Már megint viccelünk

Néhány hete megjelent egy írásom a Magyar Nyelv című, taníthatatlan tankönyvsorozatról, amelyet az Oktatási Hivatal (OH) munkatársai írtak, akiket, ugye, csak hódolat illet meg, nem bírálat. Szükségtelen a hangnem miatt bocsánatot kérnem, hiszen az állami szerzők és intézmények páncélzata áttörhetetlen: nem is reagálnak az ilyesféle irományokra. Ennek az írásnak a tárgya egy újabb munkájuk, a Magyar nyelvi feladatlap a 8. évfolyamosok számára. Érdekes dokumentum ez, amelynek a létezéséről egy Facebook-poszt révén értesültem, majd amikor alaposan elolvastam a feladatlapot, elhatároztam, hogy írok erről egy részletes elemzést, még akkor is, ha egy ilyen nyelvi-nyelvtani teszt problémáinak a taglalása garantáltan unalmas vagy idegesítő lesz a legtöbb olvasó számára.

Az OH munkatársai a „9. évfolyamra történő beiskolázás központi írásbeli felvételi vizsgáinak feladatsorai” alapján kívánják megszűrni a középiskolai képzésben továbbtanulni vágyó nebulókat: képességeik és tudásuk szerint. Azt persze nehéz meghatározni, hogy milyen képességeket és miféle nyelvi tudást kell és lehet megvizsgálni egy csupán 45 perces teszt segítségével. Egyrészt azért, mert a teszt „központi gyártmány”, viszont az egyes magyar általános iskolákban a diákok nem azonos értékű és mélységű képzést kapnak. Mindazonáltal a tanulók sorsáról, jövőjéről ezek a központi tesztek döntenek. Másrészt azért nehéz eldönteni, hogy mit is mérjünk, mert főként azt kellene megvizsgálni, hogy milyen nyelvi potenciállal rendelkezik a vizsgázó, ami valamilyen mértékben előrevetíti a várható, jövőbeli intellektuális teljesítményét is. A kérdéseknek tehát jórészt a diák kognitív képességeire kellene irányulniuk, nem arra, hogy tudja-e például, mi az a „zöngésség szerinti részleges hasonulás” vagy más efféle tárgyi ismeret. A kérdés az, hogy milyen mértékben gondolták át az OH munkatársai, hogy mi is a feladat.

Tetszik az 1/a tesztfeladat. Össze kell rakni a KA, HA, RÓ, DUNY, PAP, TA, LAN szótagokat úgy, hogy három rokon értelmű szó jöjjön ki belőlük. Ez jó bemelegítő kérdés, nem rombolja a diák önbizalmát a feszült vizsgahelyzetben, hiszen csak „kreálnia” kell valamit: dunyha, paplan, takaró. Az 1/b kérdés: „Melyik az a szó, amelyik mindkét szótól csak egy betűben tér el? Például: tánc – láng → lánc.” A feladat a következő szópároktól egy betűben eltérő szavakra kérdez rá: véka – béke → … és láma – gyáva → ... A megoldás: béka és láva. Mindkét esetben egy két betűben különböző szópár egyik eltérő betűjét raktam be a másik szó eltérő betűjének a helyébe. Azaz: a kivonás fortélyát alkalmaztam, amely alapműveletben már 1960 körül dicséretes jártasságra tettem szert. A feladatlap óvatos szerzői azonban nem bízták rá magukat a számtan és a sors szeszélyére, mert a javítási útmutatóban ez áll: „Más megoldás csak akkor fogadható el, ha a szó megléte magyar nyelvű, szakmailag ellenőrzött szótárral igazolható.”

A 2. tesztfeladatban a szólások „hibásan szereplő számneveit” kell kicserélni – a helyes megoldást számjeggyel (!) jelölve, de nem szabad ugyanazt a számjegyet kétszer felhasználni:

Egyen áll a vásár; Nincs ki mind a hat kereke; Nekem száz;

Nem jut ötről a hétre; Négyet ütött egy csapásra.

A feladatlap szerzői által javasolt „hetet ütött egy csapásra” szólás nem létezik, ezért a szakirodalom sem tud róla, de van egy ilyen címen is ismert, sokak által feldolgozott népmese, amelynek német változatát már a Grimm fivérek is lejegyezték (Das tapfere Schneiderlein / A vitéz szabólegény címmel, KHM, 20. mese, 1819). Viszont valóban létezik a „két legyet v. kettőt üt egy csapásra” szólás, amely számos európai nyelvben elterjedt, vö. Baranyai Decsi, 1598: egy csapással kettőt ütni; fr. faire d’une pierre deux coups; a. to kill two birds with one stone. A szerzők rugalmasságát dicséri, hogy szerintük a kettő (2) is elfogadható megoldás lehet: „amennyiben a feladat kiírása alapján ez a szám csak egyszer szerepel megoldásként”. Ez a megfogalmazás gyakorlatilag azt jelenti, ugye, hogy amennyiben az első fent említett „hibás” szólás javított formája nem Kettőn áll a vásár, hanem mondjuk Hármon/Négyen, (…) áll a vásár (!), akkor elfogadható a Kettőt ütött egy csapásra. Próbálok nevetni. De nem ez itt a legnagyobb baj. A hagyományos szólások és közmondások ismerete lexikális tudás, amelyet nem érdemes egy főként a képességekre koncentráló tesztben vizsgálni. Egyébként már egy régi felmérésből is kiderült, hogy a felnőttek által jól ismert kettőn áll a vásár és a kivágta a rezet típusú szólások éppoly kevéssé ismertek az iskolások között, mint mondjuk a ma már valóban ritkán előforduló Fenn az ernyő, nincsen kas.

A 3. tesztkérdésben azt a feladatot kapta a diák, hogy a „tömegkommunikációs helyzetre” utaló szövegrészletek elé írjon „T” betűt. A szövegrészletek kontextusának a felismerése (mint megtudtam) negyedikes és ötödikes tanulók számára sem volt nehéz: 1. „Jó estét kívánok, kedves nézőink… (stb.)” → televízió; 4. „Helló, olvasók! Ez a 100. blogbejegyzésem.” → blog; 6. „Szerkesztőségünk változtatás nélkül közli az alábbi nyílt levelet.” → újság. A teljesség kedvéért az egyéb típusúak elé pedig „E” betűt kellett írniuk a diákoknak. Idézem az „E” betűsök néhány szavát is: 2. „Anya, majd este beszéljük meg…”; 3. „Kedves Naplóm!…”; 5. „Gyerekek, ma Petőfi Sándor és Arany János barátságáról fogunk olvasni”; 7. „Drága Nagyi!…” Nyilvánvaló tehát, hogy a feladat pusztán arra irányulhatott, hogy az istenadta tanuló ismeri-e a tömegkommunikáció szó jelentését. Erre én talán másként is rá tudtam volna kérdezni…

A 4. feladatban a következő Radnóti-verssel kapcsolatban tesznek fel három kérdést: „Düh csikarja fenn a felhőt, / fintorog. / Nedves hajjal futkároznak / meztélábas záporok. / Elfáradnak, földbe búnak, / este lett. / Tisztatestü hőség ül a / fényesarcu fák felett.” A címvonalra fel kell írni, hogy December, Július vagy Október a vers címe, amely probléma abban az esetben oldható meg, ha a diák ismeri, hogy mit jelent a hőség szó, továbbá tudja, hogy decemberben soha nincs hőség, októberben pedig csak mostanság van ilyesmi. Továbbá fel kell ismernie, hogy melyik az a sor, „amelyiknek minden szava alliterál”. Ehhez nyilván ismernie kell az alliterál szó jelentését. Ha ismeri ezt a szakkifejezést, akkor az a lexikális tudásának kicsiny gyémántja lehet, de az a kérdés felvethető, hogy lényeges-e ez egy olyan típusú tesztben, amelynek a célja a gimnáziumi képzésre való alkalmasság vizsgálata. A harmadik kérdés az, hogy a versben előforduló búnak szó főnév, ige, melléknév vagy névmás, azaz a tanuló felismeri-e, hogy ez a szó a kontextus alapján nem lehet főnév, hanem nyilván a bújik ige valamilyen alakja. Itt a választás valóban elárul valamit a diák koncentrálókészségéről, illetve szövegértési kompetenciájáról.

Az 5/a feladat eleve nehéz, amelyet a szerző(k) szövegválasztása még nehezít is. Meg kellett találni egy szövegben (a) az írásban jelölt teljes hasonulás, (b) a zöngésség szerinti részleges hasonulás, (c) a képzés helye szerinti részleges hasonulás és a (d) rövidülés példáit. A szövegben (a) „írásban jelölt teljes hasonulást” két szó mutat: ekkor és akkor. A diáknak ennek megállapításához fel kell ismernie azt, hogy ezek a szavak történetileg egy ez-kor és az-kor alakból származhatnak, vagy esetleg emlékeznie kell arra, hogy ezt tanította neki a tanár. A (b) „zöngésség szerinti részleges hasonulás” felismerésének feltétele az, hogy a diák memorizálta-e a mássalhangzók zöngés-zöngétlen párjait. A szövegben előfordul a hagyta (ejtsd hatyta) és a városba (ejtsd: vározsba) szó, de hasonulhat a meg különben is („mekkülömbenis”). A (c) „képzés helye szerinti részleges hasonulás” példája a szövegben a különben (ejtsd külömben), a (d) „rövidülés” pedig az otthon szóban (ejtsd othon) figyelhető meg – szerintem az ott van szókapcsolatban nem feltétlenül van rövidülés. A javítási útmutató szerint ezeken kívül „más megoldás csak akkor fogadható el, ha az a szakirodalommal igazolható”. Mire gondolt a költő? Átfutva a szöveget megakadt a szemem a mondta szón. Ennek a szokásos magyar kiejtése, mint tudjuk, nem „montta”, hanem „monta”. Megnyugodtam, mert már csak rá kell keresnem a neten, hogy leírta-e már ezt a tényt egy nyelvész valahol, oszt már el is fogadják helyes megoldásként az OH munkatársai. Hm. Viszont szerencsére az 5/b feladatban a tanulónak csupán mondatrészeket kellett felismerni, majd három szóösszetétel első elemét megtalálni (lófarok, macskakaparás, szamárfül), ami üdítően hat az előbbiek után.

A 6. feladat a diákok helyesírási tudományát vizsgálja. Magam is igyekszem betartani a szabályokat, de mivel csak úgy ötven éve foglalkozom nyelvészettel, néha megmérettetek és könnyűnek találtatok. Elsősorban az egybeírás és különírás terén vannak problémáim, mert ott a szabályok belső koherenciája mellett más megfontolásoknak is döntő szerepük lehet a norma megállapításában. Megtanultam például, hogy a díszzsebkendő szót egybe kell írni, noha a zsebkendő összetett szó, ezért a papír zsebkendő külön írandó. Nem hiszem azonban, hogy van értelme azt a tesztkérdést feltenni egy 14 éves diáknak, hogy a papírzsebkendő vagy a papír zsebkendő felel-e meg a helyesírás mai normájának. Az én lágy (nagyapai) szívemmel talán tovább is engedném a középiskolába még azokat a nebulókat is, akik nem így írják: Margit híd, hanem, horribile scriptu: Margit-híd. Mégpedig azért, mert én képes vagyok belátni, hogy működhet a kötőjeles Margit-sziget és a Gellért-hegy analógiája. Az OH munkatársai szerint viszont a papír zsebkendő és a Margit híd írásmódja jó kis tesztkérdés a gimnáziumba vágyó diákok megszűrésére. A Gellérthegy egyébként egybeírandó, ha a városrészre utal. Tudták? Mert én nem. Mélységes mély a helyesírás kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?

A 7. tesztkérdésben 11 szóból ki kell választani hármat, amelyek megfelelnek a megadott nyelvtani kritériumnak. Ez a kérdés nem túl nehéz, alapvető ismeretekre vonatkozik. Haladjunk ezért tovább a 8. kérdésre: egy blődliről van szó, valamiféle játékról, amelynek természetes közege lenne a tesztet éppen kitöltő tinédzserek egyik házibulija. A mostani közeg persze véresen komoly, sok múlhat, ugye, a feladatlap kitöltésén. Idézzük tehát pontosan: „Megkértük a mesterséges intelligenciát, hogy adjon logikus nevet néhány hétköznapi tárgynak. Szerinted, miket nevezett el az alábbi szavakkal? Párosítsd a szavakat a jelentésükkel: írd a szavak betűjelét a jelentésük mellé! Három szóhoz nem tartozik jelentés: (a) kerékpár, (b) iránytű, (c) ceruza, (d) szemüveg, (e) radír, (f) hinta, (g) koponya. A mesterséges szó: (1) észdélkenyu, (2) orraköztáv, (3) kétkeregysúly, (4) lapír.” Nem túl nehéz feladat, így még nekem is sikerült megbirkóznom vele: (a3), (b1), (c4), (d2). Ha viszont arra kíváncsi valaki, hogy milyen típusú kompetenciámat próbálhattam ki a feladat megoldása során, akkor arról fogalmam sincs. Viszont tudok segíteni: a Jóisten e-mailje ugyan nincs meg nekem, de a másik potenciális válaszadó elérhetőségeit megtaláltam a neten, így, miként az angol mondja, egyenest a ló szájából (straight from the horse’s mouth) tudhatják meg az igazságot, amely egy és oszthatatlan.