Élet és Irodalom,
LIX. évfolyam, 40. szám, 2015. október 2.
CSERESNYÉSI LÁSZLÓ
Ma már nyilván nincs nagy hírértéke annak, hogy az MTA rendes tagja, Maróth Miklós (professzor, klasszika-filológus és arabista, egyben nagy formátumú keresztény gondolkodó stb.) egy a youtube-on is meghallgatható interjúban kimondta azt, amit manapság minden utcaseprő és szemetes tud. Ezeket a muzulmánokat a „vallással együtt járó kultúrájuk miatt” (tehát nem genetikai okból) nem jellemzi az európai értelemben vett erkölcs. A muzulmán diákok nem ismerik a tanulás kötelességét, a szülők a gyermekükről való gondoskodás kötelességét, a felnőttek azt, hogy a munkát mindig a legjobb tudásunk szerint végezzük, a muzulmán katonákból meg hiányzik a haza iránti hűség, az őrhelyen való kitartás. Ugyanis mi „ezt mind Rómából örököltük, a kereszténység örökítette ezt át” (3’30”–34”). Később rámutat, hogy ezek a muzulmánok egy idő után majd arra vetemednek, hogy azonos jogokat követeljenek maguknak, az iszlámot meg az európai (tehát keresztény) kultúra részévé akarják majd tenni (2’58”). „Most bejönnek segédmunkát végezni – ők az utcaseprők és a szemetesek, ötven év múlva mi leszünk az utcaseprők és szemetesek” (4’41”–48”). Végül Arisztotelészre hivatkozik az akadémikus: ha a betelepülők többségbe kerülnek, akkor mindig elűzik az őslakosokat: „Valószínűleg ez a forgatókönyv vár Európára is.” (5’24”–26”). A filozófus (egyébként valószínűleg makedón kém) a Politika 5. könyvében valóban ír ilyesmit (1303a). Ezt a kis glosszát nem azért írom, hogy megfeddjem a Harvardot is megjárt, nemzetközi hírű tudóst – hiszen ki ismeri nála jobban ezeket a koszosokat. Mivel azonban magam is olvastam Arisztotelész hivatkozott művét, with all due respect, hadd emlékeztessem a Professzor Urat arra, hogy az általa hivatkozott mű számos egyéb passzusa nem ajánlható a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hívei számára. Zavart kelthet a fejekben, ha olyasmiket olvasnak az emberek, hogy a népakarat kinyilvánítása semmit nem számít, ha a népet manipulálják (1292a), és egyenesen felháborító az a tézis, hogy a túlságosan egységes államra való törekvés helytelen lenne (1261b). Ha az MTA rendes tagjai ilyesféle felforgató művekre hívják fel a magyaremberek (egybeírandó!) figyelmét, akkor az a látszat keletkezhet, mintha az MTA nem a mindenkori politika kiszolgálója lenne – azaz nem a mi nemzeti tudományunk lándzsahegye.