Zavargásokat lát

Amikor az 1990-es választások miatt rövid kinttartózkodás után otthagyta az oxfordi Pembroke College-ot és hazajött Angliából, szószólója lett a szegényeknek, szabadságjogokról beszélt, majd Hősök terén elmondott beszédében a szovjet csapatok kivonását követelte. Ma már tény: a csapatkivonási tárgyalások korábban lezajlottak, és bár lehetett ilyet követelni júniusban is, gyakorlati jelentősége akkor már nem volt. Összes megnyilvánulása arról szólt, hogy senki ne elégedjen meg azzal, ami van: a hallgatással, a belenyugvással, és a rendőr ne kezdhesse fenyegetőn úgy, hogy „ellenkező esetben”, és különösen ne, hogy mindeközben gumibotjával a tenyerét csapkodja. Angliában az angol liberális filozófia történetéről tanult, de nem jutott a végére.

Különben is, ki emlékszik Magyarországon arra, ami harminc évvel ezelőtt történt! A kormány meg a hozzá kapcsolódó, súlyos közpénzeken működtetett, közmédiának nevezett, kormánysajtóként funkcionáló szervezetcsoport annyira bízik az emberek feledékenységében, hogy azt is le meri tagadni, ami egy évvel ezelőtt történt. Ki emlékszik arra, hogy miket beszélt a kormányfő fiatalon? Ki emlékszik már arra, hogy a kilencvenes évek elején tömegek álltak a Kossuth téren, mert veszélyben látták a rendszerváltás értékeit? Talán már az sem, aki maga is ott állt. Húsz évvel később fideszes politikai gyorsképzőkön alaptételként tanítják, hogy a politikai tehetség nem más, mint a hatalom megragadásának a művészete. Ugyanilyen kurzusokon két szobával odébb a kormánypárt ideológiai beszállító egységének, a Századvég nevű agyondotált szervezetnek az elnöke azt fejtegeti, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Szerinte a Fidesznek fontos, hogy a hazai vállalkozói réteg megerősödjön, miközben a vak is látja, hogy nem a hazai vállalkozóréteg erősödik, hanem egy, a kormánypártot támogató, lojális társaság, amelyik a nemzeti vagyont elsősorban nem gyarapítja, hanem belőle él. S hogy a helyzet még rosszabb legyen, ma már az egykor tehetségében és szorgalmában bízó vállalkozó is egyre inkább elhiszi a hazugságokat, sőt, látva a siker lehetséges hazai útjait, örömmel korrumpáltatná magát, ahogy csak lehetősége nyílna rá. Magyarországon javarészt ez a pálya mutatkozik.

Az az ember, aki harminc éve lánglelkű szózatokat intézett a hazához, már nem foglalkozik szegényekkel, szabadságjogokkal, a nemzeti szuverenitást pedig pont ellenkezőleg ítéli meg. Inkább csapódunk egy zűrzavaros, korrupciós térséghez, mint hogy küzdelmes úton végigmennénk egy világos értékrendszerű világban, ahogy a környező országok.

Itt van például úton-útfélen, hatalmas poszterhirdetéseken az utóbbi idők legnagyobb politikai hazugsága: Orbán vidám nyugdíjasok között áll. Biztosan vannak elégedett, magabiztos nyugdíjasok is, de egyszer beléphetne mondjuk egy nagyáruházba is, ahol tízből nyolc azt nézi, van-e akciós far-hát. De ezt Orbán nem látja, nem is akarja észrevenni őket. A nyugdíjas neki már régen legföljebb ha választási kellék. Pózol velük, sőt, hogy, hogy nem, a vidám nyugdíjasok fölébe magasodik.

Vagy itt a kazah helyzet. Az országos demonstrációvá duzzadt, 164 áldozatot követelő kazah tüntetéssorozatot a hivatalos magyar álláspont az államrend elleni „jól szervezett támadás”-nak minősíti. Ne feledjük, harminc éve a mostani kormány feje a szovjet csapatok kivonását követelte, ma szimpla zavargásokat lát, és elfogadja, hogy bevonulnak az orosz katonák. Hogy a magyar álláspont legalább annyira zavaros, mint a kazah helyzet maga, jól illusztrálja a hivatalos közlemény további része: „Kazahsztán hazánk stratégiai partnere, ezért Orbán Viktor miniszterelnök a nap folyamán beszélt Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnökkel, akit szolidaritásáról és részvétéről biztosított a halálos áldozatok miatt” – közölte Orbán kengyelfutója, Szijjártó miniszter Facebook-oldalán. Furcsa szolidaritás ez, mert harmadik olvasásra sem derül ki, kivel szolidáris Orbán. A halálos áldozatok miatt a kazah elnökkel? Hiszen Tokajev nyíratta ki az ellenállókat, valamint a vele szövetséges, baráti segítséget nyújtó Putyin. Elhiszem, hogy bonyolult a helyzet, de ennek nemcsak a kazah válság az oka, hanem hogy a magyar kormány összevissza magyaráz.

Szijjártó Péter videós bejelentkezésében elmondta: „Természetesen aggodalommal figyeltük azokat az eseményeket, amelyekről a nemzetközi médiumok az elmúlt napokban hírt adtak, miszerint Kazahsztánban megpróbálták megdönteni az alkotmányos rendet, és egy jól koordinált akció keretében támadták meg magát a kazah államot.” Ez rosszabb, mint az 1956-os magyar helyzettel kapcsolatos ENSZ különbizottsági jelentés: az legalább elítélte az orosz beavatkozást, Orbán viszont a kazah politikai vezetéssel vállalt szolidaritást. Lapzártáig az egyetlen uniós tagállam Magyarország, amelyik védelmébe vette a kazah rezsim erőszakos fellépését. Lassan a világ szégyene leszünk. Markéta Pekarová Adamová, a cseh képviselőház elnöke úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor de facto Kazahsztán állampolgárainak a lelövése és az orosz hadsereg bevonulása mellett foglalt állást.

Az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy az orosz reguláris erők két napon belül elhagyják Kazahsztán területét. Stimmel.