Kedves Húgom!

Itt a tavasz!

Hozzá lehet a kerti munkákhoz fogni, de azonnal!

Vajh elkezdted-é már a jácinthagymák kihajtatását? Ha nem, úgy láss hozzá hamar!

Tudod-e, hogy a szeder igényes növény, talaját gyommentesen kell tartani, a kukacokat naponta kell kipiszkálni alóla, kutyát közelébe engedni eszedbe ne jusson, és a bőséges tápanyagellátásról el ne felejtkezzél, kedves húgom!

Óvod-e még a fügefáid kérgét a kóbor nyulaktól? Nem kell már óvnod, a nyulak kirajzanak a mezőkre mind.

Szaporítod-e már a fejdugványokat?

Remélem, nem kívánod megvárni a szőlő metszésével a rügyfakadást.

Fölkészültél-e már a növényvédelemre? Fakaparóval letisztogattad-e már fáidat?

Elkezdted-e már a zöldség vetését? Az ültetőzsinórról el ne feledkezz, hogy szép egyenes legyen a sorod, és ne mulassz a vetőbarázdába szórni kettő gramm Basudint vagy Diazinont! Vigyázz, ne legyen sűrű a vetés, mert aztán majd nem győzöd ritkítani a nyáron!

Termőre metszetted-e már az őszit, a kajszit? Gondolsz-e már a tök vetésére? Tudod-e, hogy nemcsak a főzőtök, a sütőtök, a cukkini, a patisson magja kerülhet földbe, hanem ott van a kolbásztök, a sonkatök, a szivacstök, a fatök is?

Tüsténkedsz-e kiskertedben napestig, kapálgatsz-e szorgosan, matatsz-e boldogan, oltod-e már a hajtást, hajtod-e az oltást, tekinteted legelteted-e már a zsendülő határon, érzed-é, ahogy éled a táj, pezsdül a lég, kékül az ég, zendül a szív, érzed-é, hogy ujjongani készül ez a végtelen világ?

Tudom, tudom, kedves húgom, mit akarsz most mondani: hogy menjek a fenébe a hülye vicceimmel, hisz neked nincsen telked, nincsen kerted, nincsen még csak egy kicsiny balkonod sem, ott töltöd az egész évet a Pozsonyi út és a körút szegletében, nem csalogánycsacsogás, hanem trolivijjogás ébreszt reggelente, lépteid nyomát zsíros föld nem őrzi meg, hisz napestig csak a koszos flasztert koptatod, és te bizony nem a friss vetést kerülgeted vigyázva, hanem a hamisítatlan, lipótvárosi kutyaszart.

Nincs okod szontyolodni, nem is való neked — hisz próbáltad egykor — a kerti szöszmösz, hajlongás, szüntelen bütykölés, szép robot a szabadban.

Ha pedig vágyod átérezni a gondos és szorgos gazda örömét, elég, ha belelapozol Bálint gazda könyvébe, mely az általad is gyakran forgatott képes hetilapban évek során megjelent cikkekből szemezget és a barátságos szavak szárnyán máris kiszállhatsz, szíhatod a friss leget, örvendhetsz a gondos emberi kéz szüntelen munkálkodásának, kimenekülhetsz egy olyan világba, ahol minden bajra van ír, ahol a korhadt fát sem kell kivágni, ahol a letört gally is visszaoltható, ahol semmi sem vész kárba, ahol fáidat sosem rágja féreg, virágjaidat ragya nem veri, kutyádat szomszéd méreggel nem kínálja, macskádat jóbarát föl nem akasztja, ahol minden derűs, napsütötte, magabiztos, virágzó, színpompás, nyugodt és emberi. (Bálint György: Kedves Húgom. Leveles kalendárium. Belvárosi Könyvkiadó, 1995. 498 Ft)

Bächer Iván