Népszabadság, 1995. január 3.

BÄCHER IVÁN

Huús Richárd hangosan röhögött.

Újságot olvasott ugyanis, ünnep utáni számot.

Huús Richárd ősi és hűséges újságolvasó volt. Tizenkét éves kora óta olvasott minden reggel lapot. Hozzátartozott az életéhez az újság, akár a reggeli kávé, a borotválkozás, vagy a villamos, hogy egyebet ne mondjunk.

Szerette a hétköznapi lapot átnézni, élvezettel lapozgatta a vasárnap, később szombaton megjelenő vaskosabb, hét végi számokat, rajongott a különkiadásokért, azokat az unokáinak archiválta is. Huús egyedül az ünnepi újságot nem szerette sokáig.

Még kicsi korában hallhatta gyakran apjától, hogy „Ajjaj, holnap ünnepi lapok jönnek, meg fogok dögleni az unalomtól, azt hiszem, kimegyek a meccsre…”

Sok minden változott azóta, megváltoztak az ünnepek például, apja sem igen van Huúsnak, de az ünnepi lap mit sem változott.

Ám az ünnepi laphoz való viszonya bizony megváltozott az öregedő újságolvasónak.

Mostanság már ebben is örömét leli Huús. Az unalmas ünnepi lapban. Beosztással él az ember, örül mindennek, minek lehet.

Az ünnepi lap mint lap unalmas ugyan, de mint jelenség, roppant tanulságos, minden tanulság pedig örömmel tölti el az egészséges szervezetet.

Az ünnepi lapnak nem az a lényege, hogy mi van benne, hanem hogy ki.

Az ünnepi lapnak lényege a névsor.

Valamirevaló ünnepi lap ki is szokta tenni a fejléc alá, vagy fölé ezt. Sokan nem is olvasnak az ünnepi lapból egyebet. Nem is nagyon érdemes. A neveken is el lehet spekulálni sokat. Mert kik is szerepelnek az ünnepi lapban?

Mindenekelőtt az ünnepi szerzők.

Az ünnepi szerző már november táján leadja hat különféle napilap és ugyanennyi hetente, havonta megjelenő orgánum redakciójában az ünnepi penzumot, hogy decemberben nyugodtan készülhessen arra a nyolc-tíz rádió- és tévészereplésre, amellyel a nemzet karácsonyának emelkedettségéhez a maga részéről hozzájárulni méltóztatik majd.

A legmulatságosabb, hogy az ünnepi szerző halálosan komolyan is veszi szerepét — ennél komikusabb dolog pedig alig van a világon.

Egy országnak három ünnepi szerzője van, se több, se kevesebb.

De ez a három feszt ott ünnepel mindenütt.

Nem baj, gondolja Huús ma már, végül is nem ártanak senkinek, hadd ünnepeljenek, hadd higgyék, hogy fontosak, hadd higgyék, hogy azok a fontos dolgok, amiről azt hiszik, hogy azok.

Sokkal komolyabbnak tartja Huús a rotálva ünneplő szerző teljesítményét. A rotálva ünneplő hosszú életében — mert az ilyen szerző soká él — négy ünnepi írással dolgozik, azokat adja le egymás után, a negyedik után az elsőt újra, majd megint a másodikat, így tovább vég nélkül, pontosan tudva, hogy az újságolvasó emlékezete véges.

Ez profi munka, Huús szereti a rotálókat.

Igen érdekes aztán megfigyelni az ünnepi nyilatkozók sorát.

Nincs karácsony érsek nélkül. Ha érsek, akkor esztergomi legyen lehetőleg. Háromévenként becsúszhat a kalocsai esetleg, és elférhet egy lapszámban egy református püspöknek kolumnányi ünnepi intése is.

De aztán kész.

Például egy unitárius püspökkel készített beszélgetés, legyen bármily magvas az, csak ünnep után jöhet — ha van kellő pápista anyag persze.

Ha pedig egy balga firkász hanuka után talál rabbiba botlani, hát az várhat purimig, amíg anyagát lehozzák.

És már itt is vagyunk a lemaradt szerzők problematikájánál.

Jó dolog az ünnepi újság, de még jobb az ünnep utáni. December 28-án, 29-én és utána jönnek a szegény lemaradt szerzők. Már rég fölfalta a család mind a diósat, mákosból is pár szelet maradt csak, de az újságok lapjain frissen, illatosan, forrón jönnek még az ünnepi bejglik egyre. Már szemétre került a fa csonkja, de a lap hátsó fertályán — amikor váratlanul lyuk támad valamelyik oldalon — még januárban is föl-föl ragyog egy-egy gyertyafüzér.

A lemaradt szerzőket szereti Huús nagyon. Egyrészt, mert maga is hosszú éveken át ette a lemaradt szerzők szomorú kenyerét, másrészt pedig alkatánál fogva mindig is a fölöslegesek, lemaradtak, kimaradtak pártján állónak, vagy hogy pontosabban fogalmazzunk, szemlélődőnek tartotta magát.

Huús Richárd most hangosan röhögött.

Újságot olvasott ugyanis. Rég olvasott, egyszerű, hétköznapi lapban ennyi jópofa, humoros, vidám évbúcsúztatót.

Egy január közepi lapszámot tartott kezében.

Bächer Iván