Keletről, Nyugatról

Felesége és néhány politikai ripacs társaságában Orbán Viktor látogatást tett Ferenc pápánál. Mint mondotta, nagy magyar tradíciót erősít azzal, hogy választási győzelmüket követően a Szentatya meghívását fogadta el elsőként. Eddig nem erősítette a tradíciót, korábbi győztes választások után például Ausztriában járt először, később Lengyelországban, de végül is mindegy. Ráadásul a kormányfő úgy beszél a meghívásairól, mintha abból annyi lenne, hogy hirtelen azt sem tudja, mibe pakoljon, pedig hát Európa elnökei vagy kormányfői közül momentán legföljebb, ha Aleksandar Vučić látná szívesen. Szóba jöhetett még a szlovén választások előtt magyar pénzzel kitömött Janez Janša, de teli buksza ide, teli buksza oda, Szlovéniában van még közélet és van még tartás, az ottani választópolgárok Janšát azzal a kifejezett üzenettel menesztették, hogy nem akarnak országukban Orbán-féle berendezkedést. Orbán maga is elgondolkodhatna azon, hogyan fordulhat elő, hogy ma már nem szívesen látnák se Varsóban, se Prágában, se Pozsonyban. Talán, ha Moszkvában, ott meg már járt három nappal az orosz invázió előtt. Akkor hosszan ült a Kremlben, nézte Putyin vizenyős szemét, és nem látta meg benne a halálos veszedelmet.

Pontosabban most kiderült, hogy valamit mégiscsak tudattak vele, például azt, hogy május 9-én véget ér az ukrajnai háború. Ezt a legilletékesebbtől, Orbán miniszterelnöktől hallotta a pápa: „Orbán Viktor, amikor találkoztam vele, azt mondta, az oroszoknak van egy tervük, hogy május 9-én vége lesz a háborúnak” – mondta Ferenc pápa a Corriere della Serának. Azért bárhogy is, ez kolosszális mondat, gondoljunk csak bele: a pápát Orbán tájékoztatja az orosz háborús tervekről. Nekünk, magyaroknak ilyentől persze már a szemünk sem rebben. Kétnaponta hallunk a kormányfőtől orbitális kijelentést, és kétnaponta ugyanezek cáfolatát, tessék néhány: a banki különadó időleges lesz – a banki különadó végleges lesz. Átmenetileg használjuk a magánnyugdíjpéztári megtakarításokat – véglegesen elvesszük a magánnyugdíjpénztári befizetéseket. Nem támogatjuk Ukrajna uniós tagságát – a legelkötelezettebben támogatjuk Ukrajna uniós tagságát.

Attól tartok, a pápának gőze sincs, kivel is ült le magánbeszélgetésre, de jellemző, hogy mire szedelődzködtek, a szentatya sápadt hangon kommentálva Orbánt azt mondta: reméli, hogy amit mondott, úgy is van. A képlet nagyon egyszerű: vagy blöffölt a magyar kormányfő, és mondott valami váratlant, vagy ha a háború napra pontosan bemondott befejezésének van információs alapja, az csakis a magyar kormány legkorrektebb partnerétől, Vlagyimir Putyintól származhat. De vajon miért hinnének Orbánnak? A magyar kormányfőnek három hónapja szemmel láthatóan semmiféle érdemi mondanivalója nincsen a háborúról, megy az események után. Lehetett volna alakító tényező is, de ahhoz szélesebb látókör kellene, nem csak napi szintű ügyeskedés. Ha kormányzásának kezdetén végrehajtja, de legalábbis belekezd az orosz energiafüggőség enyhítésébe, ma az ország kedvezőbb helyzetben lenne. Amúgy a függőség enyhítése volt a 2010-es választások előtti időkben a Fidesz kampányának egyik fő eleme. 2007-ben a Fidesz 19. születésnapján még szó szerint ezt mondta: „Lehet, hogy az olaj Keletről jön, de a szabadság mindig Nyugatról érkezik.” Vagyis néhány évvel korábban még nekiesett Gyurcsánynak Putyin-kapcsolatai miatt, majd kormányra kerülve, 2010-ben épp ő volt az, aki olyan szorosra fűzte a barátságot, amilyenre csak lehetett. Meghirdette a keleti nyitást, a többi ismert. Biztosan volt benne gazdasági haszon, de hogy nem annyi, mint amennyi politikai kár, az fix. Már persze, ahogy ő művelte. Kelet-ázsiai lovas mutatványosokkal parádézott, a Türk Tanács elnökségének póttagja lett, itt-ott egyetértőleg szavazgatott török ellenzéki bebörtönzése ügyében, nem állt ki az ujgurok mellett, köztörvényes bűnözőt menekített be és gyilkost engedett át olyan országnak, ahol azóta azt már kitüntették. Az ő világában ez volt a keleti nyitás: ekkor már olcsó olaj reményében, és nem törődve a szabadságjogokkal. Magyarország energiafüggése Európában az egyik legaggasztóbb, ami nyilván adódik a szocialista korból maradt struktúrából – végtére is a keleti blokk az egykori Szovjetunióból vásárolta az olajat és a földgázt. Ilyenformán bojkott esetén valóban mi fizetnénk a legnagyobb árat. De hát a szocialista világnak három évtizede vége, ezen belül Orbán ötödik kormányzati ciklusát kezdi. Ez idő alatt talán eszébe sem jutott az orosz energiafüggés, vagy ha igen, azt ő folytonos Putyinhoz dörgölődzéseivel csak erősítette. Hogy ennek milyen politikai ára lett, félő, már be sem látja: ha most kérdeznék tőle, mi jön Keletről és mi jön Nyugatról, talán nem is tudná, mi a kérdés, és miről van szó.