Adományok és kapományok

Ismertetnék egy történetet, forrás a 24.hu kiváló írása, szerző: Horváth Csaba László. Lényege, hogyan lakja az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke, Veress László családja azt a II. kerületi ingatlant, amit korábban olyan alapítvány vásárolt meg, amelyiknek a célja a határon túli magyarok támogatása.

Szereplők. Visontai Kálmán, a Magyar Tehetségekért Határtalanul Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Veress László, az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak a kabinetfőnöke.

További szereplők: oknyomozó újságírók, Veress anyósa, egy sógornő.

Cselekmény. A 24.hu cikke szerint az alapítvány külföldi forrásból több mint 300 millió forinthoz jut. (A külföldről támogatott szervezetek listájára nem került fel.) A pénzből az alapítvány egy Lórántffy Zsuzsanna úti nagy értékű villalakáson túl 1 darab Audi 6-ost is vásárolt, amit a kuratórium elnöke használ, a sógornője pedig 1,8 millió forint adományt kapott. (Noha nem határon túli.)

Az újságírók felkeresték az ingatlant is, ahol Veress anyósa nyitott nekik ajtót. A kabinetfőnök először tagadta, hogy a családja lakna a házban, ám amikor szembesítették vele, hogy az anyósa volt az, akivel a kapuban találkoztak, bontotta a vonalat. A helyszínen egyébként semmi sem utal arra, hogy az alapítvány használná az ingatlant, csak a földhivataltól kikért tulajdoni lapról lehet tudni, hogy az ingatlan ezé a szervezeté. (Már az újságírói érdeklődést követően valaki filctollal annyit kiírt, hogy MTHA, ami a Magyar Tehetségekért Határtalanul Alapítvány rövidítése.)

A portál munkatársai keresték a kuratórium elnökét, Visontai Kálmánt is. Visontai a telefonban először tagadta, hogy Veress családja használja a II. kerületi lakást, majd miután neki is jelezték, hogy parlamenti munkatársának anyósa nyitott ajtót, elismerte, hogy valóban Veress László rokonai vannak az ingatlanban. „Három-négy napja vannak ott, és mondjuk, még egy hétig” – fogalmazott. Ehhez képest egy nappal későbbi írásbeli válaszában azt írta – Veress anyósa és apósa említése nélkül –, hogy szeptember 1-je óta „egy külhoni magyar házaspár” részére biztosít az alapítvány térítésmentes elhelyezést, mindaddig, amíg a súlyos, krónikus betegségben szenvedő egyik házastárs magyarországi gyógykezelése ezt szükségessé teszi. Az ötszobás, 164 négyzetméteres lakást 240 millió forintért vásárolta meg a Magyar Tehetségekért Határtalanul Alapítvány. Visontai azt is mondta, befektetésként vették, mert amikor az alapítvány elkezdte a működését, akkor a koronavírus-járvány is elindult, ez pedig jobb döntésnek tűnt, mint hogy bankban álljon a pénz.

Ennek ellentmond, hogy a lakást 2019 júliusában vásárolták, a koronavírus-járvány első fertőzöttjeit azonban csak 2019 legvégén azonosították Kínában. Világjárvánnyá pedig 2020 márciusában nyilvánították, Magyarországon is ekkor jelentek meg az első betegek. Arról is szólt Visontai, hogy befektetésük idővel más célokat fog szolgálni, arra utalva, hogy esetleg eladhatják az ingatlant. Ehhez képest írásos válaszában azt közölte, hogy a megvásárolt lakás rendeltetése az alapítványi célok segítése, mégpedig közösségi központként. A kuratóriumi elnök állítása szerint ő maga nem kap fizetést az alapítványi munkájáért, amit négy évre vállalt. Cserébe a 13 millió forintért vett Audi A6-ost ő használja. Ez az Audi-használat, ahogy Visontai mondta, tiszteletdíj. Vagy kompenzációja, egyre megy.

Magyar történet az ezredforduló éveiből. Adott Csonka-Magyarország, a határontúliak, ahogy a hivatalosság nevezi az elcsatolt területeken élőket, aztán egy alapítvány és az alapítványból táplálkozó és annak hasznait szedő kurátor, annak családja, felmenők, feleség. Ez már így van: az anyaország segíti a határon túl élő magyarokat, de mintha túl sok lenne a Visontai meg túl sok a Veress. A háromszázmilliós ingatlant Veress-rokon lakja, az alapítvány nagy értékű kocsiját egy Visontai előnevű használja, és akkor még bejön a képbe a kuratóriumi elnök sógornője, aki ugyan még csak nem is határon túli, de kap 1,8 millió forint adományt.

„Az Alapítvány – olvasható céljáról a honlapjukon – lehetőségeihez mérten támogatni kívánja a Magyarországon, a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban bárhol magyarul tanuló, önmagukat magyar nyelven képezni akaró fiatalokat.”

Ugyan melyik e történetnek az a pontja, ahol a Magyar Tehetségekért Határtalanul Alapítvány egyetlen célja is teljesedésbe ment? Hol vannak ebben a történetben tehetségek? Hol vannak itt fiatalok, hol a nyelvi képzés lehetősége? Sehol. Lórántffy utcai ingatlan, Audi 6-os meg a sógornő adománya. Pontosabban: kapománya – ha van ilyen szó, de miért is ne lenne, a nyelv könyörtelenül igazodik az élethez. „Ez nem az a klasszikus történet, hogy az állami pénzeket jól lenyúlták, ami egyébként rendszeres” – vonta meg a mérleget a házelnök kabinetfőnöke.

Úgy tizenöt évvel ezelőtt érdeklődtem a határon túl élők támogatási lehetőségeiről egy ugyancsak tapasztalt, ilyen ügyekben nagyon is járatos, készséges hivatalnoktól, hogyan segíthetne az ÉS kiadója adottságaihoz igazodó mértékű támogatással egy akkor ugyancsak bajban lévő kis kárpátaljai könyvtárat. Hova kellene befizetni, milyen számlára? Zoltánkám, mondta akkor igen barátságosan, beleteszi a zsebébe, fölül a vonatra, és amikor megérkezik, átadja a könyvtár vezetőjének. Ha nem így csinálja, az a pénz soha nem ér oda.

Eszmei mondanivaló: milyen igaz.