Népszabadság, 1999. október 7.
ÍZ-LELŐ
BÄCHER IVÁN
Mayer Ede tanácsadót elkapta a gripp.
Mondta neki a felesége, hogy ez azért van, mert nem jut a szervezetébe, abba a gebe testbe C-vitamin, nem eszik Mayer zöldséget, gyümölcsöt soha.
Na, várjál, majd én teszek róla, mondta az asszony, és azon nyomban kirohant a Lehelre, trolifordultával megtért, és már az előszobából érződött cekkeréből az ötkilónyi savanyú káposzta mély szaga, és aztán a káposztával tömte szegény Mayert három napon át, mire el is múlt Mayernek a grippje, viszont a káposzta mellékhatásaként lett olyan hasmenése, hogy alig győzött szaladni ki utána, de mondta az asszony, oda se neki, megfogja azt pár szelet fokhagymás pirítós, és sütött is pirítósokat egyre-másra, és tömte a fokhagymát gerezdenként hozzá emberébe, akinek rendbe is jött emésztése ettől, viszont a rengeteg fokhagyma szinte lyukat égetett a gyomrába.
Úgy égett, hogy kétrét görnyedve, jajgatva hallgatta, amint megnyugtatja az asszony, nincsen semmi gond, csak tejet kell inni pár litert, s meg is kapta a tejet Mayer, szegény, és el is múlt a gyomorbaja neki, viszont visszajött a hasmenés a tejtől, mit visszajött, visszarohant, vágtatott, hogy bizony egyszer utol se érte időben a tanácsadó.
Ekkor azonban az asszony beszerzett vagy húsz kiló keserű étcsokoládét, de nem a csokoládé keserítette meg Mayer életét ezután, hanem a csokoládé folyományaként fellépő kapitális székrekedés, amit semmi mással nem lehetett orvosolni, csak napokon át Mayerbe öntött liternyi Franck-kávéval, ami meg is indította a bélműködést, viszont az egész oda-vissza processzus, hasmenés, rekedés egy jól kifejlett aranyérben csúcsosodott ki, amit különböző gyógyfüvekkel kezelt az asszony, de kiderült, hogy a gazokra allergiás az ember.
Egész testét kiütések lepték el, amire semmi más nem hatott, csak a Juventus forrásból hozott gyógyvíz, amelyből jó két litert is benyomott Mayerbe naponta Mayerné.
A víztől viszont izzadni kezdett Mayer, mire az asszony rájött, hogy az ellen a banán a legjobb, eljött hát a banán korszaka.
Banánt evett Mayer banánnal, sült banánt, főtt banánt, töltött banánt, banánt csak úgy, hízott is vagy nyolc kilót, amit, tekintve, hogy már száz felett mozgott amúgy is, megérzett a szíve azonnal.
Olyan extrái lettek, hogy összeszaladtak a kardiológián, amikor a bicikli nyergében trónolva tekert.
No, Papa, vége ennek a vircsaftnak, mondta az asszony, és krumplikúrára fogta emberét, mert nincsen a krumplinál jobb a szívre, a sok krumplitól aztán kankót kapott Mayer, annak írjától szájpenészt, azt gyógyítva kiment a mája, mire az rendbe jött, az erek indultak meszesedni nagyon.
Végül már egyszerre lett, paralel, baja mindenféle Mayer Edének, savtúltengés, tolulás, stomatitisz, szorulás, hurut, sipoly, sápkór, asztma, üszök, zsugor, nátha, zsába, hasvíz, köszvény, kólika, csúz, és meg is halt volna hamar, ha a villamos el nem ütötte volna.
Mayer Edénét, szegényt.
Bächer Iván