Élet és Irodalom,
LXV. évfolyam, 41. szám, 2021. október 15.
KOVÁCS ZOLTÁN
Ma már történelem. 2001-et írunk, az első Orbán-kormány harmadik éve. A ciklusnak az az esztendője, amikor a problémaérzékeny miniszterelnök kihelyezett kormányüléseket tart ott, ahol éppen baj van. Módszertanilag ezek úgy zajlottak, hogy a kabinet tagjai először fölmérték, hol a baj, majd, miután megállapították, máris autóbuszba ültek. Megérkezésük után, mielőtt bármi történt volna, a minisztertanács heves ebédezésbe fogott. Mindig ott főztek rájuk, ahol a legnagyobb volt a gond. Egy júniusi napon a kabinet arra jutott, hogy teendők vannak a Balatonnal. Még le sem kanyarodtak Enyingnél a 71-esre, egy alsóörsi gazda közpénzen akkora ebédet főzött, hogy a közeli falu polgármestere zavarában falunapot rendelt el.
Őszre járva a kormányfő megállapította, hogy a zalai dombvidéken sok a zsebszerződés. Osztrák parasztok bérlik a magyarok vérrel és izzadsággal öntözött földjeit. A kabinet Zalába sietett, és mielőtt bármi történt volna, az autóbusz hasából előpréselődő nagyszámú Mátyás királyt a kálócfai Szabó gazda invitálta ebédre. Tán az elfogyasztott pálinkától, talán a nehéz alpokalji levegőtől részegülten Orbán beszélni kezdett: „…ennek az osztrák vircsaftnak, ami itt folyik, véget kell vetni. Minden osztrák gazda, aki Magyarországon földet vásárolt, örüljön, hogy ezt ép bőrrel megúszta!”
Hogy az ép bőr mit jelentett, nem tudni, de mielőtt véget vetett volna az osztrák vircsaftnak, megbukott a 2002-es választásokon. Aztán a 2006-oson szintén, de ő nem felejt. Ismét kormányra jutva, 2013-ban olyan törvényt vert keresztül a parlamenten, amely azonnali hatállyal és kompenzáció nélkül felbontani rendelte a korábban megkötött földhaszonbérleti szerződéseket. Mármost ennek a megszakításokkal évtizedes szájalásnak vetett véget az Európai Bíróság az évi döntése, amely az uniós joggal ellentétesnek és aránytalanul súlyosnak ítélte az idevágó magyar jogszabályt.
Miként értékelte ezt a kormány? „A mostani brüsszeli döntés azt is jelzi, hogy ha az ellenzék jut hatalomra (2014-ben – KZ), akkor a magyar föld ismét veszélyben lesz. Elvennék a magyar gazdáktól az általuk tisztességesen megvásárolt földeket, és ahogy ez a brüsszeli döntés is jelzi: külföldi spekulánsok kezére játszhatnák.” A tárca közleménye félrevezető: az úgynevezett zsebszerződés alapján a külföldi bérlő a magyar gazdának fizetett bérleti díj fejében művelte a földet. Hol itt a jogszerűtlenség? De mintha az ausztriai gazdák magyarországi földbérleti ügyeikkel bogarat tettek volna a kormányfő fülébe, néhány évvel később, tavaly nyáron megpróbálta ugyanezt, csak visszafelé: állami pénzből akart külföldi ingatlanokat venni, erre miniszterelnöki határozattal 100 milliárd forint közpénzzel létrehozta a Termőföld Magántőkealapot. Ez arra szolgált volna, hogy termőföldeket vegyen a kelet-közép-európai régióban, segítve a magyar mezőgazdasági vállalkozások külföldi terjeszkedését. Orbántól soha nem állt távol az a gondolkodás, hogy amit Magyarország rovására károsnak és jogszerűtlennek ítélt, az önmagában jogszerű lesz attól, hogy az ő kormánya teszi meg külföldi érdekek ellenében. Ennél persze bonyolultabb a helyzet, hiszen az uniós szabályok lehetővé teszik a külföldi földvásárlást. A valószínűsíthető ok egyrészt formai: az Orbán-kabinet nem értesítette a szomszédos országok kormányait, márpedig ilyen összegkeret esetén ez erősen indokolt. Előbb a szlovák külügyminiszter vonta kérdőre Szijjártó Pétert, hogy erről a stratégiáról miért a sajtóból kell értesülnie, aztán a hét elején Eduard Heger szlovák miniszterelnök is tárgyalt Orbán Viktorral a földvásárlásokról. Orbán ezután hivatalos levelet küldött azzal, hogy leállítja a tervet – ez pedig a közlönyben közzétett határozattal a gyakorlatban is megtörtént. A másik ok alighanem tartalmi: a szlovák kabinet egyszerűen nem kér a törni-zúzni sosem rest Orbánból, jobb, ha ilyen formában be sem teszi a lábát Szlovákiába.
Ez akkor tehát rendeződött volna, bár Heger kormányfőnek ne legyen kétsége. Ha Orbán tavasszal nyer, ezt a földvásárlási projektet újra előveszi, függetlenül attól, hogy a rendelet szerint a földszerzésre korábban elkülönített forrásokat erre a célra már nem lehet felhasználni. Hogy akkor mire használják fel mégis, arról majd egy következő határozat dönt, feltéve ha a kormányzati politika lázas forgatagában addigra ebből a százmilliárdból marad még valami.