Nem volt gulyás

A falusi ember szívesen mulat. Egyhangú a falusi élet, nem mindig vidám, fárasztó, néha lehangoló is — nem csoda, ha a falusi ember minden alkalmat megragad, hogy egy kicsit kizökkenjen a hétköznapok szürke monotóniájából.

Most vasárnap például Tolna megyében sok száz falusi ember kapaszkodott föl kora reggel az ingyenbuszokra és zötykölődött el a megye legeldugottabb zugában lévő, mesebeli szépségű faluba, Váraljába.

Itt tartatott a megyei szocialisták gyűlése, majálisa, amelyet megtisztelt jelenlétével a pártelnök-miniszterelnök úr is. Örült ennek a falusi nép, no meg a beígért műsoroknak is, mókának, mulatságnak és nem utolsósorban az előre jelzett gulyásnak, amelyre be is fizetett jó előre kettőszázötven jó forintot.

A helyszínre érve persze azonnal körbenézett a vidéki, fölmérte a terepet, és ha így tett, akkor itt mindjárt valami furcsát tapasztalt: hogy ugyanis nemcsak ő vizslat, de őt is vizslatják. Éber szemek őrzik minden mozdulatát, háromnégyen is rámerednek, ha a zsebébe nyúlt, figyelik, hogy mit figyel.

Nem bántották, rá nem szóltak, követni se követték, nem kellett, hisz minden félméteren áll egy figyelő, rezzenéstelen arcú, kisportolt fiatalember, akinek füléből kicsiny drót fityegett be a gallér alá.

Megérti az ember az ilyet, különösen a mai csúnya világban, de azért csak feszélyezi a tucatnyi és tucatnyi rendőr jelenléte azt, aki olyan faluból érkezik, ahová egyetlenegy se jut.

No meg — mi tagadás — valamit csak elvesz a majális bensőségességéből a rengeteg leső.

Sebaj, ott a gulyás.

Hatalmas kondérokban rotyogott már, kicsit túlságosan is rotyogott, fejcsóválva nézte az, aki a bográcsban főzésnek barátja, nem szabad annak annyira rotyogni, elforr az íze úgy és oda is kaphat könnyeden.

De nem volt idő spekulálni ezen, a kalapok a fejről hirtelen messzire szálltak — a miniszterelnök úr helikopterrel érkezett, hadd örüljenek a gyerekek, akik örültek is nagyon, ilyen közelről még nem láttak helikoptert soha.

Kezdődött a fórum.

Annak ideje alatt a vidéki ember sorban állt. Megszomjazott nagyon, nem volt kedve aszalódni a napon, kérdése nem volt, és különben is: az a termelőszövetkezeti dolgozó, aki takarmányozással kereste kenyerét húsz éven át és a héten kapta meg a papírt arról, hogy a gazdaság önfelszámolása megkezdődött, hogy a jószágot mind eladják, az istálló már el is kelt, ki kell pucolni őszig, ez a dolgozó nem szívesen hallgatta, hogy a munkanélküliség növekedése megállt, meg föllendülés kezdődik, meg efféléket.

No meg aztán nemcsak a szomjúság volt nagy, de a sor is, egy büfé volt csupán, jó háromnegyed órát kellett topogni, felpuffadt a tétlen lógáshoz nem szokott marok, mire a hideg palackhoz ért.

Sebaj, közelgett ideje az ebédnek.

Csak a fórumnak a végét kellett kivárni.

Odaoldalgott az ember, belelesett a dologba, látja, hogy egy hölgy kérdezett éppen, hosszasan mondta a magáét, csinos piros kötény kerítette a hölgynek derekát és aki ráébredt arra, hogy a hölgy még az elébb a bográcsoknál tüsténkedett, azt bizony szorongás fogta el, már persze ha bográcsos az illető, aki tudja, hogy a bográcsot egy percre sem szabad magára hagyni, ez a bográcsban főzés első alapszabálya, a bográcstól egy tapodtat se mozdulhat a szakács, amíg kész nincs a koszt.

Szorongva várta a fórum végét az értő, végignézte még, amint az égből jött elnök autogramot és puszikat osztogat, aztán — egy óra múlt már — indult a konyhasátrak felé.

Aztán evett pár katonát a jó szomszéd szalonnájából.

Mert gulyást nem kapott.

Odakozmált a gulyás. Kevés is lett és szénné is égett az alja. Pár merész éhező kapott valami furcsaságot a tányérba, de a többség mehetett sörözni a visszakapott pénzből. De a tutyimutyi a pénzt se kapta vissza

Viszont — kalappal kezében — megtekinthette, hogy az elnöki helikopter miként emelkedik a magasba.

Ez volt.

Volt figyelés, de nem volt odafigyelés.

Volt miniszterelnök, pártelnök, titkosszolgálati főfelügyér, megyei titkár számos, volt sok vállalkozó, lila nadrág, zöld zakó, sok bizottsági tag, képviselő, felügyelő, két tucat Mercedes autó, töméntelen rendőr, volt neszebunkónekedjóezis-műsor, volt helikopter, napsütés, anyagozás, minden!

És pár tucat parasztnak nem jutott gulyás.

Istenem.

Bächer Iván