Népszabadság, 1991. december 30.
BÄCHER IVÁN
Kalandos vállalkozás manapság történelmet tanítani egy magyar iskolában. Különösen könnyen érheti kellemetlenség azt a vakmerő vállalkozót, aki a XX. század históriáját próbálja megismertetni növendékeivel… Jó néhány pedagógus lemondott már a kockázatos kísérletezésről — immár a harmadik éve, hogy fiatalok tízezrei számára a történelem 1945-tel véget ér, de az sem ritkaság, hogy a második világháború krónikájának taglalása is elmarad, a történelemnek számos tanára pedig át-át-siklik a forradalmak és más zűrzavaros eseménysorok fölött, ki-kiiktat bizonyos pártokat, személyeket, pereket és más kellemetlenségeket a történelem zavaros folyamából, sokan pedig bizonyos anyagrészeket kizárólag tanulói kiselőadások segítségével dolgoznak föl, mindenféle kellemetlen konzekvenciákkal járó tanári állásfoglalásnak még a lehetőségét is elkerülve így.
Nem is kell csodálkozni ezen. Ma már minden történelemtanár számíthat némi kellemetlenségre, felelősségre vonásra, behívatásra, „kiszerkesztésre”, ha például nem hangsúlyozná ki kellő nyomatékkal mindenféle szocializmus fasiszta és mindenféle fasizmus szocialista jellegét, vagy ha a spanyol polgárháborúval kapcsolatban nem emelné ki, hogy Franco tábornok fölkelése egy szörnyű kommunista diktatúrának kibontakozását akadályozta meg, de az sem lenne ma már szerencsés, ha valaki például indokolatlanul kiemelné a reformkommunisták szerepének jelentőségét az 1956-os eseményekben.
Különösen így lesz ez, ha létrejönnek az ún. Területi Oktatási Központok, amelyek az általános pedagógiai feljelentősdihez megteremtik az intézményes feltételeket is.
De most még nem egészen van így. Most — még? — lehet másképp is. Csakúgy, mint a múlt rendszer végén, az új rendszer kialakulásának időszakában is van a tanárnak szabadsága, amellyel jó néhány pedagógus — a baljós jelekkel dacolva — él is. Ma igenis lehet történelmet, sőt XX. századi történelmet is tanítani tényszerűen, őszintén, becsületesen.
Erre példa az az eredetileg tankönyvnek szánt történelemkönyv; amelyet egy fiatal pedagógus, Bihari Péter írt az általános iskolák nyolcadikos tanulóinak számára A XX. század története fiataloknak címmel.
A kötet, amely a Holnap kiadó gondozásában jelent meg a versailles-i békerendszertől a berlini fal leomlásáig, illetve az Antall-kormány hivatalba lépéséig ismerteti e szomorú század históriáját.
A jól szerkesztett, s a legújabb, illetve a ma már gond nélkül ismertethető régebbi kutatási eredményeket egyaránt fölhasználó kötet ideológiai elfogultságoktól mentesen tárgyalja a korszak politikai, gazdasági, és társadalmi történetét.
Külön értéke a műnek, hogy gazdagon illusztrálja a század életmódbéli változásait is — már amelyik korszakban ilyesmiről beszélni lehet…
A hasonló kézikönyveknél megszokott függelékeken, kronológiákon, kérdéssorokon, kislexikonon kívül külön portrék mutatják be az egyes korszakok kiemelkedő politikusainak, államférfimnak, diktátorainak és mészárosainak életútját.
A könyv szellemiségétől talán csak a némileg karikatúra-ízű rajzocskák ütnek el — ám aligha ez volt az oka annak, hogy a minisztérium nem engedélyezte, hogy Bihari Péter értékes munkája alternatív tankönyvvé váljon az általános iskolák 8. osztályában. Sokkal inkább félő, hogy az ideológiai előítéletektől való kötetlenség nem volt ínyére az új kurzus kultuszkormányzatának.
Szerencsére azonban hazánkban nem csak kurzus-, de rendszerváltás is történt — e ténynek és a Holnap kiadónak köszönhetően a kötet megjelent, és minden diák, tanár és érdeklődő olvasó számára hozzáférhető — nem kell hozzá bátorság, nem kell hozzá stencilgép — csupán 98 forint.