Az újjáépítés csiszolatlan sarokkövei – V.

A gazdasági és politikai rendszerváltás óta eltelt emberöltő hosszúságú időszakban nem haladt előre a kapitalizmus valódi természetének megértése. Annyit tudunk, hogy a magántulajdon és a tőke uralja, a tőke tulajdonosai pedig profitra törekszenek, üzleti tevékenységüket elsősorban a nyereségvágy hajtja. Nincs azonban egyetértés abban, hogy milyen intézményi feltételek mellett hatékony a kapitalizmus működése, milyen körülmények között tisztességes a nyereség. Az eszmei zűrzavar fokozásához hozzájárulnak a szocializmus hívei, még inkább az immár évtizedes populista-nacionalista önkényuralom. Ez utóbbi tudatosan kihasználja a fordulat vélt vagy valós veszteseinek félelmét és dühét, amikor a szabad versenyt és nyílt piacot azonosítja a féktelen és szabályozatlan vadkapitalizmussal, a külföldi tőkét pedig rendszerint tisztességtelen fellépéssel vádolja, miközben saját piacromboló és versenytorzító tevékenységét a nép és a nemzet érdekeinek védelmeként állítja be. Noha sokan felismerik, hogy mindez elsősorban az államot foglyul ejtő korrupt oligarchia önző céljait szolgálja, nincs egyetértés abban, hogy milyen kellene legyen az a kapitalizmus, ami világpiaci mércével mérve elégségesen hatékony, miközben politikailag és erkölcsileg kellőképpen tisztességes. A gondolati köd eloszlatása megköveteli a hatékony és tisztességes kapitalizmus politikai gazdaságtanának kidolgozását.

201. Mi a politikai gazdaságtan? A gazdaság működésének intézményes kereteit és társadalmi-politikai feltételeit kutató tudomány. A gazdasági rendszerek és a politikai intézmények közötti együttműködést és kölcsönhatást fürkésző és feltáró gondolatok olyan tárháza, amely erősen visszahat ezek fejlődésére.

202. A kapitalizmus alapvető intézménye a piac. Noha a piac sok más gazdasági rendszerben (így a piactagadó szocializmusban) is létezik, kizárólag a kapitalista gazdasági és társadalmi rendben formálódik rendszermeghatározó tényezővé. Piac létezik kapitalizmus nélkül, de a kapitalizmus nem létezhet a piac nélkül.

203. Mi a piac?  Általános megközelítésben a piac = szabadság. Azt jelenti, hogy a termelő szabadon választja meg, mit és mennyit termel, kinek ad el, a fogyasztó szabadon dönti el, mit vásárol, a megtakarító önállóan határoz arról, mennyit takarít meg, a befektető, hogy mibe és mennyit fektet be.

204. Természetesen ez a szabadság nem korlátlan. Egyrészt azért, mert ilyen csak az elméletben létezik, másrészt azért, mert civilizált körülmények között az egyén szabadsága nem mehet másoké rovására. Ahhoz, hogy a szabadság fenntartható legyen, szükség van annak intézményi védelmére és korlátozására.

205. A kapitalizmus piaca nemcsak abban különbözik más társadalmi rendszerek piacától, hogy alapvető rendszermeghatározó intézmény, hanem ez kifejeződik abban is, hogy a politika, a jog, a kultúra és az erkölcs egyik legfontosabb feladata éppen a piac védelme és szükséges mértékű korlátozása.

206. A nem kapitalista társadalmi rendszerekben a piac alárendelt szerepe abban is megnyilvánul, hogy nem a gazdaság határozza meg a politikai és jogi felépítményt, hanem éppen megfordítva. Így volt ez a szocializmusban is, ahol a politika, az ideológia elsődlegessége érvényesült a gazdaság és a jogrend fölött.

207. Ez nem jelenti azt, hogy a kapitalizmusban a gazdasági alap határozza meg a politikai, jogi, kulturális és erkölcsi felépítményt. Ez a marxi gondolat téves. A kapitalizmus abban különbözik a többi társadalmi rendszertől, hogy a gazdaság és a többi társadalmi létszféra között finom kölcsönhatás, kényes egyensúly van.

208. A gazdaság kibontakozását a politika fogságából a modernizáció folyamata hajtotta előre, amely a világ történelmében először tette lehetővé, hogy a társadalmi létszférák elkülönüljenek egymástól, önálló létezésre tegyenek szert és a továbbiakban alapvetően saját törvényeik szerint működjenek.

209. A kapitalizmus a modernizáció terméke. A kapitalizmusban a gazdaság elkülönül a politika, az ideológia, a jog és a kultúra úgyszintén önálló területeitől, noha sohasem válik azokól függetlenné. A kapitalista modernizáció a nyugati civilizáció kialakulásának és világméretű elterjedésének első lépése.

210. A kapitalizmus a szabad piac és a szabad kereskedelem révén világléptékű, kiterjedésében nem ismer korlátokat, és nem korlátozható állami keretek által. A kapitalizmus természetes létformája a világpiac, amely az egyes országok és államok számára a továbbiakban alapvető rendszermeghatározó intézmény.

Piac és verseny

211. A piaci szabadság lényegi megjelenési formája a termelők, a fogyasztók, a megtakarítók és a befektetők közötti verseny. Minél szabadabb a verseny, annál szabadabb a piac. Minél szabadabb a piac, annál hatékonyabb lesz hozzájárulása a gazdasági teljesítmény és végső soron a társadalmi jólét növekedéséhez.

212. Ahhoz, hogy a verseny eme jótékony hatását kifejtse, érvényesülnie kell a gazdasági tevékenység teljes folyamatában. Mindenekelőtt szükség van arra, hogy a termelők néhány egészen pontosan körülhatárolt kivételtől eltekintve a termelés, a kereskedelem és szolgáltatások bármely területére beléphessenek.

213. Tevékenységek űzése köthető feltételekhez, például szakképesítéshez, de azoknak általánosnak és mindenki által egyenlő eséllyel teljesíthetőnek kell lenniük. A kiskereskedelmi tevékenységhez tehát előírható kereskedelmi iskolai végzettség, de nem állítható korlát arra, hogy milyen termékekre vonatkozik.

214. Hazánkban ma az önkényuralmi rendszer lényeges területeken korlátozta a piacra való belépés jogát: dohánytermékek, tankönyvek kiadása, közüzemek stb. Van, ahol ezt a jog írja elő, így mesterséges monopólium épült, máshol a belépés feltételeit szabták meg úgy, hogy sokak számára teljesíthetetlen legyen.

215. A belépés korlátozása vagy feltételeinek egyénekre szabása piactorzítás, a verseny olyan korlátozása, amely az árakat rendszerint felhajtja. De még ennek híján is bizonyos, hogy a vállalkozás hatékonysága csökken, mert a piac lezárása elkényelmesít, a termelékenység növelésére való kényszer erejét csökkenti.

216. Legfőbb mellékkár ilyenkor azonban az, hogy a mesterséges monopóliumok nyeresége többé nem a piaci versenyben való helytállás, a valódi hatékonyság eredménye, hanem elsősorban az elnyert politikai kiváltságé. Ez csökkenti a profit társadalmi elfogadhatóságát, erkölcsileg aláássa a kapitalizmus hitelét.

217. Magyarországon az elmúlt tíz évben ennek a folyamatnak vagyunk tanúi. Az önkényuralom által terjesztett hamis tudat a szabad versenyt tartja károsnak, és annak mesterséges monopóliumokkal történő korlátozását kívánatosnak. A hatékonyság fokozása végett ennek pontosan az ellenkezőjére lenne szükség.

218. A nehézség abban van, hogy a szabad verseny nem alakul ki önmagától. A verseny erősítése, a monopóliumok széttörése ugyanúgy szabályozást igényel, mint a verseny torzítása, a monopóliumok építése. A piac szabályozása viszont az állam beavatkozását igényli, ami – mint tapasztaljuk – kétélű fegyver.

Piac és állam

219. A piacellenes ideológia azt állítja, hogy az állam a piac ellentéte. Szerinte a gazdasági válság tisztán piaci kudarc, amit a piac erőteljes korlátozásával, az állam szerepének növelésével lehet elkerülni. Úgy tűnik föl, mintha az állam és a piac összege állandó lenne: amikor az egyik csökken, akkor a másik nő.

220. A valóságban az állam a piacnak nem ellentéte, hanem alapvető feltétele. Állam nélkül, vagy annak ellenére, a piac nem tud érvényesülni, a gazdaság és a társadalom rendszermeghatározó intézményévé emelkedni. Állam nélkül a dzsungel törvénye és az ököljog uralkodna, a piac szétesne és végül eltűnne.

221. A modern állam nem a piaci szabadság rovására, hanem annak javára épül föl. Az állam feladata a magántulajdon védelme, a szerződések betartatása, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés üldözése. Ez átfogó, világos, egyértelmű, általános törvények és tisztakezű igazságszolgáltatás nélkül nem valósul meg.

222. A modern állam feladatai azonban messze túlmennek ezen a minimumon. Az állam az általa nyújtott közszolgáltatások költségeinek fedezésére adót szed. Az adózás méretétől és szerkezetétől függően lehet piacbarát vagy piactorzító. Nincs olyan állami tevékenység, amely így vagy úgy ne hatna vissza a piacra.

223. A méret számít – megtanultuk Godzilla fellépése nyomán. Az állam mérete számít. Mégsem elsősorban az állam mennyisége, hanem annak minősége. Az állami beavatkozás célja, iránya, tartalma és formája a döntő. Mindez erősítheti a piacot, élénkítheti a versenyt, de torzíthatja a piacot, csökkentheti a versenyt.

224. A piacerősítő, versenyélénkítő beavatkozás növeli a gazdasági vállalkozások hatékonyságát, és ami a legfontosabb, a verseny egyre nagyobb valószínűséggel a piaci sikert avatja a nyereség legfőbb forrásává. Ha a nyereség nagy részét befektetik, akkor a beruházások szintén hatékonysági előnyökből táplálkoznak.

225. A valódi piaci sikerből származó nyereséget a társadalom inkább elfogadja (feltalálók esetén még a szocialista országokban is), vagy kevésbé irigyli, mint a tőkésekét általában. Ilyen körülmények között a gazdasági előrehaladást a kulturális elfogadottság is alátámasztja. Kevesebb lesz a társadalmi feszültség.

226. A hatékony és tisztességes kapitalizmus alapintézményei tehát egybeesnek. A minél szabadabb piac és az állam által minél élesebbre szabályozott verseny kínálja azokat a feltételeket, amelyek keretében mind a hatékonyságon alapuló gazdasági teljesítmény, mind pedig a tisztességes nyereség szárba szökkenhet.

227. Ezek a föltételek tökéletesen ellentétesek azokkal, amiket a magyarországi önkényuralom a gazdasági felemelkedés és társadalmi jólét biztosítékának vél. Adódik a kérdés, hogy a kormány vagy nem érti, mitől gazdag és szilárd a nyugati társadalom, vagy tudja, de egészen más a célja, mint a jólét és a felemelkedés.

228. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbiról van szó. Mint a cikksorozatban már többször kifejtést nyert, a magyar államot foglyul ejtő zárt és korrupt oligarchia célja nem a hazai társadalom jóléte és felemelkedése, hanem kizárólag saját gazdagodása és uralmának tartósítása. Ahogy Clinton elnök mondta: a pénz és a hatalom.

229.  A magántulajdont romboló, a piacot torzító és a versenyt korlátozó hazai állami beavatkozás azonban a hatékonyság és a tisztesség rovására megy. A hatékony és tisztességes kapitalizmus intézményi alapjainak megteremtése egy teljesen új, méretében jóval kisebb, de főleg minőségi állam létrahozását igényli.

Fékek és egyensúlyok

230. A jogállam politikai szerkezetének megrajzolásakor már közhelyként ismert, hogy benne a fékek és egyensúlyok finoman összehangolt rendszere található. Ismerjük fel, hogy a szabad piac és verseny ugyanígy a fékek és az egyensúlyok rendszerén alapuló, korlátozott, de erős gazdasági jogállamot kíván.

231. A politikai jogállam megkülönböztető jellegzetessége önmaga korlátozása. A gazdasági jogállam ugyanígy épül föl. Az ilyen állam egyrészt nem avatkozik be bárhol és korlátlanul a gazdaságba, másrészt ahol megteszi, ott az kizárólag a piaci kudarc elhárítása, kezelése és a verseny élénkítése végett történik.

232. A piaci kudarc elhárítása, kezelése általános, mindenkire egyformán érvényes szabályozást és felügyeletet kíván mindazokon a területeken, ahol természetes monopólium (közüzem) vagy intézményi törékenység (pénzintézet) áll fenn. A szabályozás semlegessége kizárja, hogy itt az állam tulajdont szerezzen.

234. A szabályozást és felügyeletet olyan állami intézmények végzik, amelyek nem tartoznak a végrehajtó hatalomhoz, mert egyik legfontosabb feladatuk ez utóbbi egyedi és önkényes beavatkozásainak a megakadályozása. A közüzemek és a pénzintézetek szabályozása kormánytól független állami intézményeket igényel.

235. A pénzintézetek állami felügyeletének a jegybanktól is el kell különülnie, hiszen a pénzpolitika ellentmondásba kerülhet a bankbiztonsági szabályozással. A biztosítás, a tőkepiac, a tőzsde, a befektetési alapok és a nyugdíjpénztárak szabályozása és felügyelete egységes, erős és önálló felügyeletet követel.

236. Külön kiemelendő a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) teljes újjáépítése. Ahelyett, hogy monopóliumok építésében segédkezne, éppen ezek feltárásában és széttörésében kellene jeleskednie. Ahogy az EU-ban a versenyt élénkítő szabályozás kiemelt közös feladat, úgy a hazai gyakorlatban is ez érvényesüljön.

237. A GVH piacbarát és versenyerősítő tevékenysége új törvényi alapot kíván, ahol az elsődleges szempont a fogyasztó védelme nemcsak a termelői, hanem a politikai érdekcsoportokkal szemben is. Olyan területeken, amelyek nincsenek alávetve a világpiaci versenynek, elaprózott tulajdonviszonyokat kell teremteni.

238. Példaként adódik az önkényuralom által különös figyelemmel kísért terület, a médiumoké. Itt az összefonódott tőkéscsoportok tulajdonrészét egyenként 10 százalék alá kell szorítani. Állami hirdetéseket szigorúan egyenlően kapjanak. Közszolgálati adókra nincs szükség; közszolgálati tartalom sugárzására igen.

239. A kiskereskedelem – és minden más terület – tulajdonviszonyaiban tiltani kell mindenféle nemzeti megkülönböztetést. A magyar tőkés nem feltétlenül jobb a külföldinél. Az engedélyek odaítélésénél kizárólag a tudás, a tapasztalat, a tőke és a tisztesség számíthat. A korrupciót nem menti, hogy alanya magyar.

240. A jogállam helyreállítása kiszabadítja államunkat az oligarchia fogságából, de nem védi meg a gazdasági és társadalmi életben felbukkanó érdekcsoportok újabb zsákmányszerző támadásaitól. Ahogy a társadalmat védeni kell az állam mindenhatóságától, úgy az állam védendő a bekebelezési kísérletek ellen.

Karnyújtásnyi távolság

241. A piac és a verseny akkor szabad, a gazdaság pedig akkor hatékony igazán, ha mindazokon a területeken kívül, ahol állami szabályozásra és felügyeletre van szükség, az állami beavatkozás, az állam és a gazdaság kapcsolata minimális. Így van ez mindenekelőtt az állami jövedelem-újraelosztás területén.

242. A kis méretű állam követelménye érvényesül akkor, ha a kormány nem szed be több adót, mint ami a közszolgáltatások költségének fedezésére szükséges. Az állam ne terhelje ennél többel az adófizetőket azért, hogy azután gazdasági tevékenységek támogatására visszaadja a pénzt az általa kiválasztottaknak.

243. Ne legyenek kiválasztottak, három okból sem. Egyrészt minden támogatás aláássa a hatékonysági kényszert, a versenyképességet, torzítja a piacot, másrészt a profitot elszakítja a piaci sikertől, harmadrészt lehetőséget ad az államnak – és az oligarchiának –, hogy kegyencekből álló birodalmat építsen ki.

244. Az EU-támogatások kivételével minden hazai gazdasági támogatást fel kell számolni, beleértve a rezsicsökkentést és az összes fogyasztási támogatást. Ha az államnak netán „fölösleges” pénze keletkezik, akkor ossza azt ki a rászorulók között szociális juttatásként. A fogyasztói szuverenitás egyébként is önérték.

245. A gazdasági tevékenységek közül egyedül a közösségi közlekedést indokolt támogatni, de csak szigorú hatékonysági követelmények érvényesítése mellett és hosszú távú szolgáltatási szerződésben rögzített fix összegben. A központi kormány kizárólag a vasutat támogassa, az önkormányzatok a helyi közlekedést.

246. Az EU-támogatások elnyerése tökéletesen áttekinthető pályázatokkal és a lehető legnagyobb mértékben alanyi jogon történjen, ahol a véletlenszerűen kiválasztott bíráló testületek személyi döntései már alig játszanak szerepet. Ideje, hogy az EU is tanuljon a visszaélésekből és fellépjen a korrupció ellen.

247. A közbeszerzések szabványosítása jóval nehezebb, mint az EU-pályázatoké, mert a közbeszerzés tárgya rendszerint valami egyedi termék vagy szolgáltatás. Ennek irányítását egy alacsony összegen felül olyan bizottságok kezébe kell adni, amelyekben független külföldi szakértőknek vétójoguk van.

248. Fel kell számolni azt a kirívóan korrupt jogi lehetőséget, hogy a kormány bármilyen megrendelést államérdekre hivatkozva kivonjon a közbeszerzési eljárások általános szabályai alól. Az újjáépülő jogállami igazságszolgáltatásnak szükséges megvizsgálnia az elmúlt 30 év összes közbeszerzését, ahol ez történt.

249. A jogállami fordulat után csatlakozzunk azonnal az Európai Ügyészséghez. Egyidejűleg a hazai ügyészség teljes mértékben függetlenítendő a kormánytól. Mindent elöntő korrupcióval a hátunk mögött nem elegendő az amerikai minta követése; a feddhetetlen ügyészségnek a kormány igazi ellensúlyává kell válnia.

250. Az újjáépített jogállam képviselőinek a miniszterelnöktől a köztisztviselőkig kínosan ügyelniük kell arra, hogy karnyújtásnyi távolságot tartsanak a gazdaság és a társadalom befolyásos szereplőitől, azoktól ajándékot ne fogadjanak el, továbbá minden érintkezésükről részletes, felelős írásbeli tájékoztatást adjanak.

251. Az állam képviselőinek hivatali és magánéleti viselkedését, kötelezettségeit és jogait aprólékos jogi és etikai kódex tartalmazza. Amíg a kultúra és közerkölcs nem zárkózik fel az északi országok szintjére, addig ragyogjon a finn példa: büntetés a miniszterelnöki reggeli költségeinek havi 500 eurós túllépéséért.