az akkor még ellenzéki Fidesz-elnököt meghívták a republikánusok elnökjelölti konvenciójára. Ezután nem sokkal az ismeretlenségből előbukkant chicagói szenátor, Barack Obama nyerte a választást John McCain ellen.
Az egyik legemlékezetesebb: Hoszni Mubarak egyiptomi elnök 2011-ben fogadta Orbánt Kairóban, ami után pár nappal kitört az Arab Tavasz, és az egyiptomi diktátor 30 év után elveszítette a hatalmát.
2011 májusában Kan Naoto japán miniszterelnökkel találkozott. Naoto három nappal ezután lemondott a posztjáról.
Ősszel Szultan bin Abdel-Azíz szaúdi herceg fogadta a Fidesz elnökét. A herceg két héten belül meghalt.
Ugyancsak 2011-ben ősszel, Brüsszelben Orbán Silvio Berlusconit biztosította legmélyebb támogatásáról. Az olasz miniszterelnök két héten belül lemondani kényszerült.
Szeptemberben Orbán 48 órán belül két kollégáját is megbuktatta. Előbb Vilniusban Andrius Kubilius litván miniszterelnököt, aztán Tbilisziben Miheil Szaakasvili grúz elnököt látogatta meg. Az utóbbi kampánygyűlésén beszédet is mondott. Mindketten elveszítették a választást alig pár nappal Orbán látogatása után.
2014-ben Robert Fico jött. A szlovák miniszterelnök a pozsonyi államfőválasztás nagy esélyese volt, de a szavazás előtt három nappal találkozott Orbánnal – nagy meglepetésre Fico kikapott.
Orbán az UEFA elnökét, Michel Platinit meghívta Magyarországra, nem sokkal később a francia sportvezető ellen korrupciós vádakkal eljárást indítottak. 2015-ben Orbán Sepp Blatter FIFA-elnöknek gratulált az újraválasztásához. Egy héten belül Blatter ellen nyomozás indult, és lemondott.
2019-ben, az EP-választás előtt Heinz-Christian Strache osztrák kancellárhelyettest fogadta Pesten, hogy egy illiberális-szélsőjobboldali koalíciót kovácsoljon össze (Kurz kancellár nem fogadta el a meghívását), Strachéról pár nappal később nyilvánosságra került az ibiziai botrányvideó, és távozott a politikából.
És akkor a legutóbbi látogatás. Orbán nemrégiben beszédet mondott az Amerikai Konzervatív Unió (CPAC) konferenciáján Texasban. A magyar miniszterelnök felszólalása a How we fight, vagyis „Hogyan harcolunk” címet viseli. A beszéd értékelésének két végpontja: a teljes érdektelenség és a korszakos esemény. Valószínűleg egyik sem igaz. Orbán utóbbi nemzetközi megnyilvánulásainak szinte mindegyikére igaz viszont, hogy ellentmondanak a józan észnek. A februárban már minden épelméjű ember számára kétségtelenül meginduló orosz invázió előtt néhány nappal Moszkvába repül, hogy tárgyaljon az orosz elnökkel. Amint kormánypárti szakírók értékelték, ez a találkozó békemisszió volt: annak persze eléggé sikertelen, viszont jó alkalom, hogy Orbán mint tényező mutatkozzon meg a világ előtt, és ha véletlenül Oroszország jól jönne ki a háborúból, be lehet nyújtani Putyinnak a számlát. Milyen békemisszió az ilyen, aminek tétje, hogy kapjunk olajat, akármi lesz. A texasi útja sem volt másra jó, a magyar kormányfő itt is vabankot játszott annak reményében, hogy a következő választást Trump nyeri, és akkor majd be lehet nyújtani a számlát. Van ilyen lépés, van ilyen játék, de alapjában véve úgy korrekt, ha a kártyás a saját vagyonát teszi föl, nem pedig a hazáját. Az úgy már nem korrekt. Ráadásul Simonyi András korábbi washingtoni nagykövet egy televíziós beszélgetésben idézte az Egyesült Államok egykori republikánus alelnökének, Dick Cheney-nek a szavait, miszerint „Donald Trump a legnagyobb veszély az amerikai demokráciára nézve. Ha ezt a figyelmeztetést nem hallja meg valaki, aki konzervatívnak vallja magát, akkor nehéz azt hinni, hogy bármit is megértett Amerikából.” Orbán nyilván látogathat bárhova, Putyinhoz is, Trumphoz is, a baj az, hogy ez a két ember igen kártékony szerepet játszik a világban. Keresheti a kegyeiket, ebből semmi egyéb nem látszik, mint hogy ha Putyin és Trump megnyeri a saját csatáját, az bizonyosan körvonalazódik, hogy már megint a rossz oldalra fogunk keveredni.