Élet és Irodalom,
LXV. évfolyam, 39. szám, 2021. október 1.
KOVÁCS ZOLTÁN
Fölidézném, mit nyilatkozott Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója ez év április 21-én az M1 Ma reggel című műsorában azzal kapcsolatban, hogy azokban a napokban készült el az ellenzéki előválasztás menetrendje. „Ami itt zajlik, az a Barátok közt politikai különkiadása. Látszólag van drámai feszültség és konfliktus, de egyre több jel utal arra, hogy a lapokat előre leosztották. Több párt is bejelentette, hogy több választókerületben nem indítanak jelöltet, ami azt jelenti, hogy a pártok egymás között felosztották a helyeket. Létre fog jönni az ellenzéki összefogás, és Gyurcsány Ferenc DK-elnök neve is ott lesz a listán. (…) Személyi viták és pozícióharcok léteznek, ebbe tartozik az MSZP-s Tóth Csaba és Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő csörtéje is, amely hónapok óta zajlik, de minden valószínűség szerint ez is kompromisszummal fog zárulni.”
Ami az utóbbit illeti, hát, minden valószínűség szerint. De aztán pont ellenkezőleg: Tóth Csaba súlyos méltatlankodások közepett lépett végül vissza, a Mráz által valószínűsített kompromisszumból nem lett semmi. Érdekes fölvetés egy politológustól az is, hogy az előválasztás előrevetít személyi vitákat és pozícióharcokat, mintha azt meg lehetne vívni ilyenek nélkül, de hát nem: az előválasztás legtöbb esetben személyi vita és pozícióharc. Elképzelni sem tudom, miféle különlegességet és rosszat lát ebben a jó nevű elemző. Rövid nyilatkozatában fölbukkan Gyurcsány Ferenc is, akiről megállapítja, hogy az ő neve is ott lesz a listán (milyen listán, nem mondja: egy listán), de ezzel túl nagy kockázatot nem vállal az intézetigazgató: Gyurcsány mégiscsak egy ellenzéki párt elnöke. Neve nyilván mint szitokszó jön elő, vagy mint nagy fekete felleg, jobb, ha menekül mindenki. És pontosít is a politológus, amikor kifejti: „Ami itt zajlik, az a Barátok közt politikai különkiadása. Egyre több jel utal arra, hogy a lapokat előre leosztották. Több párt is bejelentette, hogy több választókerületben nem indítanak jelöltet, ami azt jelenti, hogy a pártok egymás között felosztották a helyeket.” Hát, ez sem egészen így történt. A pártok abban állapodtak meg, hogy minden körzetben a legesélyesebb jelölt indul, ennek eldöntésére szerveztek előválasztást. Hogy nem minden körzetben indul mindegyik párt, az teljesen életszerű, minek induljon jelölt ott, ahol nincs esélye? Hogy hol nincs valamelyik pártnak esélye, azt az elmúlt 17 választás alapján nem nehéz eldönteni. Vagyis a fentiek tükrében megállapítható, hogy bár ritka, ha egy politológusi elemzésben egyetlen jövőre vonatkozó számítás sem jön be, Mráz prognózisa ebbe a körbe tartozik. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a Nézőpont Intézet elemzőinek kezük-lábuk meg van kötve, lévén ez a cég legálabb annyira propagandaszervezet, mint amennyire értékelő-elemző, de hát azért ekkorákat nem illene tévedni, különösen ha figyelembe vesszük azokat a nyilatkozatokat is, amelyek ugyancsak ebből a körből jósoltak legföljebb közepes előválasztási részvételt. Ma már ismertek a számok, a hatszázezresnél is magasabb részvétel alighanem a szervezőket is meglepte.
Mindezeken túl igazán komikussá teszi Mráz áprilisi nyilatkozatát, hogy egy kormányzati elemző cég vezetője nyilatkozik előválasztási problémákról, holott ő tudja a legjobban, hogy az bármilyen nehézségek árán is, de a politikai kultúra keretein belül történik. Szemben a kormányoldallal, ahol a jelölti kiválasztás többnyire a Fidesz pártelnökének személyes audienciáján folyik, alapeleme a lojalitás.
Az előválasztás az ellenzék utóbbi tíz évének legnagyobb és legsikeresebb politikai innovációja, ami önmagában természetesen nem hozza a végső sikert, mert az ennek a korrupt, igazságtalan, gyűlölködő kormányzatnak a leváltását jelentené. Ezzel nem mondom, hogy az Orbán-kormány mindent rosszul csinált, így biztosan nem lenne igaz. De a tizenegy kormányzati év eredményét érezni: a soha nem látott gyűlölködést, nemzeti széthúzást, egymás iránti gyanakvást csakis azért, mert Orbán Viktoron egyre jobban elhatalmasodik a politikai téboly, hogy rajta kívül nincs más, aki alkalmas lenne miniszterelnöknek.