Élet és Irodalom,
LXVI. évfolyam, 8. szám, 2022. február 25.
KOVÁCS ZOLTÁN
Az Iványi Gábor és gyülekezete ellen folyó eljárást lehet éppenséggel jogi jellegűnek tekinteni, de ez így súlyos leegyszerűsítés lenne. Hosszú folyamat. Tartalmilag azt mutatja, hogy Orbán számára azok a legnagyobb ellenségek, akik őt még fiatal korában ismerték, és valamiképp társak voltak a Kádár-rendszer ellenében. A rendszerváltás előtt kezdődött, és most a Dankó utcai végkifejletbe torkollt.
A történet a szemünk láttára zajlik: az Orbán-kormány 2010 óta hadjáratot folytat Iványi Gábor ellen, miután a magyarországi hitélet vezetői közül jóformán egyedüliként kritizálja a szegényellenes és erkölcstelen kormányzati politikát. A gyülekezet egyházi státuszát megvonták, elvették az egyszázalékos adófelajánlás lehetőségét is. Iványiék azóta bírósági úton próbálják járandóságaikat behajtani az államtól, 2017-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága csaknem egymilliárd forintos kártérítést ítélt meg nekik, amiért a kabinet elvette tőlük és nem hajlandó visszaadni az egyházi státuszt. Iványi szerint azt az adóhatóság is elismerte, hogy jogtalanul tartotta vissza a nekik felajánlott egyszázalékos adó összegét, és az idén átutalta a mintegy negyvenezer felajánlás szerint járó mintegy 315 millió forintos összeget, ám a 2016–2019 közötti időszakkal azóta is tartoznak nekik. Közben az állami bürokrácia folyamatosan vegzálja a gyülekezetet, a hatóságok egyik eljárást a másik után indítják a MET ellen. Másfél éve tartozás miatt akarták kikapcsolni a gázt a testvérközösségnél, úgy, hogy közben a magyar állam is tartozik nekik. Hétfő reggelre aztán máig ki nem derített közvetlen ok miatt a NAV nyomozói „bűnügyi helyszínné” nyilvánították a gyülekezet VIII. kerület, Dankó u. 9., 11., 13., 15. alatti ingatlanjait, feltörve vagy harminc zsákba pakolták az egyház és a jótékony szervezetek iratait, de jelenlévők és Iványi egybehangzó állítása szerint nem voltak hajlandók elárulni, miért is vannak jelen, milyen ügyben és ki ellen nyomoznak. Végül távozáskor átadtak egy „határozatot” és egy „jegyzőkönyvet”, melyben csak általánosságokban említették, hogy az eljáráshoz joguk volt. Utóbb kiderült, hogy a hatóság költségvetési csalás ügyében nyomoz ismeretlen tettes ellen. Ez könnyen meglehet, a hatóságnak joga van hozzá, amint azt Kiszely Zoltán politológus, a Századvég Politikai Iskola tanára is lázasan magyarázta az atrocitás estéjén. Okfejtése nyilván meggyőzőbb lett volna, ha kitér arra is, a hatóság erőbedobása miért szelektív. Miért lassul le például sajnálatos módon megtévedt kormányzati emberek ügyeinek feltárásában, aminek következtében köztörvényes ügyekben hivatalosan meggyanúsított emberek szavazgathatnak? Ilyen kérdéseket az Orbán-kormány harmadik ciklusában föltenni teljesen fölösleges: a kormányzat tagjai, baráti köre, nem utolsósorban kedves családtagjaik saját kezükkel és példamutatásukkal züllesztették idáig az országot. Kiszely ebben a közegben bontogatta szárnyait, nőtt föl, ma már tanáremberként ő hinti a linket a jövő generációjának.
Ami az esetet illeti, szakvélemények alapján, de azért a szavak szimpla köznapi jelentésének akár közepes ismeretére alapozva, a legegyszerűbben fogalmazva: a költségvetési csalásnak több elkövetési tényállása van, és valamennyi föltételez csalárd vagy megtévesztési szándékot. Vagy tévedésbe ejtést, valós tény elhallgatását, esetleg kedvezmény jogtalan igénybevételét vagy a jóváhagyott céltól eltérő felhasználását. És természetesen, hogy ezek valamelyikével kárt okoz.
Azt sem érteni pontosan, miért kellett hadszíntért csinálni a gyülekezet telephelyéből, amikor az évek óta érkező hírek szerint Iványi Gábor folyamatosan együttműködik a hatóságokkal, ezt a hatóságok is többször megerősítették. Nálam sokkal avatottabb jogászok egyöntetűnek mondható véleménye szerint az a körülmény, hogy valaki nem tett eleget közteherfizetési kötelezettségének, önmagában nem veti fel a költségvetési csalás gyanúját, ami miatt házkutatást kellene tartani. Ehhez alighanem kell az adó vagy más közteher eltitkolásának szándéka is. Márpedig Iványi évek óta visszatérően tárgyal az adóhatósággal épp a tartozások átütemezése ügyében, sőt, időnként volt olyan híradás, hogy részleges sikert ért el. A „tévedésbe ejtési” szándék tehát az ő esetükben igencsak kérdéses, legalábbis az ismert információk alapján.
Iványi Gábor már akkor szervezte gyülekezetét, amikor javában dúlt a Kádár-rendszer. Akkoriban ismerte meg Orbán Viktort, aki még liberális nézeteket vallott, felemelte szavát a szegényekkel kapcsolatban, tanszabadságot követelt, törvény előtti egyenlőséget, szabad választásokat. Abban az időszakban, amikor Orbán az orosz megszállás tarthatatlanságát hirdette, nem pedig a mai Orbánt, aki a Putyin-barátság mellett agitál és Kína kegyeit keresi. Iványi egyike azon egyre kevesebbeknek, akik a mai zsarnokot szembesíthetnék fiatalkori önmagával. Ebbe a tükörbe Orbán már nem akar és nem is képes belenézni, így lett Iványi gyülekezetének Dankó utcai telephelyéből úgynevezett bűnügyi helyszín.