Élet és Irodalom,
LXV. évfolyam, 47. szám, 2021. november 26.
KOVÁCS ZOLTÁN
Hülyének néznek bennünket, és ez most már alighanem így marad örökre, lássuk csak.
A Népszabadság még 2011 tavaszán részletesen beszámolt, Szijjártó akkori szóvivő pedig igen részletesen hallgatott arról, hogy az év májusának végén a magyar vidékfejlesztési miniszter az Unió csaknem valamennyi mezőgazdasági tárcavezetőjének jelenlétében ebéddel összekötött ünnepség keretében átadta az uniós pénzből felújított hortobágyi csárdát – szemlézi az ünnepélyes pillanatot Megyesi Gusztáv akkori heti jegyzetében. Másnapra kiderült, olvasható, hogy a csárda el sem készült, a konyhája se működött, az ebédet Debrecenből hozatták a vendégeknek. Kácsor Zsolt beszámolója szerint a csárdaavatón a vendégek feje fölött csupasz vezetékek lógtak a plafonból. Porcsin Zsolttól tudni, hogy a csárdától odébb ebédeltették meg a külföldi újságírókat is, ám a halászléből és pörköltből, újkrumpliból álló menüt logisztikai problémák miatt külön-külön, erős fáziskéséssel szolgálták fel, így az ebéd egy adott pillanatában az asztalon csak hallé volt (a bele való halszeletek nélkül) és újkrumpli (pörkölt nélkül). Európa azonban így is enni kezdett: az újkrumplit beleöntötte a hagymás, piros lébe, és ízlett neki. Biztos-e, hogy a kilenclyukú hortobágyi hídnak kilenc lyuka van, kérdezhették volna ezek után, de nem kérdeztek semmit, nem ellenőriztek semmit, inkább hazautaztak.
Jó tíz évvel később az RTL Klub híradójának hét eleji felvételén kerékpáros teker a főúton, valahol Szentgál és Herend között. Közben autó előzi, amihez a szemközti sávba kell áttérnie. A helyzet nem veszélytelen, egy másik autó is érkezik szemből. A két település Herend vezetésével 2017-ben 60 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatást nyert a közlekedésbiztonság fejlesztésére, a főút kiszélesítésére, a kerékpáros közlekedés segítésére. A két települést összekötő szakaszt vasárnap hivatalosan is kerékpározhatónak nyilvánították, amit azonban sem biciklisáv, sem felfestés, csupán néhány tábla hirdet az út szélén. A környéken lakók szerint ezen az útszakaszon továbbra is életveszélyes biciklizni. Barna Péter gyakran jár itt bringával: „Azok az igazi nagy, hosszú kamionok szoktak itt mászkálni. Van, hogy tényleg leszorítanak.” Összesen három kitérő-pihenőt alakítottak ki, ezzel szemben vasárnap megtartották a Szentgál–Herend kerékpárút ünnepélyes átadását. Weisz Elvira, Szentgál polgármestere a Híradó kérdésére úgy nyilatkozik, hogy „biztonsági szempontból nem igazán változott a helyzet, de mivelhogy a közúti rendszabályzat ugyanannyira vonatkozik az autósokra és a biciklisekre is, ha ezeket betartják, akkor elvileg lehet biztonságosan is biciklizni”. Ez természetesen nem jó válasz, de kiváltképp arra nem, hova lett a hatvanmillió?
Aztán itt van a hazai kamukilátók ügycsoportja, ami időben a korábbi pártvezetésű koalíciós idők terméke: elsőként is a negyvenmillióért épített, negyven centi magas kilátó története 2008-ból. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség akkor nem adott magyarázatot a bodrogkeresztúri beruházás támogatásáról, sőt a szóvivő az akkori Indexnek javasolta, hogy törölje az esetről szóló híradást. Az NFÜ-nél egy nappal később szintén az RTL-nek azt állították, nem került túl sokba a nem túl magas kilátó, amit egyébként uniós pénzből építettek.
Amúgy sem nagyon érthető ez a kilátóépítési láz: a szatmári síkságon található kétezer fős Tyukodon például javarészt uniós pénzből 11 kilátó épült fel újabban, amit a helyiek többsége nem is ért igazán. Kiderült, a kilátók gyakorlatilag ellepték a teljesen sík környezetben elhelyezkedő falut, igaz, egy részüket alig lehet megközelíteni a gaztól. Darabonként 24 millió forinttal támogatták a kilátókat, ami azért is érdekes, mert a faluban egy ház sem kerül többe hárommillió forintnál. A Hír TV Célpontjának riportere beszélt akkoriban az egyik kilátóépítővel, aki tyukodi könyvtáros közmunkás, ő azt mondta, ötmillió forint haszna volt az építkezésen – de ha puhább fából építi, akkor tízmilliót is húzhatott volna rajta.
A kilátói kategóriában azonban alighanem mégiscsak Nyugotszenterzsébet a verhetetlen. Nemzetközi klasszis: a baranyai település lakói új buszmegállót szerettek volna, de erre nem volt semmilyen pályázati pénz, kilátó építésére viszont igen. Ma már ott várják a buszt, a kilátón.
Amúgy ezek természetesen nem komoly pénzek ott, ahol naponta döntenek tízmilliárdok sorsáról úgy, hogy minden csak később derül ki pályáztatásról, eljárásról, a döntések kedvezményezettjeiről. Szóra csak azért érdemesek, mert fölső szintű döntések alsó szintű ismétlődései. Eljárási és módszerbeli különbségek nincsenek: ha úgy tetszik, mi mindig jól átverjük a köcsög Európát.
Ebből adódik a kor jellegzetes, visszatérő képe, nézzünk csak a helyi fideszes képviselő, Ovádi Péter közösségi oldalán látható képekre. Helyi fiatalok ünnepélyesen végigbicikliznek a nem létező bicikliúton.