Minden titkok nyelvei

Márciusban megjelent írásom, az Argó és társai mintha felkeltette volna egyesek érdeklődését. Kaptam pár Facebook-üzenetet, s az egyik olvasóm kérdései az ún. „titkos” nyelvekre vonatkoztak.

Argó és társai, Magyar Narancs, 2021. március 25.

A „titkos nyelv” kifejezés természetesen nem a titkosírással kódolt angol vagy egyéb nyelvű üzenetekre utal, hanem olyan csoportnyelvekre, amelyek egyes nyelvek, például a francia vagy az angol sajátos változataként, viszonylag elkülönült zsargonokként működnek. Továbbá egy-egy rituális zsargont, mint például a szabadkőműves-szertartások nyelvét szintén értelmetlen lenne „titkos nyelv”-nek nevezni. Az ilyen rituális nyelvváltozatok és persze a bűnözői zsargonok, vagyis az argók azonban általában a szókészletükben és használati színtereikben is többé-kevésbé korlátozottak. Az első ismert magyar emléke egy „titkos” zsargonnak az az öt-hat tucat szó, amit egy buzgó hajdúböszörményi nótárius jegyzett fel a helyi tolvajnyelvből 1782-ben. Ilyesféle szavakat listázott a derék Jablonczai János, mint gagyi ’arany’, leves ’ezüstpénz’, kút ’zseb’, rajzol ’lop’, gyertyáz ’vigyáz, őrködik’.

Másrészt viszont szinte az élet minden területére kiterjedő nyelv volt a nyelvben a régi francia argó (argot), a törvényen kívüliek és társadalom peremére szorult emberek sajátos nyelvváltozata. A középkori Párizsban a bűnözők, koldusok, csavargók, szemfényvesztők (gueux) a „Csodák udvará”-ban (Cour des Miracles) gyűltek össze, ahol a vak és nyomorék koldusok varázsütésre egészségessé váltak (vö. Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényének X.3. fejezete). Olivier Chéreau műve, a Jargon du langage de l’argot réformé (1628) írta le először ennek a sajátos világnak a szerkezetét és a nyelvét (a neten olvasható az 1660-as kiadás). Az argot mellett a jargon (zsargon) szó is használatos volt hasonló jelentésben. A 15. században François Villon is használta a verseiben a coquillards ’kagylósok’ nevű rablóbanda argóját, a jobelint (Ballades en jargon). A törvényen kívüliek társadalmának elitje, a lecsúszott értelmiségiek (az ún. „skolárok”) állítólag az argó hivatásos alakítói is voltak, akik időről időre megújították ennek a sajátos nyelvnek a szókincsét, mert az argó használata nemcsak a használó identitását jelezte, hanem a nyelvnek olykor konspiratív jelentősége is volt.

A ritkánál is ritkább azonban, hogy egy bűnözői csoportnyelv olyan méretűvé növekedjen, hogy már-már önálló nyelvnek is lehessen nevezni. Talán a legközelebb ehhez a ramasi nevű indiai titkos nyelv állt, amelyet főként részben egymás felismerésére használták a gyanútlan utazókat közvetlenül a paradicsomba juttató, „fojtogató thagok” (vö. angol thug), vagyis Kálit, a halál istennőjét tisztelő szekta tagjai. A hindi ṭhag jelentése ’csaló, rabló’, a szekta tagjai (vélhetően) eleinte zárt faluközösségekben éltek Delhi környékén, később szétrajzottak minden régióba, beszivárogtak az indiai társadalom minden rétegébe, és nem egy közülük magas rangú hivatalnok lett. A ṭhag férfiak csatlakoztak a karavánokhoz, majd rúmáljukkal (azaz a sárga kendőjükkel) megfojtották a gyanútlan útitársaikat, és kifosztották őket. Csupán a nők, a zenészek, a mutatványosok és a testi hibás személyek voltak biztonságban tőlük. A ṭhagok a zsákmány egy részét Káli papjainak adományozták. A 16. századtól százezres nagyságrendűre becsülhető az áldozataik száma. Mivel a ṭhagok minden társadalmi rétegben jelen voltak, illetve a helyi családi közösségek voltak a szekta legnagyobb szervezeti egységei, nem lehetett ellenük hatékonyan fellépni. Az identitást az egymást nem ismerő ṭhagok között egyértelműen jelezte a sajátos zsargon: ennek révén ismerték fel egymást. Igaz, a ramasi szókészlete némi átfedést mutat több indiai zsargonnal, pl. kajá ’ember, férfi’, lipará ’szövet’, safedi ’ezüst’, thamóni ’vesztegetés’, basmi ’liszt’, borki ’kés’. Sok száz szó és kifejezés azonban kizárólag a ramasi eleme volt. Az elsődleges forrásunk erről a nyelvről Sir William H. Sleeman könyve, a Ramaseena (1836). Sir William egyébként nemcsak a hindi-urdu és a perzsa nyelv kiváló tudósa volt, hanem vaskezű katonai parancsnok is, akinek a feladata az volt, hogy felszámolja a szektát. Az 1830-as években Sleeman másfél ezer ṭhag vezetőt akasztatott fel, de előzőleg azért alaposan kifaggatta őket a ramasi nyelvészeti kérdéseiről. Egyébként még 1882-ben is kivégeztek egy 96-szoros gyilkos ṭhag férfit: a beszélők megfogytak, de a ramasi elemeinek a százai azonban ma is élnek az indiai zsargonokban.

A zárt bűnözői argók legtöbbször fellazulnak, majd az elemeik tömegesen szivárognak át a szlengbe, illetve nyernek polgárjogot a társalgási nyelvben. Ennek a példája egy ma is létező, igen fejlett „titkos nyelv”, a Triád (azaz a San-he-hui) nevű kínai titkos társaság nyelvének az argója, amelyből a hongkongi (kantoni) beszélt nyelvbe ment át számos szó, illetve módosult egyes szavak jelentése. Például a choi ’zöldség’ szó a triád nyelvében ’kurva’ értelemben volt használatos, ami ma már általános kantoni szleng. A gàmsáojí ’aranykéz’ („arany-kéz-ujj”) szó ’spicli’ jelentése is innen ered, akárcsak a chyun ’hüvelyk’ szó egy viszonylag új jelentése a kantoni kínai nyelvben: ’pofátlan’. Az argóból a szlengbe való átvétel annyira gyakori, hogy egyes nyelveken (pl. franciául és oroszul) a szleng szakszó helyett az argo(t) szót használják a komoly tudósok.

Az ún. „titkos nyelvek” bizonyos típusai a kirekesztett közösségek tagjainak az identitását és belső szolidaritását fejezik ki. Egy másik tényező lehet a játék: nem „titkosít” semmit, egyszerűen csak játszik például az a francia egyetemista, aki a szavak szótagjainak sorrendjét felcserélő, ún. „verlan”-ba áttett kifejezést használ. A „titkos” nyelvek egy részének már a születése pillanatában sem volt „konspiratív” szerepe, azaz a csoporthoz tartozók valójában nem is azért használtak valamiféle sajátos kódot, hogy a kívülállókat kizárják a társalgásból. Sok más esetben pedig a zsargon használatának egykor volt ilyen szerepe, de ma már inkább csak a csoporthoz tartozás jelzésére szolgál. Ilyen talán a londoni művészvilágban és főként a melegek közösségében évszázadok óta használt polari zsargon, amelynek a jelentősége sokak szerint csökkent 1967 után, amikor Angliában és Walesben eltörölték a homoszexualitás büntethetőségét (Skóciában ez csak 1980-ban történt meg). Paul Baker remek szótára, a Fantabulosa. A Dictionary of Polari and Gay Slang (2002), mintegy félezer polari címszót tartalmaz (11–62. oldal), a Youtube-on pedig több, a polari zsargont bemutató videó is található. Angliában ma már nincs szükség a polari konspiratív használatára: ez a nyelv visszaszorulóban van, talán ki is hal. Idevezet, kérem, a homofóbia kóros hiánya.