Népszabadság, 2001. március 8.
ÍZ-LELŐ
BÄCHER IVÁN
Veszünk — létszámtól függően — egy, két, há, négy vagy öt vagy több csirkét. Földaraboljuk értelemszerűen. Megfelelő méretű lábasban, lehetőleg olyanban, amelyben nem kap oda könnyen, olajat hevítünk, és megpirítunk rajta egy-két-há stb. fej felkockázott vörös hagymát.
Éppúgy járunk el tehát, mintha paprikás csirkének durálnánk neki magunkat. És tulajdonképpen úgy is haladunk tovább. Majdnem úgy. Mert a húsdarabokat a szokásos módon vetjük a megpirult hagymára, úgy is sütjük át kicsit, hogy valami vékony pörcréteg képződjön a húsdarabokon. De aztán egy éles fordulatot veszünk, és nem piros paprikával hintünk, hanem bizony curryvel, és nem vízzel, húslével öntjük fel, hanem szójaszósszal, mégpedig nem is kevéssel. Sózunk, de módjával, a szójaszósz ugyanis sós, s borsozhatunk is, mert megszoktuk.
Ezután rizst főzünk, nem párolunk zsíron, ahogy jó, hanem egyszerűen csak bő, lobogó vízben megfőzzük a megfelelő mennyiségű rizst, de a vízbe teszünk curryt egy fél marékkal, minek következtében a rizsünk szép sárga lesz, de ezt most ne bánjuk.
Mikor a hús megpuhult, kicsit besűríthetjük a zaftját keményítővel, aztán szép tálba, és a szintén kiszedett rizzsel együtt az asztalra tesszük, ahol már ott sorakoznak a következő hozzávalóságok:
Mindenekelőtt egy nagyobb tálkában kókuszreszelék. Egy másik — vagy több — tálkában mazsola, ha módunkban áll többféle is. A következő ibrikbe apró kockákra vágott finom lilahagymát tettünk, amely finom levet ereszt, egy harmadikba ugyanígy vöröshagymát, közönséges, könnyre fakasztót, sejtelmes ízű pórét, másikba gyönge gyöngyhagymát, még másikba pedig zsenge, esetleg újat. A következő csészében apró kockákra vágott friss paradicsom piroslik, aztán ugyanígy savanyú zöldparadicsom. Szorosan mellette vidáman narancssárgállik a kockázott narancs, vagy ami még jobb, mandarin, de a legjobb, ha mind a kettő. Nem maradhat el egy tálka sós mogyoró, egy másik tálka natúr mogyoró sem, illik ide egy jó maréknyi dió, mandula, kesudió is. Elmaradhatatlan a többi valósághoz hasonló méretűre vagdalt banán, és persze ananász. Mellettük jól mutat a darabolt kovászos uborka, nyers uborka, savanyú uborka. Már csak a színe miatt is muszáj lennie marinált pritaminnak, az ereje miatt hegyes zöldpaprikának. Lehet aztán darabolni még almát, körtét, naspolyát, fügét, datolyát, dinnyét, szemezni szőlőt, s végül nem árthat még kockára vagdalt mindenféle sajt sem.
Ki-ki aztán szed a tányérjára egy kis rizst, egy húst, némi zaftot, és aztán megszórja, amivel akarja. Mindenesetre az újoncokat nevelni kell: valami sós, édes, savanyú együtt mindenképpen jusson az adagra.
Elsőrangú koszt, elkészíteni sem túl bajos, különösen javallott nagyobb létszámú csoportok étkeztetésére.
Egyetlen hátránya van, hogy akármilyen forró a hús, a zaft, a rizs, mire meghintjük a cugehőrrel, meglehetősen elhűl az egész. Na, most mondd.
Bächer Iván