Népszabadság, 2000. augusztus 31.
ÍZ-LELŐ
BÄCHER IVÁN
Sokféle a zsömlye is.
De legalább kétféle, azt tanúsíthatom.
Van egy kedves ősrégi barátom, Gáspár, zsömlyét csinálni tőle tanultam.
Az ő zsömlyéje és az enyém egyforma állagra, színre, ízre. Mondhatni, úgy hasonlít egymásra, mint két bolti zsemle.
És mégis: a kettő között ég és föld a különbség.
Ő így készíti a magáét ugyanis: egy tálba fél liter langyos vizet önt, abba belemorzsolgat egy kocka élesztőt három-négy kávéskanálnyi sóval. Ebbe aztán beletesz egy kis kömény-, vagy ha úgy van kedve hozzá, valami más — len-, napraforgó-, köles-, tudom is én milyen — magot és annyi lisztet, amennyi kell ahhoz, hogy jó sűrű, kezet zsibbasztó legyen a massza.
Mindig elegyesen alkalmaz rozs-, illetve búzalisztet — ügyelve arra, hogy a rozs kerüljön túlsúlyba azért. Az egészet egy evőkanál olajjal Összedolgozza nagyon alaposan, hogy jó hólyagos legyen. Ezután az egészet hagyja negyven percet pihenni-kelni.
Közben figyeli, lesi, ügyeli, őrzi persze. Majd a megkelt tésztát félbe szedi, egy-egy hurkává formázza, majd mindegyik hurkából hat-hat darab azonos mértékű gombócot tapsikol. Így, hatosával süti ki lisztezett tepsiben, középforró sütőben az ő zsömlyéjét.
Én viszont ugyanezt a zsömlyét így készítem.
Egy tálba fél liter langyos vizet öntök, majd elmegyek, s megetetem a kutyát. Ezután belemorzsolgatok a vízbe egy kocka élesztőt csipet cukorral és fél maréknyi sóval.
Ezután — ha Pesten vagyok le-, ha falun, elugrom a boltba. Visszatérve beleteszek egy kis kömény-, vagy ha úgy van kedvem hozzá, valami más — len-, napraforgó-, köles-, tudom is én milyen — magot, és beindítok egy mosást.
Ezután hozzáteszek annyi lisztet, amennyi kell ahhoz, hogy jó sűrű, kezet zsibbasztó legyen a massza.
Mindig elegyesen alkalmazok rozs-, illetve búzalisztet — ügyelve arra, hogy a rozs kerüljön túlsúlyba azért. Az egészet egy evőkanál olajjal összedolgoznám nagyon alaposan, hogy jó hólyagos legyen, ha lenne türelmem ehhez, de nincsen.
Annyira megunom a dolgot, hogy már-már inkább írok egy kicsit.
Majd miután tisztában vagyok vele, hogy az egészet hagyni kell negyven percet pihenni-kelni, fölkerekedem, elmegyek szódáért, találkozom valakivel mondjuk, azt elkísérem valahová, ott is találkozom valakivel, az viszont engem kísér el szódáért, ha el nem felejtkezem a szódáról közben. Közben figyelik, lesik, ügyelik, őrzik persze.
Majd a megkelt tésztát félbe szedik, egy-egy hurkává formázzák, majd mindegyik hurkából hat-hat darab azonos méretű gombócot tapsikolnak. Így, hatosával sütik ki lisztezett tepsiben, középforró sütőben az én zsemlyémet, ami külsőre, ízre, állagra, színire szakasztott olyan, mint a barátomé.
A különbség csupán annyi, hogy azt ő csinálja, emezt viszont az enyéim, továbbá hogy őt megdicsérik az ő zsemlyéjéért, hogy én viszont az enyémért mit kapok a pofámra, arról jobb nem beszélni.
Bächer Iván