Baár-Madas

A Rózsadomb déli lejtőjén, nem messze a Budapest Körszállótól, régi és új villák (között, impozáns iskolaépület áll. Két aulájában, a fal mellett néhány rozoga, szép barna pad húzódik. Ennyi maradt meg a hatvanéves iskola eredeti berendezéséből.

Ha tudjuk, hogy ezeken a padokon megpihent református líceumba járó, jólnevelt polgárlány (többnyire az intézmény egyenruhájában: fehér ripszvászon blúzban, buzsáki hímzéssel, sötétkék szövetaljban), német, magyar, orosz sebesülteket egyaránt kötöző zsidó orvos, kondában portyázó nyilas suhanc, mindhalálig harcoló SS-katona, ábrándos tekintetű óvónő, ellenállhatatlan lendülettel betoppanó szovjet harcos, a magyar nyelvet konok szorgalommal elsajátítani igyekvő koreai diák, szántóföldről akadémiára irányított tanácselnök, Honda motorral órára igyekvő külkeres csemete, akkor azt kell mondanunk: csoda, hogy ez a pár pad mostanáig bírta. De hát, úgy látszik, a padok sokat bírnak.

Négy nyári blúz

A szívós bútorok a néhai Baár—Madas református leánygimnázium berendezéséhez tartoztak.

Az intézményt 1907-ben alapította Baár János és Madas Károly. Története során számos szervezeti, s tantervi változáson ment keresztül, sőt költözött is: 1930 januárjában a főváros egyik legszebb pontján fekvő, 4169 négyszögöles, befásított telekre, pontosabban az azon épült és Medgyaszay István által tervezett méltóságteljes, ám mégis derűt sugárzó épületbe.

Az ősfákra néző tizenkét világos tantermen, a különféle jól felszerelt szaktantermeken kívül tornaterem, ezzel egybenyitható imaterem, páratlan értékkel is bíró könyvtár, tanári társalgó, a hegyre néző óriási teraszok és napozók, a száz főt befogadó líceumban szülői fogadószoba, játékterem, tágas parkra nyíló ebédlő, meleg vízzel ellátott fürdők, orvosi és fogorvosi rendelő, konyha, mosó- és szárítóhelyiségek álltak a tanuló ifjúság, a tanárok és a személyzet rendelkezésére. Az épületben ezenkívül számos lakás is helyet kapott. A mai gazdasági hivatal helyén lakott például Jékely (Áprily) Lajos, aki 1934-től 1943-ig volt a Baár—Madas igazgatója. A mára részben beépített, részben a kerületi hatóságok által „leharapdált” parkban annak idején hangulatos gesztenyesor, sportpályák, teniszpályák, lugasok, konyhakertek, halastó és szökőkút szolgálta a gyermekek testi és esztétikai épülését.

A mintegy három-négyszáz leányt befogadó iskola természetesen nem volt ingyenes. 1930-ban például a fizetendő díjak a következők voltak: beíratási díj.: 25 pengő; tandíj református vallásúaknak évi 64 pengő; evangélikusoknak 96 pengő, római katolikusoknak 136 pengő; izraelitáknak 200 pengő. Üzemi pótdíj minden növendéknek évi 68 pengő. A bennlakó növendékek teljes ellátási díja: reformátusoknak és evangélikusoknak havi 144 pengő, katolikusoknak 180 pengő, izraelitáknak 216 pengő.

Nem érdektelen azon lista sem, amely egy kollégista kisleány kötelező csomagjának tartalmát sorolja föl: 12 nappali ing, 6 hálóing, 8 sifon nadrág, 4 nyári fehér alsószoknya, 2 színes flanel alsószoknya, 2 sötétkék lüszter alsószoknya, 6 hálókabát, 12 pár fekete harisnya, 12 sifon alsóderék, 24 zsebkendő („A meghűlésre hajlandók 36 zsebkendőt hozzanak, megfelelő nagyságút, ne apró batisztokat!”), továbbá 3 fehér félkendő, 2 törülköző, 6 mosdótáltörlő, 6 pohártörlő, 2 hatszemélyes abrosz, 6 asztalkendő, 1 esernyő, 1 pár sárcipő, 4 gombra járó sima párnahuzat, 4 pokróclepedő, 1 vászon fürdőlepedő, 1 melegkendő vállra, 1 pár reggeli cipő, 1 párna, 1 ruhakefe, továbbá előírt minta szerint: 2 téli blúz bélelt, 2 sötétkék alj, 4 nyári blúz, 1 sötétkék kimenő ruha, 1 csikós kimenő gallérral, 1 fehér hímzett batiszt ruha, 1 kék zefir ruha, 1 sötétkék téli felöltő, 1 sötétkék tavaszi felöltő, 4 kötény, 2 pár magas cipő, 2 pár félcipő, téli kalap, nyári kalap, sapka, fésűládika, varróeszköz és egy kisebb utazókosár.

Az egyház átadta

A manapság könnyed és módfelett divatos ruhákban járó gimnazista lányok, akik pár éve szabadultak meg a kötelező köpenyviselés nyűgétől, és akiknek kirajzása egy-egy szép májusi napon valóságos látványosság számba megy, alighanem meghökkennének, ha tiltanák nekik az átlátszó harisnya, a rózsaszín blúz vagy a sötét színtől eltérő cipő viselését.

A Baár—Madas közismerten magas színvonalú, felvilágosult szellemű, humánus légkörű iskola volt. A harmincas évek végéig a diákok közel fele nem tartozott a református egyházhoz. A negyvenes évek elején, amikor arra kényszerítették volna az iskolát, hogy a cserkészcsapatból zárja ki a zsidó származású, vallású növendékeket, az igazgató, Jékely (Áprily) Lajos és a cserkészcsapat vezetője, dr. Padányiné Róka Éva, inkább feloszlatták a szervezetet, mintsem hogy engedjenek a szélsőjobboldali nyomásnak. Az igazgató hasonló meggondolásból 1944-ben le is mondott tisztéről.

1944-ben már nem indult meg a normális tanítás. A növendékek útmutatást kaptak az otthoni felkészüléshez, majd egy darabig délutánonként megtartották az órák egy részét. Az év folyamán azután a következő intézmények, csoportok, egységek telepedtek be hosszabb-rövidebb időre az épület különböző részeibe: a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium néhány osztálya; kétszáz fős nyilas egység; a magyar honvédség VI. hadtestének egészségügyi oszlopa tizenhat vasúti kocsi rakománnyal; a budapesti tudományegyetem klinikáinak részlegei; a Nemzetközi Vöröskereszt kórháza; egy német légvédelmi üteg, és végül a felszabadító szovjet és román csapatok egységei.

Az óvóhelyen családok tucatjai leltek menedéket az ostrom alatt. Karácsonytól csaknem egy hónapon át, rendkívül súlyos harcok középpontjába került az épület. A szovjet csapatok állandó tűz alatt tartották az iskola kilátótornyát, amely el is pusztult. Az udvar, a mai hátsó sportpálya, szabályos ütközet színtere volt február elején, amikor a Vár védői erre próbáltak kitörni. Több tucat katona holttestét temették el a kertben a harcok után.

1945 tavaszán nyílt meg újból az iskola. Az állapotokra jellemző, hogy a hónapokig istállóként szolgáló tornaterembe új bordásfalakat kellett fölszerelni, a régit ugyanis összerágták a lovak.

A Baár—Madast nem államosították, de a mind nehezebb helyzetben levő egyház nem sokáig bírta az intézmény fenntartásának terheit viselni. Az épületet 1952-ben átadták az államnak.

Régi padok

A tekintélyes gimnázium épületébe — a negyvenöttől folyamatosan működő általános iskola mellé — koreai diákok intézete, majd tanácsakadémia, később óvónőképző költözött.

1955-ben újból gimnáziumi oktatás indult itt. Az új intézmény 1959-ben vette föl Móricz Zsigmond nevét.

A Móricz jó hangulatú, barátságos és színvonalas iskola. 1988-ban felsőfokú továbbtanulásra jelentkezett tanulóinak 88 százaléka felelt meg a felvételi vizsgákon. Százhúsz gyerekből hatvanat vettek fel elsőre.

(A sok gonddal is küszködő intézményről — például: ezer gyermeket zsúfol falai közé a tanács — e sorok írója nem tud elfogultság nélkül nyilatkozni; élete talán legszebb időszaka volt az a hat év, amelyet itt a fiatalság okításáért, neveléséért eltöltött.)

A sokat látott épület aulájában nemrég megroggyant az egyik régi pad, ezért lábához szögeltek egy oda nem illő, ormótlan deszkadarabot. A pad ugyan funkcionál, de ronda, múlttalan. Ám most már minden esélye megvan arra, hogy szépen, szervesen javítsák meg. Az ország egyik legszebb iskolaépületét a régi padokkal együtt visszakapja a református egyház. Újra megkezdi működését a Baár—Madas Gimnázium.

A Móricz pedig a Törökvészi úton kap új épületet, ahová átköltöztetheti negyven év alatt felgyülemlett saját értékeit és hagyományait.

BÄCHER IVÁN