A szent is ember

A szent is ember volt, szegény.

Mi is lehetünk azok talán? Hogyan?

Ezt megtudandó, érdemes föllapozni a Dunakönyv Kiadó új kötetét: a Szentek Lexikonát.

Kiből lehet szent tehát?

A jól szerkesztett, gusztusos, egyszerű lexikonnál lényegesen többet nyújtó kötetből kiviláglik, hogy — szinte mindenkiből.

Betegek önzetlen ápolóiból, hitükért vagy embertársaikért magukat áldozókból, jókból, szépekből, nemesekből.

Az első nem vértanú szent, Márton, egy koldusra borította köpenyét — mi sem természetesebb, hogy ő lett a törülközőárusok védőszentje.

De néha az önsanyargatás is elég.

Zoborhegyi András például kiment a Trencsénnel szemben lévő Szkalka-hegy barlangjába, és ott nem evett, nem ivott, nem aludt valami negyven éven át. Persze, hogy minden remetének védőszentje lett.

Még öngyilkos is akad a szentek között, szegény alexandriai szent Apollónia, aki, miután megvakították, fogait egyenként kitépték — a fogorvosok védőszentje lett! Fülébe forró ólmot öntöttek, megnyúzták, az előkészített tűzbe önként vetette magát.

Nem minden szent pályája volt töretlen. Nem minden szent volt szentéletű.

Fontos, hogy az ember, ha galibát csinál is, megtérjen utána. (Ha szent akar lenni, persze.)

A kereszténygyűlölő zsidó, Szent Pál, az aranyifjúként induló Assisi Szent Ferenc vagy az ifjúi fejjel véres verekedésekbe keveredő Loyolai Ignác példája közismert, de említhetjük Szent Albertét is, aki kutya rossz tanuló volt kicsi korában, de később nagy tudóssá cseperedett, így lett a természettudósok védőszentje mára.

Augsburgi szent Afra, aki Ciprus királyának leánya volt, de föllázadt az atyai tekintély ellen, Augsburgba szökött és ott bordélyházat nyitott, csak hogy atyját bosszantsa.

De mikor a geronai Narcissus püspök őnála szállt meg — arról nem szól a legenda, mi okból —, akkor az egyházfi megtérítette a tévelyedett királylányt, akit ezért a nagy szentcsináló császár, Diocletianus katonái egy fatörzshöz kötözve meg is égettek hamarosan, így lett szegény Szent Afra, a kurtizán, a megtért utcanők szentje.

Szent Julianus szüleit ölte meg, de ezt annyira megbánta, hogy átvitt egy leprást a megáradt folyón, és végül szent lett belőle is.

Persze, néha sokat kell várni ahhoz, hogy szent legyen az emberből. Tagestei Mónika például 378-ban hunyt el, és csak 1976-ban avatták.

Ha mindenki nem is lehet szent, de szentje mindenkinek lehet. Van kihez fohászkodjon a rabló, a foglár, a szűzleány, a prostituált, a gályarab, a lenárus, az autósofőr — ő ugyanahhoz a Hubertushoz, mint a vadász, az optikus, a matematikus, a vasmunkás és a matematikai eszközök előállítója.

De van szentje a vérfolyásban szenvedőknek, havasi pásztoroknak, a divatmodelleknek, a postásoknak, a tejhiányban szenvedő nőknek, a kárpitosoknak.

Parzhami Konrád úgy lett a portások védőszentje, hogy 41 éven át az altöttingi kapucinus kolostorban a kapusi tisztet kifogástalanul látta el.

Ivó jogtudós, a törvényszéki szolgák védőszentje.

Pantaleon, akinek kezét fejéhez szögezte a hóhér, megmondja az olasz lottózóknak a szerencseszámokat.

A megcsalt férjekre szent Gangolf vigyáz, akit természetesen a felesége gyilkoltatott meg a szeretőjével.

Az újságírók és a politikai üldözöttek védőszentje Kolbe Maximilián, a krakkói ferences, aki Auschwitzban egy családapa helyett vállalta a halált.

Érdekes — de érthető — , hogy egyes szakmák művelői az átlagosnál lényegesen több szentre tettek szert a századok során. A bányászoknak például tucatnyi védőszentje van: Noyoni Ágota, Bertalan, Dorottya, Noyoni Eligius, Ilona, János, Patrik, Borbála stb.

De a sörfőzőknek is van jó pár: Bonifác, Flórián, Kristóf, Mürai Szent Miklós.

A könyv szép lapjainak forgatásához azonban nem csupán érdeklődés, művelődni vágyás szükségeltetik, hanem erős idegzet is.

A szentek élete — és különösen halála — azt is példázza, hogy az emberi lelemény és fantázia határtalan — ha ölni kell.

Ritka az a vértanú, akit csak doronggal vertek agyon, mint például a tűkészítők védőszentjét, ravennai Apollonárist. A megfeszítés tucatnyi szentnek jutott osztályrészül, ez szinte szokványos szentsorsnak mondható, akárcsak a lefejezés, elégetés, megkövezés, kútba, folyóba veszejtés.

Szent Balázs eleven húsát kampókkal szaggatták le — ő egyébként egy asszony torkából kivarázsolta a megakadt szálkát, ezért lett a torokbetegségek védője, nagy versnek ihletője. A bőrösök és hentesek patrónusát, Szent Bertalant elevenen megnyúzták, mielőtt keresztre feszítették volna, Bonifácot kettészelték, Calixtust előbb ablakon dobták ki, aztán kútba be, Ceviliát forró vízbe ültetve fejezték le, Ciriák fejét szurokba mártották, mielőtt levágták volna. Dorottyát apró darabokra szaggatták, maradványait a madarak eledeléül szórták, Erazmus beleit csörlővel kihúzták testéből — talán ezért véd a gyomorbetegségektől —, Eusztákot ércökörben sütötték meg. Szent Györggyel kapcsolatban pedig nem merülhet föl olyan kínzásmód, amelynek alkalmazásától gondos kezelői eltekintettek volna.

De azért akadnak derűs alakok is a szentek legendáriumában: Néri Fülöp, az egyházi zenészek védőszentje például nyolcvan évet élt Rómában, tanulva, tanítva, sok zenét szerezve, hallgatva és játszva. Nem történt vele semmi rettenetes, élt csupán, hittel, reménnyel, szeretettel szívében, példát mutatva arra, hogy avatás nélkül is lehet boldog az ember.

A Münchenben 1994-ben kiadott, Clemens Jöcke által írt könyvet Bangha Katalin ültette át magyarra, Zala Mária szerkesztette. A magyar szentekről szóló cikkeket dr. Török József professzor bővítette ki. (Szentek Lexikona, Dunakönyv Kiadó)

B. I.