Öntet

Birtalan Dezső számítógépes szakember nagy salátás. Egészen pontosan: öntetes. Az pihenteti leginkább, a saláta, illetve annak öntete.

Birtalan tíz órákat is tud ülni a monitor, az ő gépe előtt, aki csak az övé, nem is enged odaülni senkit, sem az asszonyt, sem a két gyereket, inkább szerzett gépet nekik is, de az ő gépéhez nem érhet senki más. Az ő gépét csak ő érti, érzi, beszél is hozzá szakadatlanul, mesél neki, becézi, kérleli, szidja, mint a bokrot, üti-vágja néha, de aztán megbékíti hamar.

De néha belefárad a folytonos küzdelembe, beléfárad az ő társába néha, s ilyenkor oldalba veregeti a masinát, és így szól: „Pihenj egy kicsit öreglány, addig én csinálok egy kis salátát.”

De amíg ténykedik a konyhában oda-kinn, gondolatai addig is ott járnak az ő gépe körül, vissza-visszaszalad a szobába, ha valami eszébe ötlik, le-leül újra a gép elé, kopog belé, küzd egy kicsit, aztán káromkodik egyet vagy legyint, és megy kifelé, és szeli a hozzávalókat tovább.

Ha az asszony — a húsból és vérből való — is ott van vele, akkor ahhoz is beszél ha nem is oly bensőségesen, mint a géphez, de, miközben aprítja a paradicsomot, uborkát, főtt krumplit, mimást, lamentál valamit ekképpen az asszonynak is: „No, milyen öntetet ötöljek ki mára, nyuszika? Currys, mustáros, fokhagymás rozmaringosat? Persze a kanál ecet, két kanál olaj, kis mustár, só, bors jön ebbe is. Vagy inkább készítsek joghurtosat, két doboz joghurtból, félfejnyi fokhagymából, kis sóból, ecetből? Vagy akarsz nyuszika cumberlandmártást, tudod, amit a narancs hajából szoktam kifőzni. Esetleg szójás-gyömbéres öntetet? Vagy uborkás ketchuposat? Mustáros mézeset? Tormás lekvárosat? Szardellás almásat? Rokfortos ribizkéset?”

Miközben vagdos és lamentál Birtalan, közben persze be-beszalad a szobába a géphez, megnézni, mi van, történt-e valami, jutott-e valamire a masina, amíg ő oda volt. Így általában nem is igen szokta hallani, amikor az asszony azt válaszolja: „Lökd meg az öntetedet, tevécske!” Vagy: „Fütyülök az öntetedre, tevécske.” Birtalanné ugyanis ezen egzotikus állat nevével illeti rendesen urát, annak hosszú, vékony, ám figyelemre méltó szőrzettel borított lábára utalva ezzel.

A múlt vasárnapon is így történt, Birtalan dolgozott, fáradt, indult csinálni salátát, öntetet, lamentált, visszarohant, és nem hallotta, amint ezt mondja az asszony: „A rohadt életbe az önteteddel, amikor úgy fáj a lábam, hogy majd megőrülök, te hülye teve.” Az történt ugyanis, hogy elbukott a zsinórban, amit férje feszített ki a gép és a telefon csatlakozóalja közé, elbukott az asszony, és egy kisasztalban teljesen szétverte bokáját. Akkor már harmadik napja sántikált hatalmas, különleges gyógyfolyadékban érlelt borogatással a lábán.

Nem figyelt erre nagyon Birtalan, ment vissza a géphez, otthagyta a konyhaasztalon a fölaprított zöldségeket, s csak egy jó félóra múlva bukkant föl megint. Látja, hogy a zöldség mellett egy salátástálban valami gusztusos folyadék fehérlik. „Nocsak — mondta —, elkészítette az asszony az öntetet.’’ Beleszagolt, érezte, jó ecetes, látta, tejfeles is, de azért odanyomott még három gerezd fokhagymát, s úgy forgatta bele a paradicsomot, a fölszelt keménytojást, almát, reszelt zellert és répát a lébe. Éppen kóstolgatott, mégpedig az eredménnyel igen elégedetten, amikor kibicegett az asszony. „Egész ügyes vagy, nyuszika. Magam se tudtam volna most jobb öntettel rukkolni elő.” A nő csak meredt a tálra, aztán önnön fejét két marokba kapta: „Teve, te barom! Mit csináltál?” „De hát teljesen ecetes szaga volt” — próbált magyarázkodni Birtalan, mikor már fölfogta a valót. „Persze hogy, te teve! Hát nézd meg! — s azzal az asszony fölmutatott egy Burofix föliratú dobozkát. — Egyik tabletta Alumínium sulfurumot tartalmaz, a másik Calcium aceticumot, te teve. Külön kell vízben oldani, aztán összeönteni. Ebbe áztatom aztán a lábborogatásomat, te ló, te lóteve, te lótetűteve, te!”

Nézte egy kicsit az asszony összetört urát, aztán végül csak legyintett.

Mi ez a múlt hónapi esethez képest, amikor Birtalan canestenes gomba elleni kenőccsel mosott fogat, vagy amikor tavaly egyszer haját a kád szélén talált irrigálóval mosta meg, ahogy szokta, alaposan, kétszer.

Bächer Iván