Etológia, hatalom, tulajdon I.

A rendszer elmélete

A társadalomelméletek alig támaszkodnak az ember biológiai tulajdonságainak elemzésére. A legtöbbször feltételezik, hogy a biológiai tulajdonságok csak a táplálkozás, légzés és hasonló élettani funkciók révén befolyásolják a társadalmi létet, és a társadalom szerkezete kizárólag kulturális tényezők működése révén alakul ki. Ez a nézet ma már nem tartható, mert az emberre vonatkozó biológiai, evolúciós, etológiai és kultúrantropológiai ismereteink az utóbbi harminc-ötven évben alapvetően megváltoztak. Világosan kiderült, hogy az emberi társadalmak csak a biológiai és kulturális tényezők együttes vizsgálata alapján érthetők meg.

Etológiai tényezők a társadalom működésében

Az ember az állatvilág tagja, biokémiai, élettani tulajdonságai efelől szemernyi kétséget sem hagynak. Ami az állatoktól mégis alapvetően megkülönbözteti, az a fajra jellemző, genetikai tényezők által kialakított viselkedése. Ha az egyes kultúrákat szemügyre vesszük, az emberi viselkedés rendkívül változatos, mégis megtalálhatunk bizonyos állandó jegyeket. Minden kultúra valamilyen emberi nyelvre épül. Minden kultúrára jellemző az emberi kapcsolatok hierarchikus rendje, a rokonság, a hatalmi struktúra mechanizmusa. A harmadik jellegzetesség a tárgyak használata; szinte elképzelhetetlen aktív ember tárgyak nélkül. A rokonsági kapcsolatok rendszere például az egyes társadalmakban igen nagy változatosságot mutat, de minden társadalomban élő ember számon tartja rokonságát valamiképpen. A negyedik jellegzetessége az emberi kultúráknak az eszmék, ideák létezése. Az ideákat szervezett gondolatoknak foghatjuk fel, amelyek a legegyszerűbb még értelmesnek tekinthető elemekből, a továbbiakban koncepciókból épülnek fel és valamilyen bonyolultabb dolgot, elképzelést, viselkedést hoznak létre.

Az ideák lehetnek leírások, egyszerű szokások, technikák, mesék, mítoszok, értékek és normák, de megjelenhetnek megformált tárgyak mint használati eszközök, kultikus és művészi alkotások formájában is.

Az emberi kultúrák fenti négy jellegzetessége visszavezethető három tisztán biológiai tulajdonságra: a szociális vonzódásra, a tárgyszeretetre és a szabálykövetés képességére. Vegyük sorra őket. Az emlősök között az ember a legszociálisabb lény, rendkívüli mértékben vonzódik fajtársaihoz, képes akár az életét is feláldozni a csoportért. Bármilyen kultúráról legyen is szó, az egyén élete mindig valamilyen emberi csoport keretében zajlik.

A kisgyermekek spontán és leküzdhetetlen kavicsgyűjtése az első jele a tárgyakhoz való vonzódásunknak, de a modern társadalomban élő embereknek nem kell különösebben bizonyítani ezen tulajdonságunk meglétét.

A szabálykövető képesség talán részletesebb magyarázatot igényel. Sokat vizsgálták az állatok és az ember taníthatóságát és kitűnt, hogy az embert a tanulóképesség egy különleges fajtája választja el a legfejlettebb állatoktól. Az állatok is könnyen megtanulnak jeleket, időpontokat, könnyen társítják a jeleket eseményekkel, következményekkel. Csak az ember képes azonban bonyolult szabályokat megtanulni és követni. Az emberszabású majmok nyelvtanítási kísérleteiből kitűnt hogy egy csimpánz vagy gorilla könnyen elsajátít néhány száz jelből álló „szókészletet”, használni is tudja, de képtelen megtanulni szavak, jelek sorrendjére, egymással való kapcsolatára vonatkozó szabályokat. Vagyis: a nyelvtant. Az ember faji jellegzetessége a szabálykövetés, de ez nem korlátozódik a nyelvre. A rokonsági rendszer voltaképpen meghatározott módon szabályozott szociális vonzódás, a rokoni viszonyok viselkedési szabályokban jelennek meg. A tárgykészítés a tárgyszeretet által aktivált szabálykövetés. A készítő előre meghatározott szabályok alapján megmunkálja a természeti tárgyat. A szabálykövetés jelen van az ideakészítésben is. Egy szokás, technika jellemezhető egy leírással, adott szabályok meghatározott rendszerével, vagyis az idea megformálása — éppen úgy, mint a tárgyé — meghatározott szabályok egymásra következő alkalmazásában nyilvánul meg. A csoporthoz tartozás ideái, a szülői gondoskodás, a tulajdon, a szabadság eszméi is meghatározott szabályrendszereknek tekinthetők. A szülői gondoskodás ideája tartalmazza mindazokat a viselkedési szabályokat, amelyeket egy adott kultúrában a szülőnek gyermekeivel kapcsolatban követnie kell. Tartalmaz ez az idea olyan szabályokat is, amelyek ennek az ideának más ideához való alá és fölérendeltségi viszonyaira vonatkoznak. Például: mikor szabad, mikor kell gyermekemet feláldoznom a csoportért, a hazáért. A viselkedési szabályokból álló idea akkor működik jól, ha nem tartalmaz ellentmondásokat, lehetőleg nincs ellentétben biológiai késztetésekkel, minden helyzetben egyértelmű döntést tesz lehetővé.

A készített tárgyak is mindig Ideákat fejeznek ki, vagyis szintén felfoghatók szervezett viselkedési szabályok rendszerének. Mennyi szabály érvényesül például egy ajtókulcs használatánál. Magammal kell vinnem, ha elmegyek, magammal hoznom, ha hazatérek. Meghatározott módon kell tartanom, ha az ajtót ki akarom nyitni stb. Ugyancsak bonyolult ideákban fogalmazódik meg a kulcs fogalma, tulajdon, zár, jog, illeszkedés — sőt maga a tárgy elkészítése is leírható szabályok sorozatával.

Az ember legalapvetőbb biológiai tulajdonsága a szabálykövetés. Legközelebbi rokonunkat, a csimpánzt sok mindenre meg lehet tanítani, megfelelő gyakorlással talán még azokra a műveletekre, foglalatosságokra is, amelyeket egy kis faluban élő emberek végeznek. Ha azonban néhány száz csimpánzt erre megtanítanánk és elhelyeznének egy üres faluban, sohasem alakulna ki az emberi közösségre jellemző társas élet, mert a csimpánzkolónia képtelen bonyolult szabályrendszernek engedelmeskedni. Az ember számára az elfogadott szabályok követése mindennél fontosabb. Ha mégis megszegjük a szabályokat, akkor ezt egy jogosabbnak ítélt szabályrendszer alapján tesszük.

A csoport-összetartozástól az idea-összetartozásig

Az ember evolúciója során, a kultúra kialakulását közvetlenül megelőző szakaszban, nagyjából olyan életkörülmények között élt, mint a mai emberszabású majmok közül a csimpánz. A fejlett Homo-csoportok uralták állati és növényi környezetüket, de jelentősen fenyegették egymás életét. A csoportok létrejötte fajon belüli versengés eredménye. A nyelvet beszélő, tárgyakat használó, életre-halálra összetartó embercsoport tagjai együttműködnek, de elfogadnak enyhe hierarchiát és tevékenységük alapja a kultúrán alapuló szabályok szigorú követése.

A csoporttársadalmak legfontosabb szervező tényezői a csoportban kialakult ideák. A vadászat a halászat a ragadozók és más embercsoportok elleni védekezés különböző ideákat kívánt Az egyes ideák azonban nem lehetnek egymástól függetlenek, nem kívánható a csoport tagjaitól, hogy egy-egy idea megvalósítása során nagyon különbözően viselkedjenek. Az ideákat tehát a csoportnak kell hangolnia: ezért jelennek meg az összehangoló szerepet betöltő szervezőeszmék, az eredetmítoszok, legendák, vallások, meg az értékek és a normák. A Homo-csoportok létszáma nem túl nagy, harminc-hatvan fő az átlag. Ekkora létszámú csoportban még lehetséges, hogy mindenki elsajátítsa az egyes ideákat. Vagyis a csoport tagjai nemcsak a saját szerepüket ismerik egy-egy akció során, hanem azt is, amit a többieknek kell csinálni. Ez nagyon megkönnyíti a helyettesítéseket is. Felmérések szerint a ma élő csoporttársadalmak tagjai idejük legnagyobb részét beszélgetéssel töltik, ez éppen arra szolgál, hogy folyamatosan megosszák és felfrissítsék tapasztalataikat, valamint arra is, hogy a csoport fiatalabb tagjait a csoport ideakészletének elsajátításához hozzásegítsék.

A csoport és a hozzátartozó ideák zárt szerveződési rendszert alkotnak. A jól szervezett ideák segítik a csoport tagjainak életét és szaporodását, a csoport pedig gondoskodik az ideák átörökítéséről, generációról generációra. Az ember biológiai, etológiai csoportképző tulajdonságai, a csoportidentitás elfogadása, a csoport tagjainak előnyben részesítése a külsőkkel szemben, a csoport védelme életre-halálra tökéletesen illeszkedik a csoporttal kapcsolatos ugyanilyen jellegű ideákhoz. Ideális az összhang az egyén, a csoport és az ideák között. Megvan az érzelmi és értelmi stabilitás generációk százain keresztül. Ez volt az emberiség aranykora.

Igen lényeges, hogy a csoportok kialakításával, fennmaradásával kapcsolatos etológiai tényezők (vonzódás a csoporttagokhoz, az idegenek gyűlölete, a csoport dominanciarendjének készséges elfogadása stb.) és az ideák egy irányban hatottak, e szociális vonzódás és a csoport ideái kiegészítették, meghatározták és feltételezték egymást. A kulturális evolúció utolsó néhány ezer évére a tömegtársadalmak megjelenése a jellemző, és ez alapvetően megváltoztatja a csoportfenntartó etológiai tényezők, valamint az ideák viszonyát. A tömegtársadalmak több százezres, majd több milliós tömegeiben a csoportokat létrehozó etológiai tényezők, bár folyamatosan tovább működnek, már nem képesek betölteni a társadalom összetartásának funkcióját, hiszen jól ismert tény, hogy egy-egy egyén legfeljebb néhány tíz másikkal képes hatékony csoportot képezni, egyszerű etológiai okok miatt. A nagyobb létszámú csoportok, hadseregek, városállamok, pártok, nagy vallások, nemzeti államok összetartó szerepét szinte teljes egészében magas szervezettségű ideák vették át.

Fontos új jelenség, hogy a hatalmas embertömegek kialakulása lehetővé tette az ideák versengését, ami a csoporttársadalmakban elenyésző jelentőségű. A csoporttársadalmakban az ideák vagy közvetlen gyakorlati célokat szolgáltak, mint eljárások, technikák, vagy a csoport fennmaradását segítették elő, mint a mítoszok, legendák, primitív vallások. A társadalmak közötti ideacsere esetleges és kis hatásfokú. A modern tömegtársadalmakban a potenciális ideahordozók száma óriási, és az ideák elsajátítása a hagyományos csoportszerkezeteken kívül is létrejöhet. A tömegkommunikációs eszközök lehetővé teszik, hogy egy- egy idea olyan hordozókat egyesítsen, akik nem alkotnak etológiai értelemben valódi csoportot. A különféle szervezetek, egy politikai párt tagjai például, leszámítva a helyi csoportokat és a vezetőséget, nem ismerik egymást személyesen, összetartozásuk etológiai tényezőinek szerepe így elhanyagolható az adott párt fennmaradását szolgáló idea keletkezésében és további evolúciójában. Az embereket a meglévő csoportok kohéziója mellett egyre nagyobb mértékben a megfelelő organizációjú ideák egyesítik.

A csoporttársadalom ideáinak fennmaradását a szocializáció és a rendkívül erős tradíció tette lehetővé. A tömegtársadalmak ideái a társadalom felnőtt tagjainak megnyeréséért is versengenek. Ez az evolúciós szempontból döntő változás az ideastruktúrákat is alapvetően megváltoztatta. Olyan elemek jelenléte is szükséges bennük, amelyek az elfogadásukat elősegítik és védik a konkurens ideáktól. Egy csoporttársadalomban az eredet mítoszának nem kell feltétlenül logikusnak, meggyőzőnek lennie, hiszen egyetlen eredetmítosz van, a társadalom minden tagja ezt fogadja el, ezt tanítják az öregek, nem sok értelme lenne a mítosz egyes elemeit kérdésessé tenni. A tömegtársadalomban létező ideák viszont állandó kihívásoknak vannak kitéve, az eredetre vonatkozó mítoszokat egyeztetni kell a tudomány, a gyakorlat ideáival is.

A tömegtársadalmakban egy-egy idea óriási méretű csoportokat szervezhet, de csak akkor, ha az ideát alkotó koncepcióegységek között szerepelnek azok is, amelyek a nagyméretű csoportok fennmaradásához szükségesek. Megjelenik a propaganda, az ideológia, mint az ideák fennmaradásának lényeges szervező eszköze.

Az ideák csoportszervező erőként működnek, de az ember etológiai csoportképző tulajdonságai sem szűntek meg. Mindenhol, ahol valamilyen idea működésének következményeképpen olyan embercsoportok jelennek meg, amelyek lehetővé teszik az etológiai tényezők működését, azonnal megindul e csoportok etológiai szerveződése is. Nagyon jó példái ennek a Szovjetunióban és Kelet-Európábán kialakult egypártrendszerek, amelyek adminisztrációi, politikai és központi bizottságai kis létszámuk és zárt szerkezetük miatt lényegében etológiai alapon szerveződő, hierarchikus csoportok. Tevékenységüket csak részben szabályozza a saját ideológiájuk, sokkal döntőbb a vezető csoportok tagjai között működő etológiai tényezők szerepe.

Éppen ez a primitív etológiai meghatározottság okozta ezeknek a pártoknak ma már nyilvánvaló kudarcát, szemben a nyitott társadalmak pártjaival, amelyekben az etológiai meghatározottság alárendeltebb szerepet játszik, és amelyek ideológiái tartalmazzák a sikeres versengéshez szükséges koncepciókat is. A monopolisztikus egypártrendszerek ideológiájából ezek az ideák hiányoznak.

Az ideák vezérelte csoportszervezés legfőbb előnye tehát az ideaversengés megjelenése, amely az alapja például a modern tudomány kialakulásának, de a jóléti társadalmak kifejlődésének is. Hátránya, hogy eltűntek azok az értékek és normák, amelyek a különböző célú ideák zavartalan egymás mellett működését lehetővé tették. A tömegtársadalmakban az ideák versengésével az összehangolás megszűnt. Az egyénnek számtalan lehetőség közül kell kiválasztania azokat az ideákat, amelyek személyiségét meghatározzák, de nincsen egy mindent átfogó, senki által nem vitatott idea, amely a szelekció alapjául szolgálhatna. A modern ember elidegenedése, elbizonytalanodása, értékvesztése ezzel magyarázható.

A hatalom biológiai természete

Minden szociális állatfaj csoportjaiban kialakul egyfajta rangsor, amelynek pozícióiért az egyedek időnként megküzdenek. A stabilizálódott rangsor lehetővé teszi az erőforrások zökkenőmentes elosztását a csoport tagjai között, így rendkívüli jelentősége van a csoport fennmaradása szempontjából. Szociális tulajdonság nem létezik rangsor nélkül. Az ember ebben sem kivétel, szociális vonzódása a csoportban kialakult pozíciók elfogadásával együtt jelentkezik. Nagyok, persze, a különbségek is: az állati csoportokban a pozícióért fizikailag kell megküzdeni, és csak a legfejlettebb majmoknál jelenik meg e küzdelmekben a szociális rafinéria, egymást védő szövetségek, cselvetések, többé-kevésbé tudatos kijátszások formájában. Az állati csoportban a pozíció mindig szorosan kapcsolódik a fizikai erőnléthez. Az embernél a rangsor kialakítására irányuló etológiai készséget a szabálykövetés tulajdonsága emeli új szintre. A csoportban kialakuló pozíciók csak a legprimitívebb csoportokban felelnek meg a fizikai erőnlét rangsorának, a nyelvet, kultúrát használó embercsoportokban a magasabb pozíciókat ideák, tehát viselkedési szabályok határozzák meg. Különösen fontos itt a korai szocializáció szerepe. A gyermek korán megtanulja például elfogadni a csoport vezetőit, belenő az adott idea teremtette körülményekbe és így lehetővé válik, hogy az változatlan formában megmaradjon generációk során át.

A szabálykövetés tulajdonképpen szintén a rangsor elfogadásának egyfajta kifejeződése. Amikor egyének állanak egymással szemben, a pozíciót elfoglaló domináns fél érvényesíti akaratát. Elveszi a táplálékot, nőstényt, alvóhelyet: ezt nevezhetjük brutális dominanciának is. Amikor az ember szabályoknak engedelmeskedik, lényegében egy elszemélytelenedett dominanciának engedelmeskedik. A különböző ideákban gyakran helyettesítik a parancs kiadóját az ősökkel, istenekkel, de a legtöbb ember számára elegendően meggyőző az is, ha „úgy kell” valamit csinálni. Ezt nevezzük szabálydominanciának.

Tisztán biológiai alapon ötven-hatvan embernél nagyobb csoportokban nem alakulhatna ki egységes dominanciarend. Az ideák viszont lehetővé teszik, hogy sokezres, vagy akár sokmilliós tömegben is pontosan szabályozzák a dominanciarendet a szabályok segítségével. A hadseregek kitűnő példái ennek. A különböző társadalmak jelentős speciális ideákat alkottak a szabálydominancia minél simább érvényesítésére. A legjobb, ha ez már a korai gyermekkorban megtörténik. Ha a korai szocializáció nem megfelelő, megjelennek azok a tömegek, amelyek nem, vagy csak részben fogadják el az adott szabályrendszert, és ez a fennálló társadalom lassú felbomlásához vezethet. Természetesen a szocializáció hiányosságait vannak hivatva korrigálni a különböző erőszakszervezetek is, amelyek mindig a brutális dominancia alkalmazásával fenyegetnek, de még ezek eredményes működése is bizonyos szabályok elfogadásán alapszik. Ezek azonban csak korrekcióra képesek, nem helyettesíthetik a szocializációt.

(Folytatása a jövő heti számban.)